Tudjátok, ebben ez elcseszett világban, ahol szinte minden percben meghal egy ember társunk, egy élet kioltódik a sok közül ebben a mulandó világban. Ahol a boldogság is mulandó, mint minden. Elég nagy tragédia az is, hogy folyamatosan szállnak el az emberek a földön az életből. Ha nem buddhisták vagy hinduistak vagyunk, akkor nem hiszünk a reinkarnációban szóval egy életünk van. Csak egy darab.
Az életünkben egy biztos pontot jelent a család, a másik biztos pont pedig a barátok.
Barátok.
Akikben megbízunk. A bizalmat ki kell érdemelni. De ha már a bizalmadba fogadtál egy embert, és barátodként szereted és fontos, azt érdemes eldobni? Barátok nélkül az élet üres és szar. Minden konfliktus után el lehet menekülni? Be lehet mindent söpörni a szőnyeg alá? Akiben állítólag megbízol, és állítólag fontos neked jelzem, állítólag(!) azzal jó érzés rosszban lenni? Átnézni rajta és levegőnek nézni?
Az emberek nem tökéletesek, sokszor hibáznak de ebből tanulnak. Egy bocsánat az embertől, egy olyan embertől aki állítólag a barátod. Bízol benne. Komolyan gondolja, nem hazudik neked, jó érzés ezt figyelmen kívül hagyni?
Ebben a világban ahol csak mi vagyunk egymásnak emberek, azon belül is a jók és a gonoszak megéri gyerekeskedni ilyesmivel? A barátság komoly és becsülendő dolog, ami nem mindenkinek adatik meg.
Becsüljük meg egymást.
