Exo One Shots[Hun]

Wait For Me!/Sulay/

Várj rám!

Harmadik személy szemszöge

Esik az eső. Még az ég is siratja őt. De a szerelme nem sír. Pedig már belül összetört. Eltemette. Eltemette a szívét és már nem tudja kiásni. Egy sírkőben van. Egy gyönyörű, márványozott sírkőben. Nincs benne egy test sem, de a szíve igen. A szíve, ami már a semmiért dobod.

- Junmyeon, mennünk kell. - lépett mellé Kyungsoo. Igen, menniük kell. Programjuk van. Nem állt meg a világ. Nem kapott pihenési időt. Nincs ideje összeszedni magát. Az Sm vezetőség nem hagyja. Nem akarnak senkit sem megváratni. Azt mondták, erre nem érnek rá. Pedig valami mást megengedtek, aminek még egy hete nagyon örült az Exo leadere.

*Egy héttel ezelőtt*

Végre! Végre nem kell titkolnom! Gondolta magában Suho, miközben egy szív alakú dobozzal sétált a repülőtéren. Akkor is esett az eső, de ez nem zavarta őt, hiszen nagyon boldog volt. Pedig az, valamire figyelmeztetni akarta. Nem kért őröket. Szabadon akart mászkálni a rajongók között. Ezt ők ki is használták. Suho viszont boldogan ölelgetett mindenkit és az aláírás adás sem volt számára probléma. A hetes kapunál megállt, de a rajongókra továbbra is odafigyelt. Igaz, még csak most fog felszállni a párja, de ő már nagyon várt rá és nem akart otthon tétlenül ülni. Hirtelen megrezdült a telefonja és ő sűrű bocsánat kérések közepette vette elő.

Pacim<3: Másfél óra és végre megölelhetlek! Meg mást is csinálhatok veled ;) Tudod...randira gondoltam...

Hangosan felnevetett. Zhang Yixing mindig is ilyen volt és ő mindig is így szerette. Meg most is így szereti. Ami pedig a nevet illeti, azért kapta, mert ő a gyógyító, az unikornis. Az unikornis pedig egy különleges ló, vagyis paci. Van egy másik jelentése is...az ágyban. De ez már egy másik téma. Neki is van egy beceneve, ami nem más, mint:

Nyuszim<3: Tudom, te mindig Olyan randit szeretnél. Elmehetnénk valamelyik hétvégén romantikázni, nem gondolod? c:

Pacim<3: Nagyon örülnék neki :D De most megyek, mert indul a gépem. Várj rám, Szeretlek!

Nyuszim<3: Várok is! Szeretlek!

Telefonját a zsebébe süllyesztette és visszafordult a rajongókhoz.

- Hol is tartottunk? - mosolygott, mire még hangosabb sikítozásba kezdtek.

- Junmyeon! Junmyeon! - szólítgatta egy nála sokkal alacsonyabb lány.

- Igen?

- Yixingre vársz? - mosolygott.

- Ki másra? - fordult volna más rajongóhoz, ha nem fogják meg a karját.

- És, és! Junmyeon!

- Igen?

- Az neki lesz? - mutatott a csokit tartalmazó dobozra.

- Képzeljétek. Igen! - villantotta ki fehér fogait.

- Mióta vagytok együtt? - kérdezte egy másik.

- Két éve, négy hónapja és hat napja. - válaszolt, mire ujjongtak a rajongók. Ez ment másfél óráig. Suho várt. Várt, hogy leszálljon a gép. Hogy megjelenjen Lay. Hogy átölelje őt. Hogy átadja a kedvenc csokiját. Hogy megcsókolja. De egyik sem történt meg. Még egy fél órán keresztül mosolyogva állt és nézett ki az ablakon. Még mindig esett az eső. Nincs semmi baj. Bármikor megjelenhet. Gondolta magában. Nem tudta. Nem tudta, hogy a repülőgép a tenger fenekén pihen. Nem tudta, hogy Zhang Yixing már rég a tenger rabjává vált. Nem tudta egészen addig, amíg meg nem szólalt a hangosbemondó.

- Figyelem! A 916-os járat sajnálatos módon a tengerbe zuhant. A hozzátartozókat kérjük, az őrök kíséretével távozzanak a hetes kaputól. - Nem, nem! Az lehetetlen. Minden rendben van vele. Ez valami tévedés. Nyugtatgatta magát Junmyeon. Továbbra is mosolygott, mert nem hitte el. Azt hitte, hogy csak szórakoznak. Hogy Lay csak kitervelt valamit. Körbe nézett. Kereste, hátha előlép valamelyik fal vagy oszlop mögül és azt mondja, „Azt hitted mi? Te kis bolond!". De nem. Nem történt meg. A hangosbemondónál lévő nő nem hazudott. Ez volt az igazság. A keserű igazság. Megjelent az említett őr és elakarta húzni onnan, de ő nem hagyta magát.

- Kérem, jöjjön velem.

- Nem. Meg kell várnom Yixinget. Megígértem neki! Megígértem, hogy megvárom, és nem megyek el innen! - mondta határozottan és még csak egy millimétert sem mozdult arrébb.

- Uram, kérem. Ő már halott. Jöjjön velem és kikísérem.

- Nem halott! Jól van, csak késik a gépe! - Pár rajongó tudta, mi történik. Suho még nem fogta föl, hogy mi történt vagy felfogta, de nem akarja elhinni.

- Uram. A hozzátartozója halott. Érthetetlen okból lezuhant a gép. Nincs túlélője a balesetnek. - Valóban nincsen. Csak roncsdarabokat és holtesteket találtak. A repülő nagyobb darabját azokban a pillanatokban emelték ki. - Kérem, jöjjön. - fogta meg Suho karját és elkezdte húzni.

- Nem! Nem! Nem lehet! Nem halott! - kezdett el hirtelen, zokogva üvölteni. Nem akarta. Nem akarta elveszíteni élete szerelmét. Térdei felmondták a szolgálatot és a földre rogyott.

- Shhh... Sajnálom. Nagyon sajnálom. - emelte fel a földről őt. Még nem állt biztosan a lábán, de muszáj volt átölelnie valakit. Az őr nem kicsit lepődött meg, mikor szorosan átölelték. Így álltak addig, amíg a biztonságiőr el nem indult vele.

- Várjanak! - szólt az egyik rajongó, mikor utolérte őket a reptér előtt. Suho elengedte a nagyobbat és a kisírt szemű lányhoz fordult. - Ezt ott hagytad. - nyújtotta át a csokis dobozt. Junmyeon halványan mosolygott a kedves gesztuson, majd a rajongóját is szorosan átölelte. Neki egy pillanatra felment a vérnyomása, majd mikor újra rendesen vert a szíve, viszonozta az ölelést.

- Inkább tartsd meg. Nem tudnék mit csinálni vele. Fogadd el! - adta vissza a dobozt. Megakart szabadulni tőle. Ha már a szerelmének nem adhatta oda...

- Köszönöm.

- Minden rendben lesz! - Ez volt az utolsó mondata. Azóta a nap óta egyszer sem szólalt meg. A temetésen sem mondott semmit. Csak nézte az üres koporsót, amit akkor tettek a helyére. Üres volt, mert Yixing testét nem találták meg. Megint esett az eső, de őt ez nem érdekelte. Pedig az eső mindent tudott. Előre jelezte a halált. De ő akkor túl boldog volt, hogy ezt észre vegye. Mikor egyedül maradt, kezét rátette a sírkőre.

- Most te várj rám. Szeretlek!