A jégkirálynő (Átírás alatt)

Akkor is!

Hatalmas szerencsénk volt, hogy sikerült úgy visszaérnünk a táborba, hogy nem buktunk le. Esküszöm, én erre egyáltalán nem is számítottam. A kis lakásunkba beérve azonnal belevetettem magam az ágyamba, az ágyba, ahol tegnap még Náttal aludtam. Vagyis most már tegnap előtt, ugyanis lehetett vagy hajnali három-négy óra. Nem figyeltem az időt, azt viszont tudtam, hogy baromi keveset fogok tudni aludni, addig amíg el nem indulunk dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy eléggé másnapos leszek. Pontosítok, aznapos. Ahogy Nát is. Az biztos, hogy nem mi leszünk azok, akik holnap nagyot aratnak munka közben. Ruhástól mindenestől, a szétfolyt szemfestékemmel együtt feküdtem az ágyban és bár halálosan álmos voltam, képtelen voltam lehunyni a szememet. Valéria szinten ahogy volt, befeküdt az ágyába és már el is nyomta az álom.

A telefonomat szorongatva bámultam bele a feketeségbe, amikor megrezzent a telefonom. Automatikusan Val felé fordultam, bízva abban, hogy nem kelt fel, mert én hülye elfelejtettem lenémítani a mobilomat, de még csak meg sem rezzent. Teljesen mély álomba zuhanva aludt. A mázlista! A kijelzőmön Nát neve villogott, mire a gyomrom azonnal golflabda méretűre ugrott össze. Gondolkodás nélkül nyitottam meg az üzenetét, amiben egy kép szerepelt. Rólam és róla. Ott álltunk a szórakozóhely előtt, Nát pedig a csípőmet átkarolva adott egy puszit a homlokomra, amit én lehunyt szemmel élveztem. Az elköszönésünk előtt készült a fénykép. Sam fotózta - küldte el Nát, választ adva, hogy melyik volt az a bátor, aki lefényképezett minket. Ha szeretnéd töröljük, csak egy szavadba kerül. - jött a következő üzenet. Jólesett, hogy azért aggódik, nehogy nekem kellemetlen legyen. De nem volt az. A belsőmet majd' szétfeszítette valami örömféle, amit korábban sosem éreztem, amint ránéztem a képre. Talán ezt hívják szerelemnek? Nem kell törölni, örülök ennek a képnek. Csak nézhetnék ki rajta jobban is. - pötyögtem be, majd rányomtam a küldés gombra. Fél pillanatba se telt bele, már jött is a következő üzenet. Igazán? Ennek nagyon örülök, mert nekem is rettentően tetszik. Egyébéként csodálatosan nézel ki, soha nem voltál még ennyire gyönyörű, mint ezen a képen. - írta, mire halkan felkuncogtam. Azért nem kell túlzásba esni. - írtam vissza mosolyogva. Nem esem túlzásba, mindig igazat mondok, te is tudod. Egyébként nem úgy volt, hogy ma már nem beszélünk? - kérdezte. Kikérem magamnak Fekete, de te írtál rám először. - feleltem vissza írásban. Én csak egy képet küldtem Doló és megkérdeztem, hogy megtarthatom e. Te megtehetted volna, hogy csak reggel válaszolsz, nem történt volna semmi 😉. - írta, mire nekem az egekbe szöktek a szemöldökeim és minden erőmmel azon voltam, hogy ne szakadjon ki belőlem ki a nevetés. Mind a ketten tudjuk, hogyha nem válaszolok, akkor egész éjszaka nem aludtál volna. Vagyis ezt a pár órát nem aludtad volna végig. Szóval én igazából csak szívességet tettem neked, mert megszántalak. - húztam az agyát és vigyorogva vártam a reakcióját. Szóval akkor a kapcsolatunk kizárólag azon alapul, hogy te mikor szánsz meg engem? - én pedig valahogy éreztem, hogy erre a kérdésre nem lesz jó válasz, mert ebből már ő fog kijönni győztesként. Pontosan! - válaszoltam, mire jött is a következő üzenet. Szerintem már előre bepötyögte a választ, ugyanis én amint rányomtam a küldésgombra, már ő is elküldte a saját üzenetét. Aha, szóval akkor a mosdóban azért nyögtél alattam, pontosítok rajtam és szívtad ki a nyakam, mert megszántál? - úgy tudtam, hogy ezt fogja felhozni! Túl jól ismerem már. A testemet azonnal elöntötte a melegség az emlékek hatására, ahogy Nát konkrétan felfalt az ajkaival, az ujjai mindenhol ott voltak, én pedig csak ültem az ölében és sóhajtozva élvezkedtem. Ezzel az üzenettel nem lőtt mellé. Halkan kimásztam az ágyból és a fürdőszobába mentem, ahol felkapcsoltam a villanyt, majd magamra csuktam az ajtót. A tükör nem volt nagy, de arra