Magányos farkas

Igazság ami felfed

Marc arckifejezése nem volt tökéletes. Nem tudta fel venni a póker arcot. Minden érzelem megjelent rajta. A kétségbeesettségtől egészen a félelemig.

-Hé, most mi van... Miért néztek rám így? Ez akkor sem oké még ha nem is ismerlek titeket! Ijesztő, feláll rajtam a szőr! Nem akarok ilyen pillantásokat kapni, az olyanoktól, mint ti, sértő, számomra!-fordultam a fal felé.

-Agatha engedd, hogy elmondjuk mi is a valódi helyzet, ki is vagy te pontosan.-állt meg mögöttem William-Adj egy esélyt, kérlek!-fejemet irányába mozgattam, hangjában ott volt az iránti félelmem, hogy őrjöngeni fogok és megpróbálok kiszabadulni, amivel rosszul járnék, de nem csak én.

-Én, akkor....most távozom.-mondta Marc.

-Nem muszáj menned. Maradhatsz is.

-Biztos?

-Ja, csak csöndben kell lenned, habár ez neked nem olyan nehéz-veregette meg a hátát és tovább sétált a teremben William.

Biztos hallani akarom én ezt? Mi van ha csak hazudnak? Mi van ha csak tőrbe akarnak csalni majd végül megölnek? Mi állhat mögöttük? Habár nem vesztek semmit ha meghallgatom őket.

-Mond!-szóltam.

-Hm?-állt meg a fiú.

-Kezdjed a történetedet vagyis az enyémet-fordultam vele szembe.

Apjára nézett majd bólintott és elkezdte.

-Agatha vagy ahogy mi ismerünk, Lory. A történeted itt kezdődött el. A szüleid nagy emberek voltak, befolyással bírtak a külvilágra és egyaránt itt is Mi nálunk. Miután megszülettél édesanyád 5 éves korodban eltávozott, nem bírta tovább a  szervezete. Édesapád egyaránt volt szomorú és boldog is. Mikor 14 voltál rákban elhunyt így rokonok nélkül maradtál itt. Itt lent az iskolában, sokan kirekesztettek vagy éppen féltékenyek voltak rád. De mindig voltak barátaid, szinte soha nem voltál egyedül. Marc kiskora óta ismer téged ahogy Ethan is. Szomszédok voltatok.

-Várjunk csak. A szüleim...Hadd tudjak meg valamit! Mond meg nekem! Mond meg nekem, szerettek? Elfogadtak, nem dobtak ki?  És ugye nagyon boldogok voltunk együtt, ugye?-esdekeltem a lábainál válaszra várva, de a könnyek szöktek szemeimbe. Ezek az emberek lehet, hogy valójában tudják ki is vagyok, ha én nem is.

-Boldogok voltatok, minden szép és jó volt míg édesanyád meg nem halt. Maga után hagyta nektek a fájdalmat, hogy elment. De tartottad magad, soha nem panaszkodtál senkinek, nem kérted a segítségét és nem sírtál mások előtt. Rossz volt látni, majd még mélyebbre zuhantál édesapád állapota miatt. Így egy voltál a támogatott gyerekek egyaránt családok közül.-Nézte a falat William. Nem tudta a szemembe mondani az igazságot. Túl...fájdalmas, neki és egyaránt nekem is.

-Bárhogy is hívtunk családjainkba, egytől-egyig elutasítottad. Akár csak egy étkezésre, ünnepre hívtunk, nem jöttél és egyedül voltál. Sokáig kimaradtál mindenből, majd elkezdtél talpra állni valami csoda folytán és erősödtél, lelkileg és fizikailag is.-magyarázta a kanapán ülő személy, Marc, már engem nézett, a szemembe.

-Emlékezni akarok...-suttogtam magam elé. Emlékezni akarok a szüleim arcára, nevére és az emlékeimre.  kincseimet vissza akarom kapni ami talán egyszer megvolt nekem. Kérem vissza a kulcsot amivel felnyithatom szívembe az elzárt dobozkát ami mindent őriz. Amiben elvesztem én magam is..-Tudni akarom a teljes nevemet. Tudni ki is vagyok én.

-Lory, Lory Stenberd a teljes neved. Agatha Hill csak egy név amit rád akasztottak. Egy személyiség aki nem te vagy. Te a mi Lorynk vagy! Az egyetlen és pótolhatatlan.-A jelenlévőknek mind csillogtak szemeikben, mintha lenne remény. Vissza térhet ki egykor elment innen és nem tért vissza. De ez nem a remény csillogása volt hanem a fájdalomé, együtt érzésé. A szomorúság, megbánás, tehetetlenség. Ezek az emberek itt, nem hazudhatnak. Ez nem lehet hazugság csak a puszta igazság. A hazugság nem ilyen fájdalmas, nem ilyen részletes. Ez a világi fájdalom ami máshogy nem is lehetne.

Feltámadás megtörtént! Igen, szörnyen sajnálom, hogy rég nem volt rész! De ne higgyétek hogy nem írtam semmit, mert akkor igazán rosszul gondoljátok! Sok rész írogattam, de mindig mondogattam, hogy "Ha meg van írva az összes olyan rész kirakom az egészet minden egyes nap!" és huss ez az elhatározás vitt most a pokolba. Nem sikerült még megírnom a felét sem mert én imádok mindent elaprózni, pluszokat rakni bele, hogy az nehezítse a dolgomat de nézegettem a dolgokat, füzeteimet majd jött, hogy ez nem mehet így tovább. Így tádá: itt van a rész!