⬜▪Thirty-five▪⬜

1.2K 83 2
                                    

⬜▪Margaret Hyden▪⬜

Jó pár kör után,és egy jó adagnyi nevetőgörcs után David az asztalra csapta a poharát.

Gyermekeim.-szólalt meg utána.-Itt hagyhatlak titeket?

-Persze.-vágta rá egyből Scott.

De mielőtt elindult volna odahajolt hozzám és elkezdett suttogni a fülembe.

-Ne hagy hogy elraboljon,de ha mégis így tesz az emeleten az utolsó szoba az enyém.

Azzal felállt és ott hagyott minket.

Mit mondott?-kérdezte miután a báttya ott hagyott minket.

-Hát.-nevettem el magam.-Szó szerint?


Légyszii.-hangját ekkor olyan magasra emelte mint egy rossz opera énekes.

-Ne hagyd hogy elraboljon,de ha mégis így tesz az emeleten az utolsó szoba az enyém.-megitta a pohár alján lévő vodka-lime-ot.

-Ne aggódj,ha elrabollak nem haza viszlek.-kacsintottam rá.

-Hanem hova vinnél?-néztem mélyen sötétzöld íriszeibe.

-Indulhatunk?-nézett rám és húzta le a poharában lévő italt.

-Persze.

Miután kifizette a számlát elindultunk sétálni. Vagy húsz percig sétáltunk szótlanul amíg meg nem fogta a kezem.

-Gyere,elviszlek valahova.-húzott maga után és szinte szaladtunk.

-Csak szólj ha elrabolsz,hogy feltudjak készülni.-ekkor befogta a szám és behúzott egy kis mellékutcába. A hatalmas lendületet amivel barántott a mellkasa fogta fel.

-Ne..ne haragudj.-nevettem el magam kínosan és felnéztem a szemeibe.

-Nincs baj.-félmosolyra húzta száját.

Néztük egymást vagy öt percig,őszintén gőzöm sincs hogy valójában öt perc volt-e mert elvesztem a szemeibe. Csak néztem és szinte magába szippantott a tekintete.

-Ne harapd be az ajkad.-nyúlt hüvelykujjával a számhoz és kihúzta fogaim szorításából alsó ajkam.

-Miért?-kérdeztem tőle,de mire felfogtam heves reakcióm fülig pirultam.

-Mert én akarom ezt csinálni.-fogta meg az arcom és magafelé emelte. Közeledett felém majd hirtelen elengedte az arcom.-Gyere,tiszta a levegő.

A szívem olyan gyorsan kalimpált hogy azt hittem majd kiugrik a helyéről. Fel sem fogtam mi történt ebben a pillanatban. Ekkor kirántott gondolataimból, megfogta a kezem és húzott maga után.

Tíz percnyi séta után odaértünk.

Leírhatatlan...

Az első™Where stories live. Discover now