1000 mérföld barátság

1. Fejezet: Róma

Június 22-e van, és az új osztályommal tartunk egy ismerkedős hétre Rómába. Repülőn utazunk. Senki sem ül melletem. Magányos vagyok, mint egy kis tengericsillag, aki egyedül vergölődik a tenger fenekén. Mit csináljak? Kezdjek-e beszélgetni egy ismeretlen lánnyal? Nem hiszem, hogy jó ötlet, olyan vagyok mint egy tehetetlen teknősbéka, ha a páncéljára esik (esetleg gurul...hihi) ha párbeszédről van szó.
   Végre, 12 óra múlva megérkeztünk! Éppen a buszon utazunk, újra egyedül..... Én elneveztem ezt a buszjáratot RKK-nak, Római Közlekedési Központnak :D. Jaj, épp kinéztem az ablakon, olyan gyönyörű Róma! Alig várom, hogy lássam a szarvacskás Mózest, meg a Colosseumot. Boldogan átnevezhetem magam Kíváncsi-Szántó-Fáncsinak!
   Hotel Silencium....egy takaros kis szálloda, négy csillagos, ami egy kis parkra néz. A park olyan mint én; egy kis magányos szökőkút a közepén, fák veszik körül, néhány pad, sok gyerek.
     Ms. Scanburry az ofőnk, egy Kelly nevű lány mellé tett egy szobába. Nagyon beszédes, szőke, zöld szemű lányról beszélünk, aki szeret pletykálni, de mellettem mégis csak hallgatott. A szobában két íróasztal, két, egymásra párhuzamos ágy, egy fürdőszoba (zuhanyzó, wc, mosdókagyló), és egy kis konyha található. Szerencsére elfoglaltam az ablakokhoz közelebre található ágyad, ezért a friss levegő azonnal megcsapja majd az arcomat.
-Gyorsan pakoljatok ki, 1 óra múlva megérkezik az idegenvezető!- mondta Scanburry, nagyon hangos, de kedves hangon az osztálynak. Mivel ez egy bentlakásos gimnázium, ezért elég hangosak a gyerekek...
-Mit gondol Scanburry, hogy 1 hónapra hoztunk cuccot?! Végül is, csak egy hétről volt szó.....-mondta Kelly.
-Aha..... - (Evelyn, nem tudtsz normálisan válaszolni?)- Igen, persze, igazad van.-mondtam, nem vagyok a legjobb párbeszédekben.
-Úgy hallottam hogy Magyarországról jöttél!- Kelly végre bátrabb lett, és megpróbált beszélni velem, de mégiscsak, pletykáljunk?!
-Ja.-(Ááá!) Normális beszéd?- Vagyis, igen, onnan jöttem a szüleimmel, Anya és Apa azért irattak bentlakásosba, mert gépészmérnökök, és állandóan dolgozniuk kell...
-Szegényke.... Engem azért, mert elég híres suli.- mondta Kelly.-Melyik legyen a te szekrényed?
-Mondjuk ez, közelebb van hozzám.-Választottam a szélső szekrényt.
Kipakoltunk 20 perc alatt, ami azt jelentette, hogy új 10 perc csönd uralkodott e hotelszobán.
-Szupika, van még fél óránk! Lemehetnénk a sarki boltba, egy kis édességért, és egy kis italért!-mondta Kelly nagyon izgatottan. Tényleg beszédes egy lány....
-Oké, bár nem hiszem, hogy jó ötlet az utsó fél órában teleenni magunkat!-mondtam teljesen őszintén, mert nem vagyok oda a gumicukrokért, és az ólcsó csokikért. Én a fagyikért rajongok!-Inkább beszélgessünk egy kicsit!-nem tudom mire gondoltam, hogy ennyire bátor lettem ebben a furcsa beszélgetésben. Utána a feje tetejére állt a világ... Mindenről beszélgettünk. Valahogy így:       -És.... tetszik Amerika?-kezdett bele Kelly a kérdezésekbe.
-Igen.. Jó dimbes-dombos.
-És Sietle?
-Az is. De inkább az osztályról beszélgessünk. Ugye mindenki most jött?
