Szív nélkül

5. fejezet

„Valóság ez, vagy csak látomás?" (A kis hableány – Miénk a Föld)

Nincs egyetlen vásárló sem az üzletben, ma eddig elég kevesen tévedtek be, aminek Evelin kifejezetten örül – jelen állapotában nincs igazán hangulata az emberekhez. A lány felkönyökölve ül, állát az egyik kezébe támasztja, míg a másikkal unottan dobol a pulton. Előtte könyv, de igazából nem olvas.

Nem mintha nem érdekelné a történet, de jobb lett volna nem romantikus könyvet választani. Igazából azon gondolkodik, hogy este kér Jázmintól valami krimit – mindegy milyet, csak ne nagyon legyen benne se romantika, se erotika. Veszélyes most ilyesmit olvasnia, pedig neki szinte csak ilyen könyvei vannak. Menthetetlenül romantikus alkat, és a legkevésbé sem bánja, ha egy kis erotika is szerepet kap a történetben (ha már nem csinálja, legalább olvassa), de most minden olyan résznél, ahol a főhős és a főhősnő egymásba gabalyodik (márpedig az előtte heverő könyvben elég gyakran teszik ezt), Leó jut eszébe. Nem Kornél, Leó.

Ami ugyan megtörtént a múlt héten olvasott könyvénél is, de ezen annyira nem akadt fent, hiszen a könyvnek a főhősét ugyanúgy hívták, mint Leót, így aztán úgy gondolta, természetes, hogy miközben olvas, a férfira gondol. Ahogy azt is természetesnek vette, hogy Jázmin újonnan felfedezett krimisorozata szintén Leót juttatja eszébe, hiszen az egyik főszereplő nagyon is hasonlít Leóra. Szóval igyekezett mindezt figyelmen kívül hagyni, és ami azt illeti, egészen jól is ment. Egészen szombatig.

Evelin hónapokkal ezelőtt vásárolta a jegyeket a szabadtéri előadásra, akkor még nem tudta, hogy Kornél megnősül – sokáig töprengett azon, hogy jót tesz-e neki, ha annak ellenére, hogy a férfi már nős, ő mégis megnézi a darabot, de hát a jegyek megvoltak, és nem igazán akart magyarázkodni, hogy miért is nem akar színházba menni, mikor az egész család tudja, hogy odavan a zenés előadásokért. Szóval nem volt mentsége, így aztán kicsit izgulva ugyan, de úgy döntött, hogy muszáj mennie. Bízott benne, hogy a Kornél iránti rajongása nem fog újra feltámadni, hogy nem fogja mélyen érinteni, hogy látja a férfit a színpadon. Arra azonban nem számított, hogy egyáltalán nem fogja megérinteni.

Kornél jól játszott, gyönyörűen énekelt, és ha az ember lánya nem is szerelmes bele, hát az előadás alatt határozottan könnyen beleszerethet, Evelin mégsem érzett semmit. Közönyösen nézte Kornélt, és nem is értette, hogy mi tetszett benne neki annyira – persze helyes férfi, de... És ekkor jött a probléma. Mert Evelin ráébredt, hogy a szőke hercegnél sokkal-sokkal jobban vonzza az a bizonyos sötét lovag...

Azóta pedig nem tud nem Leóra gondolni, pedig haragudni akar a férfira, nem vonzódni hozzá. Főleg, hogy ennek a vonzalomnak nincs is semmi értelme, hiszen aligha fognak újra találkozni.

Igaz, azért nyomozott kicsit a férfi után – nem tudta megállni. De visszafogottan tette, épp csak megnézte a színház honlapján az adatlapját. Megállapította, hogy a férfi főleg drámai, komoly szerepeket kap (nem lepte meg) – igazából ezért lehet, hogy Evelin sosem látta őt színpadon. Nincs bérletük, tehát nem látnak minden előadást, csak a zenésekre és a vígjátékokra szoktak elmenni (vagyis Vivien és Erik a komolyabb darabokra is, néha az édesapjuk is velük tart, de Evelint a nehéz előadások mindig szomorúvá teszik, ezért a gimnázium óta ezekre nem szokott járni). A férfi a színművészetin végzett, utána pár évig több színháznál is játszott, majd végül itt kötött ki. Ha ugyan lehet hinni a leírtaknak, és Evelin ebben azért kételkedik, mert szerinte az adatlap egy helyen biztosan hibás – kizárt, hogy Leó negyvenéves, ezt egyszerűen nem tudja elhinni. Talán véletlenül elírta a honlapszerkesztő, más magyarázat nem lehet.