Újra(Louis Tomlinson FF.)/Átírás alatt../

3.rész

Sziasztok!🙈 Kicsit megkésve, de itt a következő rész, neharagudjatok, hogy csak most jelentkeztem, de dolgoztam és sajnos nem is voltam itthon..😪 Viszont itt vagyok és a történet is folytatatodik.😇💘 Ha tetszett tudod a dolgod, kommentelj, csillagozz, épitő kritikákat és rosszakat egyaránt elfogadok.😇 Jó olvasást!💘

''Ő holvan? Kérdezte meg hirtelen Niall. A pillanatnyi jókedvem egyből elszállt. Tudják....

- Kicsoda? Értetlenkedtem. De pillanatnyilag lefagytam. Tudják.."

- Mary! Tudjuk! Szolalt fel hirtelen Liam, és a többiek csak bólogattak Harry kivételével, aki csak az ujján lévő gyűrűket forgatta és egyből le esett, ezek szerint elmondta nekik hogy van egy fiam.  Idegesen fordultam Harry felé.

- Te elmondtad nekik?? Azt mondtad megőrződ! Azt mondtad, hogy megvárod míg elmondom nekik én! Ezután felpattatantam és elkezdtem idegesen fel alá járkálni. Tudják.. Tudják, hogy van egy fiam és méghozzá Louistól.. Kezdtem eközben pedig kétségbe esni, nem sok tartott vissza, attól, hogy össze essek ezért leültem az egyik fotelba, arcomat kezeimbe temettem és a sírás határán voltam.

Harry fel sóhajtott, majd párpillat után megszólalt le szegezett fejjel.

- Mary! sajnálom! De egyszerűen addig nem hagytak békén ameddig el nem mondom nekik, hogy mi az istenért szívódtál fel. Lassan felemelte a fejét és én is így tettem, de a szemében és az arcán a megbánás, bűntudat, fájdalom egyszerre tükröződött.

-Ezt nem hiszem el! Ő is tudja....Igaz? Kétségbe esetten néztem a fiúkra, és elkezdtem némán sírni.

- Nem neki nem mondtuk el! Fogta meg a kezeimet lágyan Liam, de iszonyatosan ideges volt mikor meglátott egy képet amit egy lesifotós lekapott téged anyudat és egy srácot, mint később kiderült, hogy ő az unokatesód, amint kijötettek az egyik Barcelonai kórházból a picivel, nem győztük nyugtatni, hogy nem az amire gondol. Azt hitte, hogy megcsaltad, de elmagyaráztuk neki, hogy az a picinek a bátya, mivel a szüleik meghaltak egy autóbalesetben.

- Igaza van Liamnek neki annyit mondtunk, hogy az unokaöcsédet neveled! Mivel a szülei rád hagyták ugyan is a bátya nem volt akkor még nagykorú, és azt is hozzá tettük, hogy  nem volt kinn külföldön más ember, és intézetbe pedig nem akarták hogy kerüljön az unókatesóddal, ezért rád hagyták és te lettél igy a gyámja. Felelte erre Niall, majd végig néztem a srácokon megnyugodtam valamennyire, de a könnyeimmel még mindig harcoltam, és féltem mi lesz..

- Nyugi kislány, a répazabáló tudja, hogy mindennél jobban szereted, még ha nehezen is hitte el amit mondunk.

Elmosolyodtam kissé és aprókat bolintottam, Zayn mindig tudta, hogy mikor kell olyant benyögni, hogy jobban legyen a gödörben lévő fél akár a többiek.

- Van egy ötletem! Hirtelen fel pattant Harry a helyéről és büszkén kihúzta magát.

- Harry és az ötletei, ott katasztrófa lesz! Zayn beszólásán mindenki felnevetett.

- Na hagyjátok már! Mondd csak Harry!

-Mi lenne ha mi mind itt letelepednénk itt lenn, addig Mary felmenne Boo Bear szabályába és ott várná?! Harry csillogó szemekkel vizslatott minket.

-Biztos ez? És ha kiakad, de ha felse ismer és rám hívja a zsarukat...? Rosszabb esetben kidob? Vagy meg se hallgat? Fel sóhajtottam. -Vagy elmondom neki, hogy Matthew az ő fia és idiótának vagy valami pénz éhes kurvának hisz, aki csak rákeni, hogy az ővé..? Teljesen kétségbe estem, és egyszerűen zokogásba törtem ki.

