"Camilla vagyok 17 éve és San Francisco-ban élek a nevelő szüleimmel. A belegyezésükkel elutaztam, hogy megkeressem az igazi szüleimet. Volt egy papír amire fel volt írva egy cím, állítólag oda kéne elmennem. Repülőre szálltam és elindultam Mystic F...
Az utóbbi időszak egész nyugisan telt, kibekultem Damonnel, szóval tényleg minden jól alakult. Egyik nap éppen az erdőben sétalgattam, mikor hirtelen megjelent valaki mögöttem. -Segitened kell. Vagyis segíteni fogsz nekem.- monda. Ismerős volt ez a hang. Silas volt az. -Ugyan miért is kéne segítenem? -Mert ha nem teszed megölöm a szeretteidet. -Értem... de ha annyira erős vagy miért is kellék én?- erre nem tudott mit mondani. Hirtelen nekem rontott és folytogatni kezdett. -Fáj az igazság?- kérdeztem.- Engedj el vagy nem segítek. Némi hezitálás után újra normálisan kaptam levegőt. És el is tűnt. Folytattam a sétámat. Körbenéztem a városban. Meg sosem volt rá alkalmam. Sokkal nagyobb mint gondoltam. Délután volt mire haza értem. Fura módon Silas már várt. -Gyere velem!- szólt határozottan. Elindultam utána. Az erdő felé vette az irányt. A közepe körül megállt, s megláttam Boniet. -Megfenyegetett?- nézett rám kissé aggódva? -Nem. Miért téged igen? -Igen. -Te komolyan csak ennyit tudsz?- néztem Silasra. -Talán nem elég? Végülis igaza van. Nem sok de hatásos. Kaptunk egy papírt amin egy varazsige volt. Elkezdtük olvasni, de Bonie a felénél összeesett. És lehet utána és is. A nappaliban ébredtem fel. -Hol van Bonie?- néztem körbe. -Hazavittem.-mondta Damon.-Jól vagy? -Igen. Semmi bajom. -Mire kényszerített Silas? -Semmire. Segítséget kért.-mondtam és felültem. -És te segitettél neki?-kérdezte meglepve. -Igen. Miért ne.? - Hát mondjuk azért ne mert varj... például belehalhatsz?- mondta idegesen. -De nem haltam. -De nem rajtad múlt. Felálltam és elmentem. Elindultam az erdőbe megkeresni Silast. Még ott volt. -Minek kellett volna történnie? -Nem mindegy? -Nem. Szeretném tudni miben asszisztálok. -Nem. -Akkor nem segítek megint.-mondtam és hátat fordítottam. Elindultam mikor utánam szólt. -El akarom vágni a szellemvilágot a mi világunktól. -Miért?-egyre érdekesebb lett, én meg egyre kivancsibb lettem. -Nem kell tudnod. -De érdekel. És ha azt akarod hogy segítsek.... -Értem. Azért mert ott van egy halott lany akit szeretek. - Wow... -Mi ilyen meglepő? -Fura hogy vannak érzéseid. Szólj ha kellek. Elindultam vissza a házba. Hosszú volt a nap, elfáradtam. Damon még ott volt. -Merre voltál? -Beszélgettem Silasszal. -Mégis miről lehet vele beszélgetni?-kérdezte meglepve. -Érdekelt miben segítek neki. -És megtudtad? -Igen.- mondtam és elindultam a szobám felé. -És elmondod? -Nem. Ráhagyom. Bementem a szobába és ledőltem. Damon jött utánam és lefeküdt mellém. Megcsókolt és átkarolt. Jó volt így elaludni. Reggel mellette keltem. Remek érzés volt. -Jó reggelt!- köszöntöttem csókkal. -Reggelt!-mosolygott és megcsókolt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sajnos korán kellett mennie, mert valami ,,sürgős,, dolga volt. Én úgy döntöttem fekszek még egy kicsit az ágyban, de Silas megjelent a szobámban. -Te mit keresel itt? -Gyere, megyünk. Be kell fejeznünk az átjáró bezárását. -Most rögtön vagy felöltözhetek? -Ahogy kényelmes.-mondta és kiment. Gyorsan fel kaptam valamit és utána mentem. Szokásosan az erdőbe mentünk. -Bonie merre van?- kérdeztem, mivel múltkor is kevesek voltunk ketten, egyedül nem menne. -Nem jön. Te fogod végig csinálni. -Őhh, nem kösz. -Nincs beleszólásod. -Már hogyne lenne. Nem kötelező segítenem, csak szimplán kedves vagyok. -Ez nagyszerű akkor kezdj hozzá. Damon ki akad ha megtudja hogy segítek neki és ha meghalok megöl. De megsajnaltam Silast. Nem volt rossz ember csak szerelmes. -Rendben. Neki kezdtem,de mintha valami nem stimmelt volna. És ez nem csak nekem tűnt fel. A semmiből sok ember lett körülöttünk. -Ez nem jó.- mondta Silas. -Mi történt? -Szabadon járnak a halottak.-mondta kissé rémülten.- Kezd el bezárni megint. Úgy tettem ahogy mondta.Lassan kezdtek a halottak eltűnni. Silas nagyon keresett valakit. Egy lány előtt megállt, aki pont úgy nézett ki mint én. Fura volt. Nem tudtam hogy ennyi hasonmás létezik. Meg akarta fogni a lány kezét de eltűnt. -Neeee! Fejezd be! -orditott rám és minden el sötétült. Megint a nappaliban ébredtem. De nem láttam Damont, vagyis most nem ő hozott ide. -Csak hogy felkeltél. Csináld vissza.- Szólt Silas. -És hogy? Azt sem tudom, hogy mi történt. -Az történt, hogy aki a két világ között volt, az most élő lett.- magyarázta meg . - Vagyis olyan emberek járkálnak, akik már egyszer meghalltak. -Igen. -Ez nem valami jó.- jelentettem ki. -Nem, tényleg nem. -És mit csinálunk most?-kérdeztem. -Vissza kell hoznunk Amarát. A többi a te dolgod. -Visszahozni is.- nevettem ki. Szúrós szemekkel nézett rám és elment. Nem tudom mit csináljak.
