Sorsod nem kerülheted el (Daniel Ricciardo)

Sorsod nem kerülheted el - 5. rész

"Remélem jól szórakoztál, és kiélvezted a tegnap estét, mert több ilyen nem lesz. Ha még egyszer csak rá mersz nézni Emmára, esküszöm, hogy kitekerem a nyakad! Nem okoztál még neki elég csalódást és fájdalmat? Jó lenne, ha befejeznéd ezt a kis játékot, mert nem vagy vicces. Remélem egyszer még nagyon fogod bánni, amit tettél. Addig is puszil, Ria" Ez volt kedves barátnőm üzenete. Nyeltem egy nagyot, mikor elolvastam, nem is igazán tudtam rá mit mondani. Tipikus Adrianne. 

- Ezt most miért kellett? - néztem rá kérdően, de csak elvigyorodott.

- Azért mert így érzem jó magam. Nehogy már neki jó legyen, mikor te szenvedsz. Na még mit nem. Szálljon már magába! - jelentette ki komolyan.

- Ennyitől nem hiszem, hogy fog - nevettem fel.

- Akkor add csak vissza! - hajolt át az asztalon, hogy elvegye tőlem a telefonom, persze nem hagytam neki. Nem kell még jobban elküldje a fenébe.

- Dehogy adom. Elég volt ez is. Arról volt szó, hogy ezt a kis botlásunkat senki nem fogja megtudni. Erre tessék, most lebuktattál.

- Jaj, mert szerinted ő nem meséli el az edzőjének? Ne légy már ilyen kis naiv. Most reggel az volt szerintem az első dolga. Le merem fogadni.

- Héttől edzése volt. Igazad lehet. Nagyon is igazad lehet.

- Ne légy naiv! Tuti, hogy igazam van. 

Annyira utálom, mikor Riának igaza van. Most is tuti már arról beszélnek, hogy milyen volt az éjszaka. Ajj, kellett ez nekem? Ugyan, dehogy. De hát persze, hogy mindent el kell rontanom. Ez az én formám. Istenem, hogy lehettem ilyen hülye? Képes voltam lefeküdni vele. Nem, ez nem lehet igaz. Ilyet is csak én tudok. Elegem van a saját hülyeségeimből, de tényleg. Ideje lenne kicsit komolyabban vegyem a dolgokat, mert ez így nem mehet tovább.

Két napig teljesen jól elvoltam azzal, hogy komoly legyek és még véletlenül se foglalkozzak Daniellel. Kijelentettem, hogy erős vagyok, nem érdekel, menjen csak el a fenébe, mert egy iszonyú nagy szemétláda. Persze ezt nem gondoltam komolyan, elvégre az én saram is, hogy lefeküdtük, hiszen, ha azt mondom, hogy szó sincs róla, és akkor haza jövök, mikor mondja, akkor nem lett volna semmi. De nem! Megint csináltam az eszem, és agyamra ment az, hogy olyan édes és szépen mosolyog. Na meg az, hogy még mindig piszkosul szeretem. Mert hiába is tagadnám, imádom. És minden egyes alkalmat megragadok arra, hogy vele legyek, és totál idiótát csináljak magamból. Szóval nyugodtan kijelenthetem, hogy én, Emma Morgan, egy címeres lúzer vagyok. Nem más.

- Szia! - szóltam bele azonnal a telefonba, ahogy megcsörrent. - Oké, fél perc és lent vagyok - hadartam el, és ki is nyomtam. Felvettem a kedvenc fekete szandálom, felkaptam a táskám, és indultam is kifelé. - Szia, Daniel! - mosolyogtam a srácra, majd beültem mellé az autóba, mire odahajolt hozzám és megpuszilt.

- Hogy vagy? - kérdezte, de közben már el is indultunk. 

- Köszi elég jól. Kicsit fáradtan, de nem vészes. Te?

- Egész nap edzésem volt, szóval kicsit én is fáradt vagyok, de attól még jöhet valami jó film. Meg a pizzát is megérdemlem. 

- Nekem pedig jöhet abból a finom borból - nevettem fel.

- Persze. Csak a finom kis magyar boromra hajtasz, mi?

Igen. Már megint Daniellel vagyok. Tegnap megbeszéltük, hogy ismét filmezünk, így hétfő után csütörtökön is nála leszek. Tudom, idióta vagyok, amiért ebbe belementem, de egyszerűen nem tudtam neki nemet mondani. Pedig kellett volna.

Hamar odaértünk hozzá, és amint beértünk a lakásba már ment is a hűtő felé, hogy kivegye a bort. Töltött nekem egy pohárral, és bevonultuk a szobájába. Kényelembe helyeztük magunkat, és Daniel elkezdte keresni a filmet, amit előzetesen már megbeszéltünk. Stílusosan a Hülyék paradicsomára esett a választásunk. Annyira illett ránk is. Jó, azért a film maga idiótaság volt a javából, de a címe nagyon jól leírta a helyzetünket.