A jégkirálynő (Átírás alatt)

Együtt zuhanunk

Fekete Nát szemszöge:

- Nát, komolyan, hogy lehetsz ekkora idióta?! - kért számon dühtől forrongva a húgom. Egy szempillantás alatt kiment belőlem az alkohol, és magamhoz tértem. A szavak, amiket Kélához vágtam, övön aluliak voltak. A bizalom, amit eddig érzett felém, a kötödés, ami köztünk volt, annak ellenére is, hogy ő nem kívánt velem kapcsolatot kialakítani, egy perc alatt tört össze, tűnt semmissé. Miattam.

- Kéla vagdossa magát? - kérdezte Sam meghökkenve. - Akkor ezért van mindig bekötve a keze!

- Senkinek, egy szót sem mondhattok róla! - szóltam rájuk erélyesen. - Ha kitudódik, ha bárkinek eljár a szája, esküszöm, hogy felmosom vele a padlót! Ne merjetek kibaszni vele, mert azzal én számolok el! - feleltem, mire mindegyikük leszegte a fejét, egyedül Sam állta a tekintetemet, ő pedig biccentve adta a tudtomra, hogy megértette a mondandómat.

- Utána megyek! - mondta Val, de én megragadtam a karját, és mélyen a szemébe néztem. - Te akarsz utána menni? Elment a maradék józan eszed is?! - nézett rám értetlen fejet vágva. - Nem hagyom, hogy még jobban bántsd őt! - rángatta a karját.

- Kérlek hugi! - néztem rá könnyes szemekkel. - Ezt én rontottam el. Csak én tudom helyre hozni. - motyogtam az orrom alá.

- Eljött ide Nát! Érted jött el, mert fontos vagy neki, mert szerelmes beléd! Gondolkodás nélkül mászott át a kapun, szökött el, hogy visszavihessen! Te pedig, pont te, vágsz ilyet a fejéhez?! - szidalmazott a húgom, magából kikelve.

- Tudom... - mondtam leszegett fejjel.

- Mi, akik aránylag normális családban nőttek fel, barátokkal és támaszokkal a hátunk mögött, elképzelni sem tudjuk, ő min ment keresztül. Ott nagyon mélyen, teljesen lent, Kéla megrázó múltjában el van temetve valami szörnyű dolog... Így valószínűleg, a rengeteg átverés és megbántásnak köszönhetően, már a saját tükörképében sem bízik. Neked kellett volna erőt adnod neki. Azt hitted, hogy a jégkirálynőnek csak egy fala van, amit le kell rombolnod Nát? - magyarázott tovább Valéria. - Rengeteg van neki, neked pedig az összesen át kell törned, ha őt akarod. Márpedig én úgy látom, hogy te őt akarod.

- Most utána megyek. - jelentettem ki, mire Val és a többiek bólintottak, én pedig minden erőmet, bátorságomat és kitartásomat összeszedve indultam el a női mosdóba. Csak abban bízhattam, hogy Kéla elnézi nekem, ezt a szörnyű megnyilvánulást. Oda vagyok érte. Igen, talán sokan azon a véleményen vannak, hogy ez korai és a mi kapcsolatunk valójában közel sincs a szerelemhez. Én mégis azt gondolom, hogy ő az, akire nekem szükségem van, neki pedig rám van szüksége. Hiszem, hogy a mi eltévelyedett lelkünknek egyesülnie kell. Még ha ennek az ára óriási is. Mind a ketten éltünk meg átveréseket, hátbatámadásokat, kijátszásokat, Kélának viszont még annyi támasza sem volt, mint nekem. Nekem ott volt a családom és Toni. Neki mindenen egyedül kellett átmennie, mindent egyedül oldott meg. Én pedig nem akarom, hogy tovább is így élje az életét. Az az ember akarok lenni az életében, aki soha nem csapná be, aki mindig és mindenkor mellette van. - Kéla! - kiáltottam el magam, amint beértem a mosdóba. A lányok és nők, akik a csap fölötti tükörnél igazgatták a sminkjüket, vagy a hajukat próbálták meg rendbe szedni, egy emberként néztek rám hatalmas, csodálkozó tekintettel, vajon mit is keresek én itt. - Kéla, hol vagy?! - fordultam körbe.

- Elnézést, de ez a női mosdó, megkérném, hogy menjen ki! - szólt rám erélyesen egy negyven év körüli nő.

- Tényleg? Nem mondja, fel sem tűnt! - reagáltam le azonnal. - Kimegyek, ha befejeztem a dolgomat, de az még nem most lesz. Szóval, ha szúrja a szemét, hogy én itt vagyok, javaslom menjen ki. Elég pirosító van már az arcán, ne aggódjon.