A városban

15 3 1
                                    

Kb. 10 óra 13 perckor indultunk készülődni, majd mikor elkészültünk, elindultunk megnézni a várost, ahol eltöltjük a következő pár napot. Lien-nel azt következtettük ki, hogy elosztjuk az összeget kettőnk között, ugyanis Réka még egyetemista és nincs még rendesen fizető munkája, csak egy diák melója, ami kicsit alul fizetett.
Először elmentünk a Práter vidámparkba, ahol szinte mindegyikre felültünk . Nekem a legjobban a Discovery Revolution tetszett , míg Liennek a Volare Coaster, Rékának pedig a Boomerang.
A második célpont a Schönbrunni állatkert lett, ahol rengeteg kis kölyök tigrissel ismerkedhettünk meg. Mi éppen megúsztuk , hogy az állatgondozó leszidjon minket, mert a kölykökkel nem szabad velük fotót készíteni. 

Lassan már kezdtünk elfáradni, szóval elindultunk enni. De kb. 20 percet kellet sétálnunk, amikor Réka meglátott egy kisebb vendéglőt, majd felcsillant szemekkel elkezdett örülni. Mikor beléptünk egy kedves fiatal férfi nézett ránk, majd odajött.
-Jó napot. Önök magyarok ugye? -köszönt ránk a vendéglő vezetője.
-Jó napot. Igen azok vagyunk. Kaphatnánk egy étlapot?
-Igen persze máris hozom. -majd egy kisebb mosollyal elsétált
Amíg vártunk Réka annyira éhes lett, hogy már szinte a halálán volt, de meghozták az étlapot és azonnal kértünk Rékának egy szecsuani csirke tálat, hogy ne éhezzen. Lien és én fellapoztuk az egész étlapot, majd egyszerre ennyit mondtunk mi is szecsuani csirke tálat szeretnénk.
Kb. 10 percen belül oda is hozták az asztalunkhoz. Réka ilyenkor megőrült és azonnal nekilátott, hogy egyen. Ő 5 perc alatt megette a kajáját, mi meg kb. 15 perc alatt ettük meg. Majd udvariasan elkértem a számlát és  összedobtuk a pénzt.
Indultunk haza, mikor Lien meglátta Jungkook-ot és egy vidám mosollyal oda intett, Jungkook sikeresen észrevette és oda jött hozzánk.
-Sziasztok. Hogy hogy itt vagytok?
-Most ebédeltünk meg ebben a kis étterembe. -Mondta Lien
-Mi is pont ide jövünk a srácokkal. Na és milyen itt a kaja?
-Nagyom finom.
-Remek . Meg várnád velem a többieket Lien?
-.....Persze nagyon szívesen. - mondta, majd elmosolyodott 
-Jó akkor , majd találkozunk a hotelben. -Mondtuk Rékával, majd elindultunk. )

Lien szemszöge: (amíg vártak a srácokra)

- Lien szerinted helyes a Suga?
- Igen. De ezt miért kérdezed?
-Csak kíváncsi voltam rá, hogy tetszik e neked és láttam, ahogy nézel rá és megakartam kérdezni, de ezek szint tetszik neked...- hallottam a hangján a csalódottságot és majdhogynem elsírtam magam 
-Ho..hogy mi?! NEM tetszik úgy a Suga. Nekem más tetszik. -hirtelen azt sem tudtam mit érzek, mert egyszerre forgott velem a világ és lassított le az idő.
-Ki az? Kit szeretsz? -ekkor mélyen a szememébe néztem, mely könnyekbe lábat
- Te vagy az, akit szeretek- mondtam ki nagy nehezen, ugyanis alig bírtam megszólalni 

Ekkor, mint aki leblokkolt meredt rám és próbálta összerakni, amit mondtam. Én nem értettem, hogy lehetek ilyen hamar és ilyen őrülten szerelmes egy olyan emberbe, akit alig pár napja ismerek.  Nem értettem, csak éreztem és most összeszedtem a bátorságom és lassan közeledtem felé, majd egy puszit hintettem arcára. Úgy reagált, mint ha a leblokkolás egy átok lenne, amit csak egy puszi törhetne meg, egyből elmosolyodott és maghoz ölelt. 

-Lien.. én is szeretlek- és lassan letett a földre(, mert  lábujjhegyen álltam ) és érzékien megcsókolt.

☆Folytatás következik.




Egyetlen ÉrintésDonde viven las historias. Descúbrelo ahora