Lélektelen

1. fejezet

Egész életemben csak két dologtól tartottam igazán. Az egyik az, amikor felkelek az éjszaka közepén, és egy szellemmel nézek farkasszemet. A másik, hogy kitudódik legféltettebb titkom.

Ma inkább ezen nem idegeskedek.
Első nap az egyetememen, itt Nyugat-Virginiában. Saját lakásom két kilométerre van fősulimtól. Késésben vagyok.

- Sss! - e hang hallatán megpördültem a tengelyem körül, szívverésem felgyorsult. Egy szellem repült a szemem elé. Kis híján szívrohamot kaptam, hátamon az összes szőr égnek állt. Soha sem fogok ehhez az átokhoz hozzászokni vagy akármi akar is ez lenni. Ennek a szellemnek borzalmas halála lehetett. Csupa vér a nyaka, ahol egy kötél vájt bele a nyakába. Elnéztem mellette és elindultam, úgy téve mintha csak egy átlagos ember lennék aki a hang után ered.
Háromnegyed tízet mutatott az óra. A fenébe! Tízkor kezdődik a biológia előadásom.
Gyorsan visszafutottam a táskámért a konyhába, majd látom hogy a reggeli hívatlan vendégem akit eddig levegőnek néztem, ott áll a táskám mellett. Csinálj valamit Jas! - parancsolta az agyam az a része amelyik ilyenkor közbe lép. Oda léptem felvettem a táskámat, és futólépésben eliszkoltam a lakásomból.

Két okból is. Egy, ijesztő lélek uralja a konyhámat akitől az összes szőröm feláll. Másodszor késésben voltam. Mindig.

Kiléptem a nyárias őszies parkolóba, és ránéztem a bal kezemen pihent órára. Kilenc ötvent mutatott. Ó, basszus!

Felrántottam a kocsim ajtaját, gyújtást adtam, majd gázra léptem. Az úton sokszor eszembe jutott látogatóm, és ilyenkor felidézi a hat évvel ezelőtti emlékeket és az azt követőket. Mire behajtottam az egyetem parkolójába, láttam hogy még egy csomó egyetemista kint van. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem késtem el. Gyorsan kiszálltam, körbe néztem. Rengeteg lélek bolyongott az egyetem körül. Földre szegeztem a tekintetemet, majd megnéztem az órámat kilenc óra ötven hét percet mutatott. Már az első nap sikerült elkésnem. Ha nem lett volna az a reggeli incidens, már rég a terem előtt várakoznék. Futva mentem be az egyetemre, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Ahogy felértem az első emeletre ahol az előadást tartották, rájöttem hogy kihalt a folyosón egy árva lélek sem volt. Futva haladtam el a fiú wc előtt amikor egy kemény falba ütköztem, testem megingott, táskám tartalma a földre ömlött ki. Az a bizonyos fal, melynek nekiütköztem meleg volt és nevetett, egyszer csak az a fal elkapta a karom és vissza rántott az egyensúlyba. Majd a fal magához húzott, és felnéztem rá. Egy srác tartott a karjaiban. Szívem kihagyott egy ütemet.

- Egek, jól vagy cica? - kérdezte nevetve és megjelent az arcán egy bizonyos félmosoly a hozzá tartozó gödröcskével. Kábán néztem rá, vagyis a szemébe. Egek Ura! Nem lehetett nem észre venni smaragd zöld szemét, mely csak úgy csillogott a huncutságoktól. Majd megnéztem az összképet. Istenem...ez nem lehet igaz! Leblokkolt minden porcikám. Lesütöttem a szemem. Állkapcsom vonala bizsergett valami meleg, puha valami miatt. Ujja az állkapcsomat felemelte szemmagasságba majd a sötét szempilla alól lenézett egy smaragd szem egyenesen a szemembe. Érzékeim felébredtek, amikor megéreztem mennyei illatát.

-Mi történt?- kérdezte most már aggodalmasan a srác. - Minden oké?

Mély levegő! Ne felejtsek el lélegezni. Pedig ez a srác ezt eltudta érni hogy még a levegő vételről elfelejtkezzek. Össze kell szedned magad! -szólalt meg a fejembe a hang. Pillanatnyi harag öntött el, éreztem egy entitás jelenlétét, mely haragot váltott ki belőlem. Mindig ezt csinálják. Utálom őket.

-Vedd le a kezed rólam! -mondtam kis haraggal. Mi a fene ütött belém? Mikor kimondtam, bár visszaszívtam volna. Utálom a szellemeket! A srácnak a szemöldöke az egekben volt. Bár mosoly akkor sem halványult.

-Ne haragudj, sietek, késésben vagyok...- mondtam szégyellve majd egy pillanatok alatt rák vörös lettem. Lehajoltam összeszedni a táskám tartalmát. Legnagyobb meglepetésemre lehajolt, és segített összeszedni a cuccaimat. Egyszer csak megszólalt.

-Jasmine Saunders? - kérdezte elbűvölő mosolyával. Na az váratlanul ért. Összerezzentem.

- Honnan tudod a nevemet?

- Tanmeneteden volt rajta - Oldalra biccentette a fejét majd, mosolyra húzódott a szája. Az átkozott gödröcskéje! Állati vonzó volt. Nem! Tuti, hogy ez a srác nőcsábász. Biztosan tapadnak rá a csajok. Amit meg is értek. Jobb lesz ha távol maradok tőle, a saját érdekemben.

- Cameron Black vagyok. - mondta. - De a barátaim csak Camnek hívnak.

Cam? Ez a név hozza rám a frászt, de most komolyan. Ahogy ránéztem, most tudtam igazán megnézni magamnak Cammet , furcsa bizsergést éreztem a szívemben, melynek hatására szerintem kihagyott egy ütemet. Gyomrom görcsbe rándult, émelyegtem. Szerintem falfehérré vált az arcom, mert Cam mosolya rögtön eltűnt, aggodalmas arckifejezés vette át helyét. Tetőtől talpig végigmértem. Uram isten! Ki rendelkezik ilyen jó testtel? Úgy nézett ki mint aki most lépett ki volna egy modell magazinból. Barna tincsei a homlokára lógtak,  szeme vakítóan zölden csillogott. Rettentően helyesnek találtam. Nem! Távol kell maradnom tőle!Nem szabad bedőlnöm ennek a trükknek. Valami a fejembe azt súgta, legyek éber, és tartsam szemelőt. Szemem akaratom ellenére lejjebb vándorolt. Pólója rátapadt izmos mellkasára, esküdni mernék hogy meglehetett számolni mennyi haskockája van, úgy feszült rajta a póló. Pólóhoz hozzá illően fekete farmert és cipőt vett fel. Felnéztem. Amit Camet illeti... hűha!