-Persze, ez egy hat osztályos gimnázium. Szóval, mindenki most érkezett.-magyarázta el tömören Kelly.
-És te ismersz itt valakit?
-Én? Igen, egy Drake nevű srácot, de ő állandóan Darknak nevezi magát. Szóval, a többiek is így hívják.- e mondat után egy akkora sajnálkozó sóhajt tett, hogy esküszöm, jobban porszívozna ezekkel a sóhajokkal mint egy porszívó. Hihi..
-Uhh.. Beképzeltnek tűnik.- mondtam. Az igazat megvalva nem tetszett ez a "Dark".
-Hát akkor jól gondolod. Állítólag gitározik, az egyik "követője" mondta. Facebookon szinte az egész általános iskolája követi (persze akinek van Facebookja). Neked van Faced?
-Nope... Anya azt mondta, hogy nekem még nem kell. Majd nyolcadikban kapok. De Skypeom és Viberem van!
-Ummh.. Neked aztán szigorúak a szüleid. Majd megadod a számod?
-Persze.
     Ezután Scanburry szólt nekünk, hogy már megérkezett az idegenvezető. Mi azonnal felkaptuk a táskánkat, és persze fényképezőt, telefont, mindent amivel lehet fotózni. Kelly még egy összecsukható selfiebotot is hozott!
       Amikor lerohantunk a 3. emeletről a földszintig (a liftnél sokan vártak), azt vettük észre, hogy szinte  utolsók vagyunk. Beáltunk párban a sorba Kellyvel és hallgattuk a tanárunkat.
-Gyerekek! Hallgassatok el egy percre!-jól kezdődik...-Ez itt Mr. Lancia, aki ezen az egy héten fogja bemutatni Rómát az összes színében.
-Szíasztok gyerékek! Mínden nap légalább égy érdekes helyet fogunk megnézní. És míndig lesznek kérdések és játékos féladatok! Ma eldönthetítek hóva ménjünk!-mondta Mr. Lancia.
-Tetszik az akcentusa!-súgta nekem Kelly.
-Trevi szökőkút!!-kiáltotta egyhangúan az osztály.
-Valáhogy ez volt az élőérzetem!-mondta jókedvűen Lancia. 
Majd fél órát sétálltunk egy megállóval, a megálló 15 perc pihi volt, ami közben Kelly elővette a selfiebotját és az Iphone-ját, és kb. 20 selfie-t nyomtunk.
-Minek ennyi? Nem elég egy? Muszáj volt húszat?-kérdeztem én Kellyt.
-Nyugi szivi. Ezek emlékek. Egyszer majd hálás leszel.-mondta Kelly teljesen magabiztosan.
Én erre egy békafintort vágtam (ez az én különleges fintorom, amit csak ént tudok megcsinálni).
Erre elkezdett csörögni a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, ú, Anyu hív!
   Egy kicsit eltávolodtam az osztályomtól, majd felvettem a telefont.
-Szia Anya.
-Szia kicsim. Éppen tonhalas spagettit készítek, pont a kedvencedet, ezért rád gondoltam. Ezért fel kellet hívnom téged. Mizujs?
-Ja hát, semmi különös. Éppen a szökőkút felé megyünk.-mondtam én, ezután meg még sokat beszélgettünk. Majd amikor letettem a telefont, visszafordultam az osztály felé.....ami nem volt ott....
   Mi van? Hova tűntek? Körülnéztem az összes utcában ami körülöttem volt, de jó gyorsan haladhattak, mert nem találtam őket. Hú, lenyugottam, mert meg volt Kelly telefonszáma, ezért gyorsan felhívtam. Jujj, biztos a sok selfiezéstől lemerült, de nem vette fel. Magamra maradtam.
Mint sok fa között, egyetlen kis hajladozó virág.
    Elmentem a legközelebbi ABC-be, és megkérdeztem az eladónőtől:
-Elnézést kérek, merre kéne mennem, ha a Trevi szökőkút felé szeretnék menni?-kérdeztem angolul, prrr, persze, hogy angolul, olaszul meg se próbálnám!!!
