Perzselő érintés /felfüggesztve/

Ne játssz a piromániás szénaboglyával

- K-Kacchan...-motyogta a térdeit remegtető kis brokkoli. Todoroki meg sem mozdult, de még csak nem is pislogott. 

A lány csak zavarodottan próbálta nyugtatni a kedélyeket. A "Kacchan" nevet viselő leugrott a kapuról, egyenesen nemesünk elé kiről tudomást sem vett. Megkerülte és Deku felé kezdett közelíteni. 

- Deku, te haszontalan semmirekellő. Mégis mikor tervezted vissza tolni a pofádat? MEG FOGLAK ÖLNI!!!-egy nagyobb lépéssel egyenesen a fiú orra elé lépett, ki reflexszerűen kicsit meghátrált.

Aztán egy pillanatra a hamvas szőke megállt, és úgy nézett maga elé mint aki elfelejtett valamit. Nagy levegőt vett, majd kihúzta magát és kezét rátette a fiú vállára. Szélesen mosolygott egyet, ami inkább ment át vicsorításba.

- Nagyon aggódtam érted...annyira....boldog vagyok...hogy itt vagy. Te kis-

- Jól van ennyi elég lesz, még a végén belehalsz-szakította félbe a szöszkét egy hegyes fogú, vörös hajú fiú, aki minden lépte után tapsolt egyet, dicsérve az említettet-Nem hittem volna hogy tényleg megteszed...-mondta kicsit csodálkozva.

- Halj meg!-jelentette ki, majd amelyik keze a szeplős vállán pihent hirtelen meggyulladt, ezzel megégetve ártatlan áldozata textiljét. Szegény azonnal megpróbálta eloltani és közben ijedten ordítozott. 

- Mégis mi volt ez az egész, Kirishima?-kérdezősködött a lány, aki csak most dolgozta fel a történteket. 

- Bakugot és engem megkértek hogy mi csináljuk ma a vacsorát. Gondoltam versenyezhetnénk hogy ki tud tovább jutni anélkül hogy bénázna....véletlenül leejtett egy krumplit és majdnem felgyújtotta a konyhát idegességében(az ok, amiért Kacchannak nincs főzőműsora). Szóval vesztett, és ezt találtam ki neki büntetésképp. 

- Deku valahogy mégis pórul járt-kuncogta el magát.

- Oh...ki az az új fiú?-vette észre Todorokit, ki csak csendben szemlélte az eseményeket.

- Ő...nos...ennek a birodalomnak a leendő hercege-jelentette ki a vörös csizmás.

- Legalább az lennék ha nem rabolsz el...-szólalt fel a herceg. A szeplős csak a homlokára csapott, mert tudta hogy felesleges lenne magyarázkodni.

- Azt a...ugye tudod hogy ez nagyon veszélyes?-kérdezte a cápa fogú.

- Kit érdekel? Csak tüntesd el innen, semmi szükségünk tejbe meg vajba fürösztött kis hercegekre-morogta a szöszke.

- De megígértem neki hogy megtanítom mágiát használni. Én arra gondoltam, hogy valami hideggel kapcsolatos képessége lehetne, mint mondjuk a jég. A személyisége legalábbis ezt juttatta eszembe-utolsó mondatát már szinte suttogva mondta. 

- Miért ígérgetsz össze vissza minden hülyeséget?!

- N-nem te fogod eldönteni hogy marad-e vagy nem. Aizawa a mi csoportunk vezetője. Vele is meg fogom beszélni.

- Fogd már be! Rohadt idegesítő vagy!-amint befejezte mondatát jobb kezét felemelte, mi szikrázni kezdett és egyenesen a kis brokkoli arca felé irányította. Tüzelő állásba helyezkedett, de lövedéke nem a szeplős, hanem hercegünk arcát találta el, ki a pillanat hevében Deku elé állt.

Bal arca szinte teljesen megégett, főleg a szeménél. A nagy robbanást füst felhők követték, és a lövés utáni csendet egy fájdalmas, elhaló ordítás törte meg. Mindenki ereiben megfagyott a vér hallatán, még egy pillanatra a heves szőkében is.