✔A lányból lett vámpír✔

2🔸️

Még mindig egymásra vigyorogtak mint a tejbe tök. Jangmi arra gondolt miközben nézte ismeretlen megmentőjét,hogy hányszor mentett meg lányokat zaklatóktól.Hányszor mondta,hogy:-"Ő az én csajom"!-.
Vajon mennyiszer vigyorgott így lányokra mint ő rá?
Vajon jó ember ő? Nem fogja piszkálni mint az előtte lévő Tae.
Gondolataiból Taehyung ébresztette fel.
-Tőlem. Azt csinálsz  vele amit akarsz. Egy nagy RIB*nc.-Ezt már ordibálta Tae. A még mindig ismeretlen fiú szó szerint neki ugrott Kimnek.A fogta a pólójánál fogva és odadobta a falnak. Úgy mint azt a 9.-es lányt akit látott Jangmi. Csakhogy ennek a fiúnak nagyobb volt az ereje. Rávetette magát Tae-re. Pofozta megszámlalhatatlanul.
Míg  véres lett a másiknak az arca. Jangmi undorodva fordította el a fejét. Rosszul volt a vértől. Még látta,hogy a srác akinek nem tudta a nevét még kegyetlenebbül veri a másikat. Attól méghogy leribancozta Taehyung nem kellett volna fél holtra verni. Még látta a sok vért a fiúnak az öklén amivel számtalanszor vágott oda Tae-nek. De a vér mindent legyőzőtt. Hirtelen elsötétült minden. Amire emlékszik az az,hogy a barna hajú lovagja rohan felé kiáltva,hogy:-Jangmi!Jangmi! És ezután mély sötétségbe zuhant..

🔺️Jungkook🔻
Prov.

Amikor már elintéztem a rohadékot, aki szerencsétlen lányt piszkálta,nagyon nehéz volt uralkodni magamon.
A sok vér... Túlságosan is elvertem a pofáját. Nagyon nehezen tudtam uralkodni magamon,nehogy kíszívjam az összes vérét.
De visszafogtam magam.
Már én se tudom hányszor pofozhattam amikor Jangmi hirtelen elájult.Érdekes,hogy honnan tudtam a nevét? Nem nem vagyok gondolatolvasó. Csak azt tudtam,hogy valahonnan ismerős a lány.
Futva rohantam odahozzá amikor elájult:-Jangmi!Jangmi!Jamii!
-mondtam neki kiáltozva amikor összesett.
Ezek után a karjaimban vittem az osztályteremhez. Egy osztályba jártunk. Mind ketten végzősők voltunk.
Csak én most iratkoztam át. Beléptem a terembe épp óra volt de nem nagyon zavartattam magam.
-Tanárnő!-Szóltam egy 40-es éveiben járó barna hajú szemüveges nőhőz.
Rögtön odajött.
-Elmehetek vele a gyengélkedőre?-Kérdeztem meg illedelmesen.
A tanár beleegyezett.A gyengélkedő egy másik épületben volt. Gyorsan átfutottam az udvaron.
Be a másik épületbe. Bekopogtam az ajtón. Jött rögtön az ápoló. Beengedett minket.
Ez is a szokásos gyengélkedő volt. Unalmas fehér falak. És pergamen színű függönyök. A lányt gyorsan lefektettem az egyik ágyra. Mellette volt egy másik. Arra én ráültem.
Az ápoló csak ennyit kérdezett:-Mi történt?
-Azt hosszú lenne elmondani-Válaszoltam miközben ellátta a sebemet a kézfejemen.
-A lánynak nem lesz semmi baja. Csak elájult. Majd magához tér.-Közölte az ápoló.
Ezután elment mondván:-Magatokra hagylak jó?-Én meg csak bólintottam.
2 perccel későbn magához is tért Jangmi.
-Szia-Köszöntem neki miközben az arcát az ép kezemmel simogattam.
-Mi történt?-Kérdezte a fejét fogva.
-Elájultál.-Válaszoltam neki.
Befeküdtem mellé az ágyba és sokáig néztük egymás arcát.