-Valódi érzés-

5.rész

-Jó reggelt Sam.-keltegettem, hogy lecseszhessem.
-Jó reggelt.-másnapos fejjel ült fel és szó nélkül kivette a kezemből a kávét.
-Na azért jöttem, hogy meg mondjam nem hozzhatsz ide holmi nőket, és részegen se gyere haza inkább aludjál másnál, ha kijozanodtál akkor gyere haza. Rendben? Vagy el is költzhetsz?!
-Jaj ne haragudj, többet nem fog előfordulni ígérem. 
-Okés idd meg az italodat és gyere reggelizni.
Reggeli után összekészüldtünk, és elmentünk a Plaza Latina-ba mozizni és vásárolni.
Dél körül már ott is voltunk. Mikor beléptünk az épületbe egyből mentünk megvenni a jegyeket, majd nekem ruhákat venni.

Vásárlás után még gyorsan megebédeltünk és mentünk a moziba.
Mikor ott is végeztünk elindultunk haza  de Sam kitalálta, hogy még menjünk el a közeli tóhoz. Bele egyeztem. A tó partján vannak padok, egyikre leültünk de Sam elkezdett húzni a víz felé, hogy nézzem meg a kacsákat. Miután megnéztem őket, vissza indultam a padon hagyott holmijainkhoz de a „kedves lakótársam" vissza rántott és a vízben landoltam.
-Remek, nézd meg tiszta víz lettem! 😡
-Ops, bocsi. Gyere segítek kijönni.
Bár nyár eleje van de még elég hűvös az idő, a szél is fúj és a tó vize is hideg.
Sam levette a pulcsiját és a hátam rá helyezte.
-Köszi.
-Szívesen ne, hogy megfázz. És még egyszer bocsi.-e szavak után meg ölelt.
-Tiszta víz leszel.
-Nem baj.
Hazaérve leraktam az előszobába a most vásárolt ruháimat, majd a nappaliba levettem a vizes pólómat.
Sam ott állt elöttem és csak bámult.
-Mi az?-kérdeztem kicsit zavartan.
-Semmi.
Ezek hallatán elkezdett felém közeledni, majd nekem esett. A falnak nyomott és csokolgatni kezdett.
-Úristen, Sam te meg mit csinálsz?-eltaszította magamtól és egy óriási pofont kevertem le neki. Be rohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót, sírva borúltam az ágyamra. Pár másodperc múlva Sam kopogtat az ajtómon.
-Kim ne haragudj nem tudom mi ütött belém.
-Menj el innen.-kiabáltam vissza.
Nekem barátom van és most megcsaltam.-nagyon rosszul éreztem magam.
-De nem fogja megtudni.
-Nem fogok hazudni.
-Nem hazudsz csak nem mondod el.
-Akkor sem így nem tudok a szemébe nézni, és most menj el.
Este az ágyamba feküdve Justin számát tárcsáztam, hogy elmondjam neki a dolgokat. Mikor meghallottam a hangját a vonal túl oldalán görcs be rándult a hasam.
-Szia szerelmem. Hogy vagy?
Szia Justin. El kell mondanom valamit.

/Sziasztok elkezdtem egy másik történetet ha ez a sztori tetszett mindenképp olvasd el a ~Végtelen utakon~ című sztorit. Még nagyon az elején vagyok csak a szereplőket raktam ki de megpróbálom minél előbb kitenni az első részt. /