Griffendél hercegnője

Aurora

Aurora egy árva lány volt, családnév nélkül, míg egy nap be nem fogadták. A hároméves Aurora csendben ült a szobájában, és sírdogált. Ugyan már rég letett arról, hogy örökbefogadják, szíve mélyén attól még vágyott rá. Egyszer csak egy nevelőnő bekopogott hozzá.
- Aurora! Gyere ki egy kicsit! Beszélni szeretnék veled. El kell búcsúznunk egymástól.
A kislány szíve egyre gyorsabban vert. Talán még is öröbefogadják! Ennek nagyon örült. Azonnal ki is rohant, megölelte nevelőnőjét, és megkérdezte:
- Ugye örökbefogadnak!
- Persze, te kis bolond, mondta a nő.
- De ki?-akadékoskodott a kislány. Ugyan kinek kellhet? És miért pont ő?
- A Boldwood család. Nagyon kedvesek. Gyere!- és húzta maga után a lányt. Pedig nem kellett volna húzni, ment ő anélkül is. Amint meglátta pótszüleit, egy mosolyt lehetett felfedezni az arcán.
- Aurora! Ők itt a szüleid és a testvéreid. Most magatokra hagylak titeket, és összerakom a csomagjaidat.
Azzal otthagyta Aurorát a családnál.
- Miért pont engem fogadtok örökbe?-csúszott ki a kérdés a kislány száján.
- Mert te vagy a leggyönyörűbb, egyben legeszesebb az itteni kislányok közül. És persze boszorkány vagy. Ezt figyelembe kellett vennünk. Így te vagy a legmegfelelőbb személy.
- Értem.-hazudta a lány, holott nem értette. Hogy ő boszorkány? Ez elég ilyesztően hangzik egy hároméves számára. Viszont ha nem akar örökre árvaházban élni, akkor elmegy a családdal. Aurora az utóbbit választotta. Mefogta a nő kezét, és elmentek.
  Amikor az autó megállt, és Aurora kiszállt belőle, elámult. Egy gyönyörű kétemeletes ház előtt álltak. A nő újra kézenfogta, és bementek a házba.
- Megmutatom neked a szobádat. De előtte beszélgessünk egy kicsit!
Azzal leültek a kanapék egyikére.
- Diana Boldwood vagyok. Ő pedig itt a férjem, James Boldwood. Ők itt a fiaink, Thomas és Henry. Thomas most lett 11 éves, most kezdi a Roxfortot. Henry most 9 éves. Mi leszünk a családod. Nyugodtan szólíts Anyunak. Remélem családodként tekintesz majd ránk. Hidd el, pont ugyanúgy szeretünk, mint ha a sajátunk lennél.-Azzal felállt, és felkísérte Aurorát a szobájába. Aurora aznap másodjára ámult el. Gyönyörű szobát kapott, tele játékkal, és ruhákkal. Anyja rászólt.
- Nyugodtan játssz mindennel, ez itt mind a tiéd! Viszont most gondolom fáradt vagy, úgyhogy gyere aludni. Mit meséljek?
Aurora szófogadó volt, ígyhát eleget tett anyja kérésének, és elment aludni.
_________________________________________
                    9 évvel később
Aurora felkelt. Felöltözött, megfésülködött, és lement reggelizni.
- Nem akarok a Roxfortba menni!-nyafogott.
- Ilyen gyerek is csak kevés van a világon-sóhajtott az apja.
- Ugyan már, Rora! Ha Thomas kijárta, neked is menni fog. Henry majd vigyáz rád. Adok költőpénzt, mindből vegyél valamit a vonaton! Nagyon szeretünk. El fogsz késni, kiviszlek az állomásra!-ölelte meg lányát Diana Boldwood.
  Amikor kiértek az állomásra, már nagyon sokan voltak.
- Nem akarok a Roxfortba menni! Nyafogott újra a lány, de kevés sikerrel. Elbúcsúztak egymástól, és a lány pár perc múlva már a vonaton volt. Fürgén bepattant egy üres kuliba, és becsukta maga mögött az ajtót. A vonat füttyentett, és elindult.
Pár perc múlva kopogás hallattszott. Aurora kinyitotta az ajtót. Egy egy barna és egy szőke hajú fiú állt az ajtóban. Mindketten elsőévesek voltak.
- Szia! Beülhetünk? Tudod, az összes többi kuli foglalt, és mi is le szeretnénk ülni...
- Persze, gyertek csak nyugodtan, van itt hely bőven-mondta Aurora-egyébként még be sem mutatkoztam. A nevem Aurora Boldwood, de csak Rorának vagy Rorynak szólítsatok.
- Lee Richards vagyok.-mondta a barna hajú srác.
- Én pedig Maxel Jhonson. Csak Max.
- Ok.-mondta Aurora. Rögtön vannak barátai. Talán mégsem lesz olyan szörnyű ez a Roxfort, mint gondolta.
  Estére meg is érkeztek. Aurora egy kiáltást hallott.
- Elsősök, ide!-egy óriásnál kisebb, de egy átlagos embernél nagyobb lény köszöntötte őket.- A nevem Rubeus Hagrid, és a Roxfort kulcs, és háztájőrzője vagyok. Most csónakon át fogunk kelni a tavon, és bemegyünk a Roxfortba.
  Aurora Leevel, Maxszal és egy félénk lánnyal, Sharlotteval került egy csónakba. Amint átértek, egy másik hang fogadta őket. Egy nőé.
- Kedves elsősök! Én vagyok az igazgatóhelyettes, Florry Smith. Ma be fognak osztani titeket a házatokba...
Aurora nem figyelt. Amint beléptek a terembe, meglepte őt a csodás látvány. De nem sokáig gyönyörködhetett benne: Smith professzor megint beszélni kezdett. Aurora a fekete hajfonatával babrált, egészen addig, míg ki nem szólították. Akkor odaült a székre. Neki teljesen mindegy volt, hogy melyik házba kerüljön. Thomas bátyja a Hugrabugba, Henry pedig a Hollóhátba került. Nem lepődött meg hát, mikor a süveg Griffendélt mondott neki. Aurora megint nem figyelt, elbambult, csak akkor ,,ébredt fel", mikor maga mellett látta Sharlotteot, Leet, és Maxot. Mind ettek. Aurora örült, hogy barátaival egy házba került, és a klubhelyiségükbe felérve azonnal levelet írt szüleinek.
_________________________________________
                   5 évvel később
Aurora kinyitotta szemét. Most kezdte hatodik évét a Roxfortban. Eddig nem sokat változott, csak nőtt. Haja ugyanolyan fekete, szeme zöldesszürkés, bőre szinte fehér. Barátai ugyanazok, mint elsőben: Sharlotte, Max és Lee. Mind a négyen utálják a kviddicset, de indokolatlanul. Mind a négyen kitünő tanulók. És mind a négyen imádnak a könyvtárban lenni. A bájitaltant egyikük sem szereti, a jóslástant egyenesen utálják.
  Aurora le merte volna fogadni, hogy ez az év ugyanolyan eseménytelen lesz, mint a többi, de ebben az esetben tévedett.

Nagyon remélem, hogy tetszett. Ha igen, akkor komment és vote, ha nem, akkor csak komment-nyugodtan írd meg, hogy mi nem tetszett. Igen, vannak más könyveim is, ezeket is érdemes elolvasni. Most viszont lenne egy kérésem: írjatok kommentben olyan fiú és lányneveket, melyeket szivesen látnátok ebben a könyvben. Hogy miért? Mert a nevekkel mindig is hadilábon álltam. Előre is köszi!
Sziasztok:
   Anna