- Nyugodj meg! Minden rendbe lesz! Harry a hátamat simogatta nyugtatóan, srácok helyeselték Harry mondandóját, viszont alig tudtam lenyugodni.

-Van mit megbeszélnetek bőven, biztos meghallgat! Mondta Liam és a fiúk együttes választ adtak.

-Legyen...Mélylevegőt véve beleegyeztem.

-Na akkor hajrá nyomás! Elkezdett sürgetően tapsikolni Harry, hogy induljak meg.

- Jóó naa! Lassan feltápászkodtam, majd egy mélylevegőt véve elindultam a lépcsőn Louis szabálya felé. Amint beértem a szobába megcsapott, a jól ismert Louis illat. Istenem ezen a helyen semmise változott, kivéve azt, hogy ennyi ruha ami szanaszét van szerintem még a stylistok se láttak, elkezdtem össze rakni a ruhákat és össze hajtani addig ameddig belenem rúgtam az ágy mellett valamibe, lehajoltam és egy dobozt találtam, leszedtem a tetejét és amit abban találtam újra előjöttek a könnyeim, az összes közös dolgunk Louissal ami azalatt az 5év alatt velünk történt, közös képek az egyetemi végzős báltól elkezdve minden kis ajándék amit tőlem kapott, egészen 3 évvel ezelőttig amíg fel nem húztam a nyúl cipőt. Istenem nem is gondoltam volna, hogy ezeket megtartotta, azt hittem ezeket megsemmisítette miután elhagytam, de amin leginkább ledöbbentem és teljesen elvesztettem az önkontrolt az egy kis bársonydoboz volt, lassan kinyitottam és ha eddig nem sirtam igazán akkor most megtörtént, egy eljegyzési gyűrű...Hogy lehettem ekkora idióta barom..? Azt az embert hagytam ott aki a világon mindennél jobban szeretett, és ahogyan én is őt... Istenem, hogy lehettem ekkora szerencsétlen kislány, hogy beijedtem egy apróságtól...? Jó igaz nem is annyira apró dolog egy gyerek, de akkor is istenem.. Egy nagy rakás szerencsétlen vagyok, de amire a leginkább akkor nem számítottam az ajtó nyitódás nem hiányzott, gyorsan kapkodva ledobtam a bársony dobozt vissza a dobozba, és amilyen gyorsan csak tudtam lábbal vissza rúgtam.

-Hu..basszus a szívroham jött rám! Apropó hogy kerültél ide? kérdezte Louis döbbenten, és ki is vagy és, hogy kerülsz a szobámba, de a leginkább az érdekel kiengedett be ide? Louis karba tette a kezeit és kissé mogorva tekintettel méregetett, de nem mertem megszólalni annyira izgultam, és lefagytam itt áll előttem életem szerelme, a gyerekem apja, és a világ legjobb pasija aki ugyan olyan szív döglesztő mint mindig nem találtam a helyes szót ugyan is olyan volt mintha, a torkomon akadt volna a világ összes szava.

-Hahóó..hozzád szóltam! megkukultál? Kérdezte kissé ingerülten. Istenem mennyire hiányzott ez a hang.. ,pont olyan  volt mint amikor az egyetem bálján találkoztunk. Mellesleg tiszta puncsban álltam előtte mivel telibe öntötte a hófehér ruhámat mivel sikeresen megbotlott és díszelgett a ruhámon egy jókora rózsaszín folt és még ő volt felháborodva, hogy oda figyelhetnék, közben ő öntőt telibe, de akkor egyből leálltunk marakodni után nem tudom hogyan, de a zakójában ültünk kinn a teraszon ölelkezve és beszélgetve.

-Ja..vágom te vagy Zayn új csaja biztos! De akkor miért az én szobámba vagy? Értetlenkedett.

-Izé.. Gratulálok magamnak ennyit tudsz kinyögni komolyan? Magamat jól leszidtam belül de Louis továbbra is karba tett kezekkel nézett én pedig nem tudtam megszólalni.