Nehéz vissza emlékezni , hogy hol indultam el lefelé a lejtőn. Félreértés ne essék, nem alkoholista lettem vagy drogfüggő. Egyszerűen csak rossz emberismerő vagyok és ennek fejében még kifejezetten kitartó típus. Így jutottam el arra a pontra amikor fiú függő lettem.
Fura mi? Valahogy erről az jut elöször az eszembe amikor a egy lány több vasat tart a tűzbe és egyet nem enged el addig amíg a következő jelölt nem biztos. De nálam ez nem így van . Inkább az ahogy esik úgy puffan technikát követem enyhe "megtervezem a következő 10 évünket együtt" beütéssel. Leírva rosszabb mint csak úgy mondani pedig ez az amiért regisztráltam olyan helyekre amik az elveimmel szembe mentek. Bár ,ha végig gondolom nem csak a rosszra tudok emlékezni az elmúlt 1 év visszatekintésében.
Voltak felejthetetlen és kifejezetten felejthető pillanatok is. Ez amolyan lélekfejlesztő önismereti utazás volt . Megismertem magam olyan perspektivákból amelyekről nem is tudtam. Mondhatni meg ismertem a bennem rejlő másik ént. Azt akit gyakran csak tudat alattinak nevezünk. Azt akiről inkább tudomást sem veszünk , pedig ő nagyon is fontos , mert ő mutatja meg kik is vagyunk valójában a maszk mögött.
Sokszor csak hitegetjük magunkat , hogy a tudatalattink nem is létezik közben pedig csak arra várunk , hogy megismerhessük. Azért akarjuk annyira megismerni , mert tudni akarjuk , hogy mik az igazi gondolataink. Azok a gondolatok , amiket csak nagy ritkán kerülnek elő. Van , hogy kimondjuk őket és van , hogy elfolytjuk azokat amikor a leginkább fel kéne használnunk őket.
Meet ezek a kimondatlan szavak gyakran sors forditóak is lehetnek , habár néha még a fejünkben sem kéne elhangozniuk. Azt hiszem így jutunk el utam első állomásához , avagy Mondjam vagy ne?
Velem világ életemben volt egy probléma. Sokat járt a szám ,ami később a sokat pötyög az ujjaival szindrómába csapott át. Ebből következtethető , hogy bárki számára szinte azonnal nyitott könyvvé váltam. De persze csak felületesen. Az álcát megmutattam de az alatta rejlő mély mágásokat és sebeket mindvégig megőriztem magamnak. Néhányan rájöttek erre és meg akarták tudni az igazat de nem hagytam nekik , hogy megismerjék ezt az oldalamat. Tudtam , hogy egy idő után úgy sem fognak törödni velem és nem akartam az az ember lenni akiről a fura ellenpéldákat mondják egy beszélgetés alkalmával. Maradjunk annyiban , hogy voltak furcsa dolgaim de ez nem azt jelenti , hogy valamiféle csodabogár lennék . Egyszerűen csak nem vagyok beskatujázható. Főleg nem akkor , ha ezt még rám is akarják erőltetni. Nem voltam soha az a tipikus lány. Aki tökéletesen néz ki még akkor is ha alszik. Én laza vagyok , fiús és nem igazán érdekel ha mások leszólják azt ahogy élek . Egy dolog tud vérig sérteni ha minden erővel megakarnak változtatni , ha csak azt tudják kántálni ,hogy miben kéne változnom és mindezt úgy ,hogy az ő életük romokban van. Mert ők nem ismerik a kimondatlan dolgok erejét , ők nem ismerik azt ,hogy végig gondolni a dolgokat , mert nem vagyunk egyformák , nem tudunk egyformán élni ,és ,hogy öszínte legyek ez így van rendjén. Ezen nem kéne minden erőt bevetve változtatni mert egy ideje beválik. Magunkban kell megtalálni az ambiciót és nem másoknak kéne ezt ránk erőltetni.
Azt hiszem ez a legelső darab abban a puzzleben amit ki kell raknom ahhoz , hogy megtaláljam azt amiről már rég el is felejtettem ,hogy micsoda.