-Menjen a Borgognona utcába, majd onnan, már lesznek turistatáblák!
-Nagyon szépen köszönöm!-hálálkodtam.
     Majd rohantam abba utcába, elrohantam még a másik oldalára......de....nem volt tábla! "Ok" mondtam magamban. "Csak velem történhetett meg ez!" megnéztem mégegyszer, de az az utca volt. Ok, következő probálkozás: Google Maps. Amíg baktattam az utcákon, bekapcsoltam, de
nem volt WiFi! Gondolhattam volna... majd az egyik utca végén autók hangját hallottam. Végre egy jó jel! (Előbb egy elég régies utcában voltam, amiben se hangok, se autók sem voltak.)
     Egy kőrúton találtam magam. A túloldalon találtam egy táblát. Gyorsan átsiettem. Szökőkút... szökőkút Trevi, balra! Gyorsan elindultam, és 10 perc alatt oda is értem. De már nem voltak ott. Benéztem a szökőkútba, és találtam néhány magyar forintot. Hú, legalább jó úton járok.                   Körüljártam a teret, s majd be kellet néznem a templomba. 2 euróba került, de megérte, mert ott voltak. Egy kicsit halgattam, ahogy Mr. Lancia a szarvacskás Mózesről beszél, és jegyzeteltem.
-Csajszi, hát itt vagy? Hova tűntél? Lemaradtál az uncsi beszédről!-mondta Kelly, aki végre valahára észrevett. Hozzám robogott.-Mázlista!-súgta a fülembe.-Nem kellett végighalgatnod ezt!
-Mondtam, hogy elég az egy selfie! Lemerült a telód, és nem tudtalak felhívni, mert az osztály elindult, és valaki VÉLETLENÜL elfeletkezett rólam!-bukott ki belőlem minden.
-A kicsi cicából oroszlán tört ki!-szólt bele a beszélgetésünkbe Dark. Barnásszőke hajú. Kb. 187 centi magas, kék szemű. Valakire nagyon hasonlított..
-Hagyd békén Drake! Az új barátnőmet nem fogod elkergetni!-szólt vissza Kelly. Ilyenkor már kint voltunk, nem a templomban, pfhrr, nem vitatkoznék az újdonsült bartnőmmel, meg Drake-kel....ott!
-Hugi, nyugi, csak beszélni próbálok!
-Hugi?!-ez egy kicsit meglepett. E pillanatban a mai infókat soknak éreztem.
-Evelyn, megmagyarázom!-mondta Kelly.
-Evelyn, megmagyarázom!-utánozta Drake.
-Azt hittem, megbízhatok benned annyira, hogy mindent elmondhatok neked. De úgy, hogy te nem bízol meg bennem így, ez nem fog kialakulni.-mondtam én. Nagyot csalódtam a barátnőmben.
    Ezután már nem beszéltem senkivel. Csak hallottam, ahogy Kelly magában szipogott, és közben kiabálni probált testvérére, de ebből csak sírás lett.
    Amikor a hotelbe értünk, vacsi után csönd uralta a szobánkat.
-Tudod, amikor nem montam meg neked, már előtte tudtam, hogy meg fogom bánni.-kezdte Kelly a beszédét.- Drake Thomson az ikrem, és 15 percel, meg kb. 32 másodpercel idősebb nálam. Kiskorom óta csúfolt, és az összes barátnőmet elkergette. Ezért vettem rá anyut, hogy irasson be magánsuliba.De Draket is beiratta. Szóval egyáltalán nem csodálatos az életem. Ezért nem mondtam el, mert féltem, hogy téged is el fog kergetni. Remélem megbocsátasz.
-Persze. Nem lenne itt más barátnőm, és mégha nincs is testvérem, teljesen megértelek.
-Jujj, köszi, meg csak most kezdődnek a kalandjaink!-mondta Kelly, és azonnal megölelt.
    Most fél tizenkettő van, pesze este, 3 és fél óráig beszélgettünk. Még snapchatat, meg Instagramot is készített nekem. Kelly most éppen tusol, én már pizsiben vagyok. Ez a nap nagyon érdekes volt. Holnap is leírom kalandjaimat.