Éjjeli séta

Piton professzor szokásos esti elfoglaltságát végezte, miszerint a diákjai aznapi dolgozatait javította, miközben magában átkozta Dumbledore nevét amiért a Roxfortban kell tanítania.

- Nem hiszem el hogy tudja valaki összekeverni a két legfontosabb összetevő sorrendjét... És ez? Lehetetlent kérek azzal hogy egy két oldalas dolgozatot hiba nélkül adjanak le? ... Hát ezt nem hiszem el..-csapta le pár perc múlva a kezében lévő dolgozatot.

Kiviharzott a szobából és fortyogó dühvel indult a kastély udvara felé. Úgy érezte ha nem szív egy kis friss levegőt, nemsokára felrobban. Gondolataiból egy, a mellkasának ütköző szőke hajzuhatag szakította ki.

- Miss Granger! - szólalt meg Piton felháborodva, miután a lány lepattant a mellkasáról és a földre zuhant - Mit keres itt ilyen későn? A griffendél klubtermében lenne a helye.

- P-Piton professzor..! - motyogott ijedten a lány, miközben még mindig a földön ült. Az eséstől kicsit felgyűrődött a szoknyája, szabadon hagyva a combja felső részét, de a griffendéles meg se mert mozdulni. Piton pár perccel ezelőtti haragja már sehol nem volt, viszont a kialakult szituáció kezdte felkelteni az érdeklődését.

- Mi baja van, annyira megijedt hogy felállni se tud? - majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy, a szája sarkában bujkáló félmosoly kíséretében kinyújtotta a kezét a lány felé.

Hermione kicsit habozva, de elfogadta a felé nyújtott kezet.

- Tehát - szólalt meg lassan Piton - elmondaná mit keres a folyosón ilyen későn?

- Attól tartok uram, ha elmondanám se hinné el..

- Nocsak, csak nem valami szabályszegésen járt az esze? - kérdezte kajánul.

- Igazából én..

- Vigyázzon Miss Granger, ha nem találom kielégítőnek a magyarázatát, megduplázom a büntetőmunka mennyiségét amit most adnék magának.

- A macskámat keresem. - nyögte ki kis habozás után Hermione. Már nem is mert a bájitaltan tanárra nézni, csak szemlesütve várta a büntetést.

Piton -és Hermione- legnagyobb meglepetésére a professzor halkan elnevette magát. Nem tudta mi ütött belé, talán az elmúlt hetekben rázúduló munka, vagy hogy már napok óta nem aludt rendesen, de amint a lány döbbent arcára nézett, megint nevetnie kellett.

Hermione megszólalni sem tudott a döbbenettől. Az az ember, akitől minden diák retteg, az, akihez többen hozzászólni se mernek, Perselus Piton, akit ha meglátnak, inkább nem szólalnak meg addig amíg hallótávolságon kívül nem ér, nehogy valamiért pontot vonhasson le tőlük, rajtakapta ahogy éjszaka a folyosón mászkál, majd egy eszméletlenül gyenge kifogással áll elő, de ő csak nevet. A következő pillanatban azonban nem csak megszólalni nem tudott, de valószínűleg levegőt venni is elfelejtett.

- Miss Granger, attól tartok ebből több büntetőmunka lesz, mint gondoltam - suttogta még mindig bujkáló mosollyal miközben hirtelen elkapta Hermione derekát és magához húzta.

- Professzor, mit csinál? - kérdezte halkan, de nem próbált meg kiszabadulni tanára karjaiból.

- Nocsak, állítólag maga a legokosabb ifjú boszorkány az iskolában és mégsem jött rá? -hajolt közelebb Piton. Ajkaival már majdnem hozzáért a lány bőréhez, de az utolsó pillanatban megszólalt a fejében a vészcsengő. Ez a lány a tanítványa. Az iskola folyosóján állnak, ahol bármelyik járőröző tanár, vagy kószáló diák megláthatja őket. És nem utolsó sorban, a lány griffendéles.

Hermione mintha megérezte volna professzora gondolatait, kezét finoman a férfi nyakára csúsztatta. Meglepődött a helyzet abszurdságán, de nem volt ínyére hogy most fejezzék be ezt a.. dolgot, akármi is legyen, és akármi is fog kisülni belőle. Piton egy pillanatra megfeszült, majd sóhajtott egyet és lassan becsukta a szemeit. Hermione lassan elkezdte lefele húzni a férfi fejét, amíg ajkaik össze nem értek. Eleinte csak álltak összeért szájjal egymással szemben, majd Piton finoman mozgatni kezdte a száját, erre ösztönözve tanítványát is. Először csak lassan, majd amikor megtalálták a közös ritmust, Hermione félénken végignyalta tanára ajkait, jelezve hogy ez még nem elég.

Percekkel később, zihálva váltak szét, de nem engedték el egymást. Piton nekidöntötte a homlokát a lányénak, miközben mindketten levegőért kapkodtak, majd Hermione hirtelen Piton mellkasára tette a fejét.

- Szóval.. Mikor is kezdem a büntetőmunkát? - pillantott fel professzorára szélesen mosolyogva.

- Azt hiszem akár már ma este. - mosolygott Piton titokzatosan.

- Rendben, de előtte.. Segítenie kéne megkeresni Csámpást. - mondta Hermione miközben próbálta visszafojtani feltörő nevetését.

- Zseniális. - forgatta meg a szemét mosolyogva Piton, majd újra megcsókolta a griffendélest.