Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

13. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/13/Those-Five-Words

NÉGYES

Szeretem az edzőtermet. Ez az a hely, ahol majdnem minden nap edzettem Amarral az elmúlt néhány évben. Minden reggel iskola előtt felkeltem, lejöttem ide, és edzettem Amarral. Az egész véletlenül kezdődött. Emlékszem, úgy tizenkét éves lehettem, és lejöttem ide körülnézni. Amar Választási napja előtt egy évvel volt.

Amar a legjobb akart lenni; évekig edzett. Mondhatom, tényleg ő a legjobb, de szerintem legyőzném, ha most megküzdenénk. Nem mintha akarnék. Nem szeretem megütni az embereket; nem szeretek fájdalmat okozni, ha nem muszáj. De szeretem érezni, hogy van hatalmam és erőm megtenni ezt.

Szóval egyik reggel figyeltem edzés közben. Már néhány hete figyeltem, mikor észrevette, hogy a sarokban ülök.

- Szia, Négyes! Mit csinálsz? – kérdezte.

- Csak figyelek – feleltem.

- Meg akarod próbálni? – kérdezte. A bokszzsákra mutatott. Bólintottam, és elindultam Amar felé a bokszzsákhoz. Mutatott néhány könnyű mozdulatot. Attól a naptól kezdve együtt edzettünk.

Most ő a kiképzőm. Végülis évekig volt a kiképzőm, de a barátom is. Most viszont nem folytathatjuk a szokásos viccelődést edzés közben. Tiszteletet kell mutatnom iránta, ahogy tanít minket. Nem mintha sok szükségem lenne edzésre, de ez van. Nem várom, hogy meg kelljen küzdenem valakivel. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha minél gyorsabban túlesek rajta. Megpróbálom gyorsan kiütni. Remélem, Amar nem lánnyal oszt be. Utálnám, ha bántanom kellene valamelyiket. De meg fogom tenni, ha kell. Első helyezett akarok lenni. Büszkévé akarom tenni Apát.

- Rendben, felavatottak, álljatok körbe – mondja Amar. Ahogy várja, hogy mindenki köré gyűljön, ott állok, és szemügyre veszem, ki választotta a Bátrakat, és ki maradt. Tegnap este nem igazán tudtam megnézni, annyi minden történt. – Ma meg fogjuk tanulni, hogyan kell lőni, aztán megtanulunk néhány harcmozdulatot. Ahogy tegnap mondtam, a csoportváltók együtt fognak edzeni a Bátornak születettekkel, de az első fázisban a rangsorolás külön lesz. És csak a csoportváltókkal fogtok küzdeni.

- Miért nem küzdhetünk a Bátornak születettekkel? – kérdezi Eric. Sokkal magabiztosabb ma, mint tegnap volt, amikor végigmentünk a félelemutazásunkon. Tudom, hogy csak azért kérdezi, mert meg akar küzdeni velem. Tudom, hogy azt hiszi, meg tud verni, mert akkor egyszer megütött az iskolában. Azt hiszem, ha meg kell küzdenünk, Eric lesz az egyetlen, akit nem bánom, ha meg kell ütnöm. Az idegeimre megy. Ő pontosan az a fajta ember, akit Apa és a többi vezető próbál eltávolítani a Bátraktól. Szadista állat, aki csak azért van itt, hogy lehetősége legyen bántani másokat.

- Nos, Eric, szerintem a te érdekedben jobb, ha a csoportváltókkal küzdesz. Amennyire én tudom, te csak akkor vagy jó a verekedésben, ha megleped az embert – mondja Amar. A Bátornak születettek a háttérben vihognak Ericen. Mindenki tudja, hogyan szereztem tőle monoklit. Azt is tudják, hogy állandóan próbálja piszkálni a nála néhány évvel fiatalabb Bátornak születetteket.

Végül ez befogja Eric száját egy időre, és elkezdünk játszani a fegyverekkel. Amar mindegyikünk kezébe ad e fegyvert, és sorban felállunk a céltáblákkal szemben.

Amar odasétál, ahol én állok, és megszólal:

- Miért nem adsz magadnak ma egy kihívást? Lőj bal kézzel!

