I NEED U [BEFEJEZETT]

제 2 장

-Arra is kaphatok választ, hogy miért szorongatod a kezedbe az infóimat?-érdeklődtem.

-A válasz egyszerű: ahhoz, hogy megtudjalak óvni, tudnom kell mindent rólad, ugyanis mi angyalok tudatlanok vagyunk a halandók szerint. A jó hír az, hogy van humorérzékem.-a végét elmosolyogta.

-Nektek angyaloknak még az is van?-érdeklődtem.

-Nem minden angyalnak.-vágta rá válaszát.

-Ezt, hogy érted?-értetlenül figyeltem fel rá.

-Nem csak jó angyalok vannak a világon, vannak, akik a rosszat akarják. Őket nevezzük Démonoknak. Róluk biztos hallhattál, hiszen nagyon "híresek" a te világodba.-közölte.-Romlott a lelkük.

-Másokra a frászt hozzák.

-Nem teljesen így van, ahogy a filmekben láthatod őket. Megszállják a testedet és onnantól kezdve ők irányítanak téged.-folytatta a meséjét.

-Ha valóban angyal vagy, akkor hol van a szárnyad?-kíváncsiskodtam.

-A földön nem látszódik, csak a hazámban, ami a felhők felett van.

-Képtelenség ez az egész.-nemlegesen rázogattam a fejemet.

Nem akartam hinni ennek az embernek, vagy természetfeletti lénynek... Biztos csak azért találja ki ezeket, hogy a közelembe férkőzhessen, viszont abból a tálból nem fog enni.

Felpattantam az ágyamról, majd kisétáltam a szobámból, hogy kiszellőztethessem a fejemet a sok hülyeség után, de hirtelen előttem termett.

-Ezt, meg hogy....?-nyögtem ki a kérdésemet.

-Látom nem hiszel nekem.-mellkasánál összefonta a kezeit.

-Esküszöm legközelebb a diliházba kötök ki..-suttogtam magam elé.

-Hallottam!-jelentette ki.

Félénken néztem fel rá, amikor oldalra lépett, így egér utat adott nekem, hogy kiléphessek a lakásból.

Hogy is volt ez a bemutatkozás? Ha jól emlékszem azt mondta, hogy nem akar bántani, csak segíteni akar rajtam. Hát.. Ez nagyon nagy segítség mondhatom. Először rám hozza a frászt, majd beeteti a fejem a marhaságaival, aztán hirtelen a semmiből megjelent előttem, hogy elállja az utamat.

Ettől a sráctól kezdek félni. Ahogy kitettem a lábamat a lakásból egy mély levegőt vettem és magamban tartottam elég sokáig, majd kifújtam azt. Sajnos az egyedüllétem nem tartott valami sokáig, mert megint megjelent. Oldalra fordultam egy pár pillanat erejéig, amikor megpillantottam őt.

-Szentséges ég! Nem elég, hogy nyomozol utánam, még követsz is!-szívemre helyeztem a kezemet.

Egy szót se szólt, csak méregetett, mint aki még nem látott életében nőt. Hátra fordulok és a tájat kezdem vizslatni, majd rám jött egy amolyan érzés, miszerint felkellene hívnom a szüleimet, de egy problémám van. A telefonom kinyiffant még az akciónk közben. Most így, hogy hívom fel anyámékat?

-Egy kérdés, ha a szüleim hazatérnek, akkor mit fogok mondani, hogy miért vagy itt?-összefontam a kezem a mellkasom előtt.

-Ők nem fognak engem meglátni, mert mindenki közül csak te érzékelsz és látsz engem! Világos?-kérdezte.

-Igen.-válaszoltam.

Leültem a hintaágyba, ami a kert végében volt, majd megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy üljön le. Egészen addig beszélgettünk, amikor megérkezett anyám a munkából és a nap nem cserélt helyet a holddal.