Perzselő érintés /felfüggesztve/

Brokkoli és a famillia. A brokkolik el tudnak veszni?

OOOOOOOOOOHHHHHHHHHH BOIII IIIᕕ( ՞ ᗜ ՞ )ᕗ 90 ember követ egy olyan pice of shit-et mint én. Nagyon büszke vagyok...azokra akik ki bírnak xD na de elég is, nem ez érdekel titeket tudom jól.

Másnap a nap lágy fénye keltette a herceget és "elrablóját" akik látszólag nem aludtak valami jól. Hiába, Todoroki kényes hátának nem tett jól a földön alvás.

-Jó reggelt-ült fel Deku szemét törölgetve, majd Todorokira mosolygott.

-Nem értem mitől lenne olyan jó ez a reggel-felelte a nemes.

-Muszáj mindig ilyen...ilyen...ilyen zsémbesnek lenned?

-Zsémbes? Használja még valaki ezt a szót?-kuncogta el magát.

-Pont erről beszélek-duzzogott a szeplős.

-Mikor duzzogsz, olyan vagy mint egy aranyos lány-mosolygott halványan.

-Várj....mi?.... -lepődött meg a vörös csizmás.

-....mi?-kérdezett vissza zavarodottságában a vöröske.

Pár másodperc csönd, majd a zöldes hajú felszólalt.

-Szeretnék hazamenni...Kacchan Uraraka, Iida, Kaminari és Kirishima már így is lefejeznek!

-....ők is mind mágusok?...-érdeklődött nemesünk.

-Igen, ők a családom...mind együtt élünk és még sokan másan. Szörnyen aggódhatnak értem.

A trónt vesztett herceg megbánta bűnét. Nem gondolt a fiú érzéseire csak is a sajátjára. A bűntudat rávette hogy kinyögjön egy bocsánatot.

-Ha úgy gondolod, akkor eljöhetsz velem és bemutatták nekik. Kacchan biztos rosszul fogadja majd, de nem rossz ember ő...csak...nagyon bonyolult.

-Nem ő az, aki tegnap a vár faláig kergetett téged?-kíváncsiskodott nemesünk.

-De igen...mostanában nem találom meg vele a közös hangot. Viszont gyerekkori barátok vagyunk, és mindig próbálom fejleszteni magamat hogy felérjek hozzá-mosolyodott el a Deku névre hallgató.

-Nem lehet, hogy féltékeny rád?-kérdezte a herceg.

-Féltékeny?....Nem tudom, nem nagyon tudom elképzelni Kacchanról.

-Talán zavarja hogy fejlődsz és fél tőle hogy túlszárnyalod-a herceg arckifejezése nyugodt volt, de nem érzelemmentes. Hangja nem volt túl mély, de ahhoz elég hogy komolyan lehessen venni. A szeplős szemei kicsit felragyogtak, mert most először fordult elő hogy valami kedveset is mondott neki.

-Na? Akkor el is viszel hozzájuk vagy csak beszélsz róla?-ejtette ki fagyos szavaival a herceg vörös csizmásunkat a csillogásból.

-Persze...a probléma csak az, hogy mint említettem MÉG CSAK MOST ÉRKEZTÜNK IDE-hangsúlyozta ki.

-Most komolyan nem tudod merre kell hazamenned?

-Sajnálom! Nem kellett volna elráncigálnod ilyen messzire.

-Jó...akkor....emlékszel hogy néz ki a hely ahol megszálltatok nem? Ha pontosan megmondod nekem hogy is néz ki és mi van a környékén, akkor talán én el tudlak vezetni.

Hát nem mulatságos? Egy nemes, kinek eddig köze nem volt a por néphez most egy azok közül valóval töltötte az éjszakát, szökött meg és megy most az otthonához. A herceg szülei bizonyára már kerestetik, ami azt jelenti hogy sietniük kell.

Eme történet, mely két különböző sorból származó fiú találkozásáról szól, talán nem véletlen. Valahol meg volt már írva, el volt tervezve csak senki nem gondolta volna így egészen a megtörténéséig. A vörös madzag  mely mostantól összeköti a sorsukat megköttetett, a fonál amiből készült pedig elszakíthatatlan.