"Titokban szeretlek" (Ereri/Riren)

"Dráma"

Az egész nap edzéssel telt el, a pihenő időmet Arminnal töltöttem. Mivel senki másnak nem mernék megnyílni így kihasználom az idejét.

-Mi baj Eren? Már egy ideje láttom, hogy zavar valami nyomaszt.

-Nem fogsz undorítónak tartani ha elmondom?

-Mégis, hogy jut eszedbe ilyesmi? -háborodott kisé fel.

-Sss. Halkabban. Szóval tudod beleszerettem valakibe, egy fiúba és Ő is szeret.

Elkerekedtek a szemei, de nem húzodott el.

-Az a személy boldoggá tesz Eren?

-Igen nagyon is. Figyelmes, kicsit féltékeny tipus. Viszont én is az vagyok rá. Mindig körülöte nyüzsögnek és szivem szerint nyíltan üvőlteném, hogy az enyém.

Közelebb húzódott és mindent tudóan somolygott.

-Ez a személy csak nem Levi hadnagy?

Gyermekien csillogtak a szemei.

-Mégis honnan? -pirúltam bele.

-Először, szerintem az elejétől lopva nézegettétek egymást. Másodszor, sokszor voltatok kettesben pl: mikor a vaddászházba együtt mentetek el. Harmadszor: megváltozik még a levegő is ha egy helyen vagytok.

-Akkor ennyire nyílt a dolog?Istenem mi lesz ha Mika...

-Mi van velem Eren?

-Ááá!- ugrottam fel. -Semmi semmi csak hiányoltalak már.

Meglepődve elpirult és feltünt a haja.

-Ez a hossz pont illik hozzád. -mutattan a hajára.

-Köszönöm...majd...beszélünk. -sarkon fordult és elment.

-Eren ez meleg...-nem fejezte be csak kikerekedett szempárral nézett az istáló fele.

Ahogy oda néztem elfelejtettem levegőt venni is. Levi és Erwin csókolóztak a világ is összeomlott volna bennem. Futni kezdtem az írányukba. Levi ellökte és köpött egyett.

-Erwin bolond vagy! Az egyszeri alkalom volt semmi több! -dühöngött.

-Mi a fene akadályoz, hogy élvezd az életet amíg lehet? Levi nekünk is vannak szükségleteink.

-Tch.

-Az nem magától kell neki Parancsnok! -jelentettem ki jegesen.

Oda kaptattam a lefagyott szerelmemhez és felkapva a falnak nyomva csókoltam heves kiéhezettséggel. Messziről hallottam, hogy Erwin elmegy. Zihálva elválltunk, de nem szólt semmit.

-Az enyém vagy Levi! -nem vártam válaszra, újra az letámadtam az ajkait.

-Eren...és ha valaki meglátt minket? -nézett lázasan rám.

Éreztem a hasamon a merevedését éhesen lüktetett akár csak az enyém. Letettem és a homlokának támasztottam a sajátom.

-Menjünk az irodádba. Nem várok estig...

Kétségbe esetten pillantott rám, ezelőt még sose nézett így. Nem akartam megijeszteni, ő a mindenem.

-Levi csak ha akarod. A világom vagy és nem akarom titkolni.

Megnyugodott és pipiskedve hajólt az ajkaimra, szorosan ölelt magamhoz.

-Nem rendben van. Eren képes leszel megbírkózni a múltammal?

Bólintottam bár érzem, hogy sok mondandója lesz. Az iroda ajtaját kulcsra zárta, nem vártam tovább felkaptam és bevittem a belső szobába. Lefektettem és lassan elkezdtem lefejteni a szíjakat. Nem siettem, éreztem ahogy megremeg a kezeim alatt.

-Levi minden rendben? -lágyan simítottam meg az arcát.

-Félek, tudom én ajánlottam fel csak annyira furcsán érzem magam.

-Bármikor leállok, csak szólj. -aprót bólintott.

Megszabadítottam a ruháitól és apró csókokkal halmoztam a tökélete, hófehér bőrét. Jó pár helyen erősen megszívtam, amit egy-egy hangos nyögéssel díjazott. A finom bőrén szánkáztattam a nyelvem egészen a kőkemény vágyáig amit mohón falni kezdtem.

-Eren! Ah! -imádom hallgatni

Vadként csillant meg a szemem ahogy láttam vonaglani. Hagytam elmenni és az utolsó cseppig lenyeltem az örömét. Már eléggé kiismertem, hogy tudjam hova rakja a síkosító krémet. Megmártottam benne az ujjaim és apránként kezdtem felfedezni ott is. Halkan felsikoltott, ahogy tevékenykedtem végig az arcát figyeltem. Tudnom kell, hogyan okozzak így is örömet neki. Ép úgy ahogy Ő szokott nekem.

-Jó érzés? -néztem a pirult szép orcáját.

-Ih...gen. De én mhég nem is csináltam áh. -szóval azon a ponton jó neki, újra elkezdtem ott izgatni.

-Eren! Most már tedd be.-majdnem a gatyámba élveztem olyan kéjed volt ahogy folyik a nyál a szájából.

-Ígérd meg, hogy szólsz! -rekedt volt a hangom és már fájt a tagom is.

-Tch.-ezt igennek veszem.

Oldalra fordítottam és lassan magamévá tettem. Nagyon koncentrálnom kellett, hogy menjek el.

Nem mozogtam hagytam, hogy megszokjon a teste. Isteni, szorosan ölel. A kezembe vettem a számmal pedig a bimbóját izgattam.

-Mhost már mehet. -nyűszítette.

Lassan kezdtem benne mozogni, nem vettem le róla a szemeim. Beharapta a száját amit eléggé rosszalltam.

-Hallani akarlak. Kérlek Levi. -ziháltam a nyakába

-Ehren. Mhindjárt.

Ugyanolyan ritmusban járt a kezem rajta, egyszerre mentünk el. Gyöngéden karoltam át a remegő testét.

-Köszönöm. -csókoltam szájon.

-Biztos én vagyok így is az első Eren?- húzta álmos kielégültség mellet a szemeit.

-Nagyon jó tanítóm volt. - öleltem magamhoz. -Nem számít a múltad, szeretlek Levi.

-Én is szeretlek, de mégis el kell mondanom.