pontosan elég volt, hogy kényelmesen le tudjam fotózni a nyakam és a mellkasom. A kiszívott területek már kezdtek lilásodni, én pedig a fejemet fogtam, hogy ezeket mégis, hogy a büdös picsába fogom legalább csak nagyjából eltüntetni?! A képet átküldtem Nátnak, mellékelve egy üzenettel is. Kettőnk közül, még mindig nem én voltam a „mohóbb". A tükörben vizslattam magam tovább. Óvatosan hozzájuk értem, az elektromos bizsergés pedig minden porcikámban ott volt. Ezt ne csináld! - jött a válasz Náttól. Miért? Valami rosszat csináltam? - estem azonnal kétségbe. Én nem vagyok jó ezekben, nincs bennük tapasztalatom, Nát volt az első, aki így megérintett. Akinek engedtem, hogy ilyen intimitással kötődjen hozzám. Persze kívülről ez semminek tűnhet, egy kis tapizás és smárolás, nekem viszont elmondhatatlan szenvedélyt jelentett. Már meg is bántam, hogy válaszoltam Nátnak, valóban azt kellett volna csinálnom, hogy csak reggel beszélek vele! Ekkor viszont felvillant a telefonom, én pedig villámgyorsasággal nyúltam utána és oldottam fel. Dehogy! Csak azt kívánom, bárcsak ott lennénk abban a mosdófülkében, hogy tovább csókolhassalak! - a hasam és a térdem egyszerre remegett meg, az arcomra pedig ismét egy levakarhatatlan vigyor ült ki. Fogalmad sincs, hogy milyen érzés látnom, hogy ezt én tettem veled, én tehettem meg veled, Doló! Csak te jársz a fejemben... - jött a következő üzenet. Ugye nem bánod? Mármint, biztos nehéz lesz őket eltakarni, főleg, hogy dög meleg van, de... - a szemeimet szorosan lehunyva próbáltam csillapítani a légzésemet. Eszemben sincs bánni! - írtam neki vissza. Majd ismét kaptam fényképet, ezúttal kettőt is. Ilyet nem játszunk! - pötyögtem be azonnal és küldtem el, ugyanis a két fotó, pontosabban két darab screenshot amit Nát küldött, a háttérképei voltak. A zárolási és a fő háttérképe. A zárolásin mi voltunk, a fénykép, amit Sam lőtt rólunk a búcsúzkodásunk pillanatában, a másik pedig az imént elküldött kiszívott nyakam és mellkasom volt. Miért nem? - jött rá a válasz. Azért, mert túl személyes? - nem értem ezen mit nem lehet érteni. Akkor nem volt az, amikor csináltam, te pedig az élvezettől nyögtél? - kaptam vissza, mire sziszegve megrebegtettem a pilláimat. Lehetne, hogy ezt nem hangoztatjuk így ennyire? - kértem, az arcom pedig paradicsomvörös volt. Pedig szerintem igenis hangoztatásra méltó. Imádtam, ahogy eltátottad a szádat és lehunytad a szemed 😉 - szívatott tovább, én pedig egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, csak álltam a fürdő közepén verdeső gyomorral, miközben a lábaim remegtek, mint a kocsonya. A testem forró volt, az arcom pedig még vörösebb lett. Bekaphatod Fekete, most megyek és lefekszem aludni, szia! - írtam meg neki. Most már bánom, hogy elcseréltem a szobákat, akkor nem tudnál csak így lerázni! A háttérképeimet pedig nem szedem le. Neked is jóéjszakát Doló! - áá, tudom, hogy direkt csinálja. Ne már, de ez így nem fair! - küldtem el neki az üzenetet. A válasz csak egy kép volt, egy szelfi. Nát kajánul vigyorogva oldalra fordította a fejét, hogy jobban le tudja fényképezni a nyaka bal oldalát, a füle alatti részt, ahol én szívtam ki az ő bőrét. Tessék, te is beállíthatod háttérképnek 😉 jóéjszakát szépségem! - mellékelte hozzá az üzenetet. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez történt velünk. Énekelt nekem délelőtt, aztán megtörtént közöttünk az első csók, összevesztünk és azt hittem, soha többé szóba sem akar állni velem, elmentem érte a bárba, hogy ne csináljon hülyeséget, ahol aztán berúgtam én is, ő megbántott és én nem akartam soha többé látni őt, aztán a mosdóban smároltunk „életre-halálra", meglátta a hegemet, amit soha nem akartam, hogy észrevegyen, mert legszívesebben kivágnám a testemből és most itt vagyunk. Én vagyok a háttérképe, bevallotta nekem, hogy szerelmes belém és bár én nem mondtam ki, de teljesen a fellegek felett járok. Csak Nátra tudok gondolni, ránk, ahogy együtt vagyunk. Mert én is szerelmes vagyok belé.