Olivia

2.11 - Apasági -

Másnap elmentünk Harryvel orvoshoz, aki közölte, hogy a terhesség 8. hetétől lehetséges a vizsgálat. Akkor voltam négy és fél hetes terhes, szóval várnunk kellett. Harry hideg volt és rideg, így haza jöttem Spencerékhez. 1 hónapot töltöttem itt, ezalatt az idő alatt Harry háromszor keresett. Egyszer azért, hogy Augusztus végén  Amerikában fogják megcsinálni, szóval oda fogunk menni és vigyem magammal Christ is. Küldött jegyeket, nekem Augusztus 22.-ei indulással, neki pedig 23.-aival és közölte, hogy a „köcsögnek" fizetnie kell érte. Tájékoztattam Christ is, aki bele ment. Eljött a nap, elköszöntem Spencéktől és felszálltam a gépre. A reptéren Harry várt, köszönt egy sziá-val, majd mentünk is a hotel felé. Nem szólt hozzám, csak közölte, hogy én alszok az ágyon ő meg a kanapén

-Harry, aludhatsz velem – mondtam szomorúan

-Addig nem amíg nem tudom, hogy kié a gyerek – válaszolt

-Mi lesz, ha – akadtam meg

-Ha azé a baba? – nézett rám mire bólintottam

-Semmi jó – vont vállat majd behúzta a háló ajtaját. Aznap is sírva aludtam el. 23.-a reggel már a kórházban voltunk, oda hozták Christ is a reptérről. Harry megfeszült mellettem amikor meglátta de nem tett semmit. Chris hajolt volna felém, hogy köszönjön de elhúztam a fejem. Láttam Harry arcán hogy mosolyog, de elfordult. Az orvos behívott minket

-A hölgytől vért fogok venni, míg az uraktól nyálmintát – közölte. Hozott egy tűt, és levette a véremet, majd a fiúktól is mintát vett – 3 nap múlva meg lesz az eredmény, majd telefonálok a hölgynek

-Köszönjük – szólaltam meg, majd kimentünk a kórházból

-Seggfej, leléphetsz – mondta Harry

-Biztos nem – rázta a fejét Chris

-Mondom, de – meredt rá Harry

-Megvárom, hogy kié a baba, és ha az enyém akkor elviszem magammal Livet – válaszolt Chris, mire elhúztam a számat, majd már ment is az öklös az arcába Harry felől. Harry mellé pattantam, megfogtam a vállát, de elhúzta és arrébb ment. Chris vett ki magának egy szobát. Borzalmas három nap volt. Harry és Chris folyamatosan veszekedtek, Harry nem beszélt velem pár szónál többet. A vizsgálat utáni harmadik nap együtt ültünk a Harryvel közös szobánkba, mi a kanapén Chris meg a fotelban. A kínos és ideges csendet a telefon csörgése szakította félbe. Felkaptam az asztalról, majd a fülemhez emeltem és háttal beálltam a fiúknak

-Tessék? – szóltam bele

-Üdv Ms. Carpenter, Dr. William vagyok

-Jó napot – köszöntem

-Megjött az apasági teszt eredménye – kezdte mire a szívem szaporán kezdett verni. Harry, Harry kérlek Harry legyen.. – a gyermeke apja pedig..