Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT

38. Lehet...

Tegyük fel a tegnap esti beszélgetésben Shawnnak teljesen igaza volt. De akkor miért bámul lelki sérült tekintettel, és miért fogja olyan görcsösen a vizes palackot, amikor meglát engem. Mármint persze értem neki is fáj valamennyire...Mármint valahol mélyen...Mármint túl sokat gondolok arra a szóra hogy mármint. Érdekesen hangzik ha egymás után csak ezt pörgetem a fejemben.

- Te miért nézed olyan szúrós tekintettel a rántottát? - értetlenkedett Jack.J.
- Ez a gondolkodós arcom! - vontam fel a szemöldököm.
- Te olyan fura lány vagy... - gondolkozott el, majd inkább az előtte elhelyezkedő televíziót kezdte el bámulni - Egyáltalán min gondolkoztál ennyire? Azt hittem az agyaddal akartad újra megmelegíteni a kaját.
- Azon gondolkoztam, hogyha tényleg ennyire érdekel, hogy milyen érdekes szó az hogy mármint. De csak ha sokszor kimondod egymás után!

Reménykedve vártam helyeslését, de ő elképedve méregetett tovább. Megelégeltem majd inkább felmentem a szobámba, hogy rendbe szedjem magam.

Hihetetlen hiány, fájdalom illetve másnaposság uralkodik bennem. Szinte nem is emlékszem a szakításunkra, leginkább csak a tudat volt meg bennem ,hogy ez megtörtént.

Zuhanyzásom után még fogat mostam, majd mikor a szobámba léptem, megpillantottam Shawnt.

- Jó reggelt... - motyogta fájdalmasan - Igazából csak szerettem volna visszaadni ezt - nyújtotta felém a már kimosott, tegnap összehányt felsőmet - Megyek is! - sóhajtott fel, miközben csiga lassan sétált kifelé.
- Shawn! - szóltam rá remegő hanggal - Én csak egyetlen egy módon fogadom el azt hogy szakítunk. - kezdtem el teljesen bátran - Ha most megcsókolsz. - fejeztem be.

Valójában ledaráltam az utolsó három szót, de mindegyiket értette. Tudom, hisz kikerekedett tekintettel fordult felém. Gondolkodás nélkül indultam meg, mire ő bátran húzott közel magához egy utolsó csókra.

Nem, ez nem hosszú franciás csók volt. Ez az a fajta volt, amikor könnyeink eggyé válva cseppennek le a földre, mintha az eső apró szemei hullanának alá az égből. Az a fajta volt, amikor a szíved olyan hevesen ver, mintha az adrenalin a maximális szintjét érné el. Amikor az érzéseid felett eluralkodik a mohóság. Minél többet,és többet akarsz kapni belőle, hisz tudod hogy ez az utolsó alkalom amit muszáj kihasználnod.

Csak álltunk ott, ajkunk egymásba kapaszkodva, kezeink összekulcsolva, levegőt kapkodva.
Shawn húzódott el, és remegve szólalt meg.

- Ez remélem megteszi. - szipogott halkan, majd megtörölte szemeit és orrát egy gyors mozdulattal - Nem fogok örökké gyötrődni.

Könny áztatta arccal álltam, miközben hűlt helyét bámultam.
Vajon meddig tudunk egymástól távol maradni?

-------------

Végre teljesen elkészülve sétáltam le a srácokhoz, akik már javában a cipőjüket vették fel.

- Hova igyekeztek? - érdeklődtem. Orrom kissé be volt dugulva a sírástól, szemeim még lehet vörös színben pompáztak.
- A stúdióba. Elkísérjük Shawnt - magyaráztam Cam - Rád vártunk!
- Akkor már mehetünk is! - mosolyogtam rájuk, majd nem sokkal később már a stúdióban álltunk.

Shawn hihetetlenül szétszórt volt. A szöveget keverte, a hangja néhol hamis volt, az ütemet pedig mintha nem is hallotta volna.
Végig körmömet rágva figyeltem őt, reméltem hogy a végére már összeszedi magát. A fiúk fél óra múlva leléptek a földszintre, ugyanis megbeszélésük volt a turnékkal, illetve a fellépésekkel kapcsolatban.
Mikor a bátyám(?) végzett...Vagyis inkább nem hívom így a történtek után! Tehát mikor Shawn végzett együtt szálltunk be a liftbe, hogy ő is csatlakozhasson a többiekhez.
Idegesen néztem a plafont, miközben a táskámról lelógó kis cérnát cseszegettem.

- Azt hiszem baj lesz - nézett rám riadtan a fiú, és abban a pillanatban megakadtunk.
- Jézusom! - riadtan kaptam Shawn keze után, hisz a lámpák energiája fogyatkozni látszott. - Ugye nem szakad le?
- Dehogy szakad, valószínűleg valami levágta az áramot. - nyugtatgatott - Mindjárt megoldják, csak nem értem az Ég miért baszik ki velem mindig! - sóhajtott.