Legenda És Szerelem

28.fejezet

Az év többi része normálisan telt. Még az utolsó hét is. Nem történt semmi érdekes.

Elérkezett az utolsó nap. Jött a sok lószállító. Idén nyáron Rachel is hozzánk jön és ott fogja tartani Donnát.
A hazaút nagyon unalmas volt, még be is aludtam. Otthon Kristóf felkeltett és elkezdtünk kipakolni. Fél óra alatt végeztünk. Utána én, Rachel, Dave, Bella és Kristóf be feküdtünk a szénába beszélgetni.
Egy óra beszélgetés után elkezdtünk etetni. Etetés után raktam Múzsa nyakára egy kötelet és elindultam Oktánhoz az erdőbe. Kb. 20 perc alatt odaértem. Nagyon jól esett újra látni őt.
Nem tudom mennyi ideig voltam ott de nem is érdekelt. Végre szabadnak éreztem magam. Aha, hát nem sokáig mert, ahogy ezt kigondoltam hangokat hallottam a bokorból. Nem mentem oda és nem szólaltam meg. Hátat fordítottam a bokornak. Aztán megint hallottam a hangot és visszafordulttam, és egy ember termett hirtelen előttem. Annyira megijedtem, hogy hátra estem volna, ha nem kapja el a kezem. Kb. 3 évvel idősebb fiú állt velem szembe.
-Szia. -köszönt.
-Szi-szia. -köszöntem vissza megszeppenve.
-Katie Diamond ugye? -kérdezte.
-Honnan veszed? -kérdeztem vissza.
-Már több hónapja figyellek. -mondta.
-Mi? Hogy? Hogyan? -fakadtam ki.
-Figyelj tudom, hogy most nem fogsz hinni nekem, de be tudom bizonyítani.
-Mit?-kérdeztem.
-Will kamu. Nem a tesód. Még mindig Ryannek dolgozik.
-És ezt te honnan tudod?
-Onnan, hogy nem csak téged figyeltelek hanem a környezetedet is.
-Aha, de mit kell bebizonyítanod?
-Azt, hogy a bátyád vagyok.-jelentette ki. Eléggé meglepődtem.-Neked is nekem is és anyáknak is van egy anyajegye. Ami azt mutatja, hogy a családhoz tartozunk.-felhúzta a pólója ujját és megmutatta az anyajegyet. Tényleg olyan volt neki mint nekem. Megfogta a kezem és az én pulcsim ujját is felhúzta.-Látod?
-Aha.-mondtam még kicsit meglepődve.
-Jah és még valami.-mondta és odahúzott a patakhoz. A kezét a patak fölé tartotta és a kis folyó egy pillanat alatt befagyott.-Nekem a fagyasztás az erőm neked a tűz.-most az én kezemet rakta a patak fölé.-Gondolj arra, hogy most megakarod olvasztani a jeget.-úgyis tettem és a jég egyből megolvadt.
-Azta.-lepődtem meg.-Durva.
-Bizony, viszont szerintem te most menj haza. Fáradt vagy, hosszú éved volt.
-Oké. -mondtam.-Szia.
-Szia.

Haza lovagoltam Múzsával, persze Oktán is velem tartott. Otthon bevittem őket a boxukba és beültem egy kicsit Varázs mellé. Közben gondolkodtam hogy igaza van e a srácnak. Bebizonyította ugyhogy nagyvalószínüséggel a tesóm. Megnéztem a telóm mennyi az idő. 22:00. A többiek ilyenkor már alszanak. Kinyílt az istálló ajtaja. Gyorsan kijöttem a boxból.
-Ryan. -motyogtam ahogy felismertem. -Mit akarsz? -kérdeztem mert ő nem az aki csak úgy eljön meglátogatni pláne nem az "ellenségét".
-Csak egy kicsit beszélgetni akartam veled.-kezdett bele -Miért hiszel annak a srácnak akivel az erdőbe találkoztál?-tette fel az 1. kérdést Ryan. Gyanítom, hogy lesz még pár.
-Nem mondok semmit -mondtam.
-Most is mondtál -forgatta ki a szavamat.
-Miért nem bírsz leszállni rólam? -kérdeztem már majdnem sírva.
-Én most sem zargatlak ha akarod sétálj csak el. Ígérem hozzád sem fogok nyúlni.
-Nem megy. Már nem. -mondtam suttogva.
-Persze, érthető már nem bízol bennem. Ezek után már én sem bíznék magamba.
-Mi?-kérdeztem vissza mert teljesen bele zavarodtam.
-Semmi. Inkább hagyjuk úgysem értenéd. Meg amúgyis késő van már jó lenne ha aludni mennél a pasidhoz. Nem ártana rá is odafigyelni egy kicsit. A végén még olyat tesz amit mindenki megbánhat. -ahogy ezt a mondatot befejezte eltűnt. Csak úgy felszívódott. Vajon mire akart ezzel kilyukadni? Van egy olyan érzésem, hogy ez még egy darabig nem fog kiderülni.

Bezártam az istállót, és elindultam fel a házba.
Gyorsan lezuhanyoztam utána pedig bementem a szobámba, de Kristóf nem volt itt.
Mindig itt szoktunk aludni. Átmentem az ő szobájába és ott volt csak az a baj, hogy az ő ágya túl kicsi kettőnknek.
Lehet azért aludt el itt mert nem akarta, hogy vele aludjak. Na mindegy elmentem a saját szobámba aludni.