Felgyorsulva

15.rész

Mivel az agyműködésem is felgyorsult, másodpercekbe telt míg az ötlet megfogalmazódott a fejemben.
-Csak egyszerűen belerohanok, és probléma megoldva!-gondoltam naívan.

Nekiiramondtam, hogy kvázi elkapjam saját magam. Megpróbáltam felidézni, hogy mit csináltam előző nap. Igaz gyorsabban gondolkodom, de sajnos gyorsabban is felejtek.
Így hát megálltam a nagy futás közepette, hogy végiggondoljam a tegnapi napom.

-Nos lássuk csak, voltam suliban, utána a napom további részét a laborban töltöttem, mindenféle teszteket elvégezve. Utána Andy mutatta a ruhaanyagot.....azzal futottam egy tesztkört és akkor utaztam az időben. Igen! Ez az! Csak meg kell találnom magam az utcán és futás közben egyesülnöm magammal, még mielőtt ismét időt utaznék.
De hol is voltam?-megpróbáltam felidézni az utat- Igen.....az emberek...... A labrador a piros pórázzal....a pizzázó...Igen! Megvan! Az Infantino street! A kutya pedig Mr. Albertté!-huh, nehéz volt visszaemlékezni.

Futásnak eredtem, és az Infantino street felé. Láttam a villámokat amit a másik énem húzott maga után, de mire odaértem, ő már eltűnt.
-Na basszameg! Most mit fogok csinálni?-fakadtam ki két levegővétel között.- A legjobb az lenne ha bemennék a laborba és elmagyaráznám a dokinak, hogy mi a helyzet. De ha jól számolom, akkor most 3 van belőlem egy idősíkon.
Ez bonyolult lesz!- mondtam, majd elrohantam a laborhoz.

Az alagsorban ott volt mindenki, persze rajtam kívül.

-Á! Scott! Milyen az új ruha?-kérdezte mosolyogva Doki, amikor észrevett.

-Doki! Most nincs erre idő! Figyeljen! Tegnap...vagyis ma utaztam az időben. Eddig csak kettő volt belőlem, akkor azt hittem,hogy egyesülni tudok az itteni énemmel, de nem értem el, ezért ő..vagyis én megint utaztam az időben.
-Tehát most három van belőled?-kérdezte meghökkenve Doki.
-Most komolyan? Ennyi maradt meg? Hogy három van belőlem? Tényleg??-
Kérdeztem tőle, mert egy kicsit magas volt a pulzusom...a szokásosnál is.

-Hát,őszintén Scott, még az is nagy falat volt, hogy emberfeletti gyorsasággal rendelkezel, de hogy most még időt is utaztál, az már sok.-vont vállat Doki.

-Mi lenne ha a beépített komunikátoron keresztül idehívjuk mindhármukat?-szólt közbe Andy.

-Olyanom is van?-kérdeztem meglepődve.

-Hát.. a szuperhősöknek kell egy orákulum féle, aki informálja őket a helyzetről.-vont vállat Andy.

-Igaz!- vágott bele Sophie.

-Hát jó, de először is..-mondta Doki, majd a géphez rohant, és vad gépelésbe kezdett.

-Most mit csinál-kérdeztem tőle.

-Egy algoritmus segítségével kiszámolom,hogy milyen hatással lenne ez az idővonalra.-válaszolta.

-De az előbb nem azt mondta, hogy ez önnek magas?-kérdeztem értetlenül.

-Minden nap tanul valamit az ember- vont vállat Doki. Úgy tűnik ez egy népszerű gesztikulálás a körünkben.

-Nos, ha a számításaim helyesek (és általában azok) akkor olyan sorrendben kell egyesülnöd a többi változatoddal, amilyen sorrendben az idővonalunkra kerültek-állapította meg Doki.

-Oké, de honnan tudjuk,hogy ki mikor jött ide?-Tettem fel a kérdést, de választ nem kaptam.