Alma (One-shot)

Alma

Ez a nap is úgy indult, akárt a többi. Felkeltem, bekészítettem a kávét a kávéfőzőbe, felszerszámoztam a kutyát, és indulhattunk is a szokásos reggeli sétára egy kis betervezett kitérővel. Szerettem lakótelepen lakni, noha még elég friss volt az élmény. Sok új ember, kutya, a helyi fenegyerekek és a szokásos csürhe, ami minden ilyen hely elengedhetetlen kelléke. Viszont ez a lakótelep kicsit más volt, mint a többi. A fülembe jutott, hogy a VR-os fiúk egyike itt él a lakótelepen. Ez is amolyan helyi mende-monda volt, de csak nem hagyott nyugodni. Már egy ideje nyomon követtem munkásságukat, fannak is nyugodtan nevezném magam. Főleg emiatt a híresztelés miatt, minden egyes megtett séta alkalmával titkon mindig abban reménykedtem, hátha igaz, amit hallottam, és hátha végre lehetőségem lesz találkozni valamelyikükkel. Álmomban sem hittem volna, hogy ez a nap pont ma fog eljönni...

A lakótelep szívében egy kis piac volt, arrafelé is vettük négylábú társammal az irányt. Az úton még az előző nap élményei kavarogtak bennem. "Ismerd meg ellenséged" felkiáltással és a kíváncsiságtól hajtva, felcsaptam az internetet pár "tiltott" VR fic után. Gondolom nem kell részleteznem, hogy az ott megtalálható tartalom bőven kimeríti a 18+os, saját csapatban játszós témát.
Igazából az úton végig azon imádkoztam, hogy ne legyen igaz a szóbeszéd, mert az előző esti bűnözéseim miatt nem álltam volna készen egy váratlan találkozásra.
Mikor megérkeztünk az almák felé vettük az irányt, ám előtte azért jó alaposan szétnéztem, nem e látok ismerős arcot, majd egy mély sóhajjal nyugtáztam is, hogy tiszta a terep.
Meg is találtam a legmegfelelőbb standot, ahol bősz almaválogatásba kezdtem. Olyannyira belefeledkeztem a nagy nézegetésbe, szagolgatásba, hogy már csak akkor vettem észre, hogy ki is áll mellettem, mikor a mérlegeléshez adtam volna át a gyümölcsöket...
Jani volt az.. életnagyságban. Hirtelen köpni nyelni sem tudtam, ám a meglepődöttségemet felülírta a bűntudat, ami akkor hasított át rajtam, mikor összetalálkozott a tekintetünk. Úgy villantak be a képek, mint ahogy a muffinos kutyának a háborús flashbackek.. Emiatt a zacskó ki is esett a kezemből, a pirosló almák pedig szétgurultak. Csak a dübbenés hozott vissza a révületből, meg Jani hangja, hogy aggódóan kérdezte, hogy jól vagyok e, nem kaptam-e rohamot, vagy valamit.
Én csak bólintottam, amolyan "minden rendben"-ként. Segített összeszedni a szétgurult finomságokat, - biztos megsajnált, amiért ilyen szerencsétlen vagyok - majd miután kifizettem, amit kellett, sietősen távoztam.
A mai nap tanulsága:
"Soha se olvass yaoi fanficet, ha tudod, hogy valamelyik szereplőjével összefuthatsz almavásárlás közben..."
Mostmár, ezek után nagyobb hitelt fogok adni a helyi szóbeszédeknek... :D

Ismeretlen személytől (azaz nem én írtam) :D