Csak bólintok, és rávigyorgok. Túl egyszerű, gondolom. Két évig gyakoroltam mindkét kezemmel. Nem bánom, szeretem az erő érzését, amit a kezemben levő fegyver ad, ahogy az ujjaim a fémre simulnak, és figyelem, hogy a golyó pontosan ott találja el a célt, ahol akartam. Nem mintha le akarnék lőni valakit, de örülök, hogy tudom, hogyan kell.

A küzdelmek jól mentek. Shaunának leckéket adtam minden éjjel. Nem valami jó a harcban, és tudom, hogy jól akarja csinálni. Végülis tudjuk, ha jól csináljuk, akkor túljutunk a beavatáson. Arról beszélnek, hogy bevezetik a kizárást. Arra gondoltak, hogy a legalacsonyabban rangsorolt felavatottakat kizárják. De Apa úgy döntött, hogy mivel ebben az évben nagyon kevés a felavatottak száma, mindenki taggá válik, aki alkalmas. Hálás vagyok, hogy ezek a szabályok. Nem szeretném látni, hogy valamelyik barátomat kizárják. Vagy igazából bármelyik Bátornak születettet. Bár élvezet lenne látni, hogy Ericet kizárják, de ez amúgy sem történne meg, hiszen ő a legmagasabban rangsorolt csoportváltó, könnyedén Bátor lesz.

Ma Zeke-kel kell megküzdenem. Ettől rettegtem egész reggel, amíg néztem a többi mérkőzést. Együtt ültünk figyelve a többi küzdelmet, de nem beszélgettünk. Zeke tudja, hogy meg tudom verni, és azt is tudja, hogy nem szeretem bántani az ellenfeleimet. Nem tudom, mit fog tenni, amikor a küzdőtéren leszünk. Zeke soha nem volt jó verekedő, de tudja magát tartani. Az előző két küzdelmemet könnyedén megnyertem. Csak hárítottam az ütéseiket, amíg védtelenül hagyták az arcukat, aztán egy ütéssel kiütöttem őket. Ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy a legkisebb károkozással túllegyek a mérkőzésen. A Chad elleni küzdelmem csak huszonöt másodpercig tartott. Utána eléggé rosszul éreztem magam, mert ez tényleg kínos volt neki.

Látom, hogy Amar Zeke-t és engem fog hívni.

- Készen állsz? – kérdezem Zeke-t.

- Ja – válaszolja.

- Itt az ideje, hogy legyen egy kis verseny – viccelődik Zeke, ahogy a matrachoz megyünk. Felnevetek, nem akarok túl magabiztos lenni a barátom előtt. Zeke mindig mellettem állt. Ő volt az első barátom a Bátraknál, ő mindenkinél jobban ismer, bár azt nem tudja, hogy ki az igazi apám. Tudja, hogy Max csak a mostohaapám, biztosan a legtöbb Bátor tudja. Különösen, mert csak ránk kell nézni. Semmi nincs rajtam, ami miatt az emberek azt gondolnák, hogy ő az apám, azon a tényen kívül, hogy Apának szólítom, és úgy viselkedünk, mint apa és fia.

- Csináljátok gyorsan, szeretnék menni ebédelni – mondja Amar nevetve.

- Semmi gond, Amar, egy perc alatt kiütöm – mondja Zeke hatalmas vigyorral a képén. Ettől Amar csak még jobban nevet.

A küzdőtéren vagyunk, és Zeke körbe ugrál, nagyjából úgy, ahogy Uriah szokott, amikor három szelet csokitortát kap. Ugrál körbe, és vad ütéseket szór rám, de azok meg sem közelítenek. Látom, hogy védtelenül hagyja az arcát. Úgyhogy megszólalok: - Nagyon sajnálom, Zeke. – Aztán kiütöm. Elájul.

- Azt hiszem, ez egy új rekord, Négyes, csak tizenöt másodpercig tartott – mondja Amar. – Vidd Zeke-t a gyengélkedőre, aztán menj ebédelni.

- Menjen ebédelni mindenki – kiáltja Amar a csoport többi tagjának, miközben Shauna segít Zeke-t a gyengélkedőre vinni.