-Draco, Draco! Ébredj! -bökdösött valaki.-Csak még egy percet. -motyogtam miközben a másik oldalamra fordultam.
-Draco! Kelj már fel! -jött keltegetőm az ágy másik oldalára és bökdösött tovább.
Mikor eljutott tudatomig hogy hol is vagyok és ki az, aki kelteget egy másodperc alatt elkaptam csuklóját és berántottam magam mellé az ágyba. Hermione sikkantott egyet, de utána kuncogva bújt hozzám. Imádtam az illatát, a nagy loboncos haját, ami igaz már korántsem olyan terjedelmes, mint mikor elsőben megismertem. Derekán pihentetve kezemet öleltem magamhoz és tarkójánál belepusziltam hajába.
-Draco. Fel kell kelnünk. -mondta kérlelően szépségem.
-Csak még egy percet. -motyogtam.
-Narcissa megmondta, hogy ez lesz. -kuncogott.
-Mi? Mikor beszéltét te anyával? -pattantak ki szemeim, de nem mozdultam meg.
-És azt is elmondta, hogy hogyan tudlak kicsalni az ágyból. -kelt fel mellőlem és vette elő pálcáját.
-Jól van, jól van. Felkeltem. -pattantam ki az ágyból és nyújtóztam egyet.
Hihetetlen hogy anya elmondta neki. Miért kellett elmondania neki ez olyan kínos. Vajon mikor beszélgettek és még miket fecseghetett ki anya Hermionenak vagy bárkinek?
-Ezt ugye nem mondod el senkinek se?- néztem rá boci szemekkel.
-Várj, mit is? Nem tudom, miről beszélsz. -értetlenkedett. -Óóóóó. -mutatta fel a mutatóujját. Megvan! Talán azt kellene elfelejtenem, hogy kiskorod óta azzal parancsol ki anyukád az ágyból, hogy egy tollal csikiz? -kuncogott rajtam.
-Na jó, ez tényleg vicces kicsit így hogy már felnőttem és még mindig ezt csinálja, de mikor kicsi voltam örültem neki mert addig is foglalkozott velem anya. -sóhajtottam.
-Sajnálom Draco. Nem akartalak megbántani. -komorodott el.
-Nem a te hibád. -mosolyogtam rá és karjaimat dereka köré fontam. -Az apámé. -suttogtam ajkaira.
Ajkaimat táncba hívtam övéivel, ami talán ha lehetett most még puhábbak voltak mint az éjszaka. Habár ez még csak a második csókunk, de imádok vele csókolózni. Hermione kezeit nyakam köré fonta csókunk közben. Egyszerűen leírhatatlan érzés vele csókolózni. Levegőhiány és Ron kiabálása miatt váltunk el egymás ajkaitól, amit tuti, hogy meg fogom bosszulni Weasleynek.
-Találtam valamit! Gyertek már! -kiabált le az emeletről Ron.
-Hermione, Draco?! -kiabálta Harry.
-Mennyünk. -sóhajtottam és egy puszit nyomtam homlokára.
-Hol voltatok? -kérdezte Ron. -És miért vagy ilyen piros? -fordult Hermionehoz.
-Miért is kellett kimásznom az ágyból? -tereltem a témát.
-Nézzétek. -mutatott az egyik szobára ahova be is nyitott.
-Csodálatos. -mondtam szarkasztikusan. -Ilyen rumlit az én szobámban is találsz.
-Nem. Nem értitek? -mutatott az ajtón lévő névtáblára.
-Regulus Arcturus Black. -olvasta fel Harry.
Szétnéztünk a szobában majd az egész házban, de semmit sem találtunk. Hermione a konyhában csinál valami ebédet, míg Ront fogalmam sincs, hogy hova tűnt el. Én Harryvel nézelődünk egy szobában, aminek a falára a Black család családfája van felfestve. Jó pár arcot kiégettek közülük.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Az áruló (Szünetel)
FanficEgy fiú aki szerelmes lesz, aki jó lesz, aki áruló lesz és egy lány aki miatt ez mind megtörténik.