Olivia

2.20 - első szavak

A hónapok hamar teltek, majd a hónapokból már össze adódott egy év. Március 20.-án össze hívtuk a családot és a barátainkat, hogy ünnepeljék velünk, gyermekeink első születésnapját. Nehéz volt idáig eljutni. Számtalan átvirrasztott éjszaka hasfájás miatt, vagy mert jött a foguk. A folyamatos cipelést átváltották a kúszások, a mászások, majd már a kezünket fogva képesek voltak megtenni pár lépést.

Harryvel a kapcsolatunk nem is lehetne jobb. A babák mellett mindig találunk időt, amikor a másikkal tudunk foglalkozni. Nem hunyt ki a szerelem és a romantika se, így házason és két gyermekes szülőként.

Elenour megszülte, az immár 3 hónapos Freddit, aki egy tüneményes kis lurkó. Spenc és Brad a közelünkbe költöztek, az 5 éves Ashhel és a fél éves Chrissel. Igen, Spencert ismét megtalálta a gólya, aki egy kisfiút hozott a családba.

A vendégek megérkezése után mindenkit az asztalhoz parancsolatam miközben Asht tartottam az ölemben

-Szóval apa azt mondta, hogy Harry bácsi vesz nekem egy egyszarvút – mesélte, míg én Harryre sandítottam aki Sallyvel az ölében beszélgetett Louissal.

-Tényleg ezt mondta apa? – kérdezte felhúzva a szemöldökét. Ash bólintott – akkor kapsz majd egyet – Ash ujjongani kezdett. Letettem az ölemből majd a felém mászó Ryant az ölembe vettem és a baba székbe ültettem. Lassan mindenki leült az asztalhoz és neki láttunk az ebédnek. Ryan szét dobált minden húst, így sűrű bocsánat kérések közepette szedtem ki Liam hajából a húsdarabokat. Az ebéd után mindenki beszélgetett vagy játszott (a gyerekek). Az ebéd után egy órára énekelve kihoztuk a két tortát, amit a gyerekek nagy ujjongással fogadtak, és Sally belenyomta a kezét a pillangós tortába. Mindenkinek adtam egy szeletet, majd csendben falatozni kezdtünk amikor Sally megszólalt

-Mamma – mosolygott. Rá emeltem a tekintetem – mmamma

-Édesem – guggoltam le az etetőszékéhez

-Mamma, mamma, mama, mama – ismételgette mire könnyezve kikaptam és magamhoz öleltem

-Mamma – csapkodta az etetőszékét Ryan – ppappa – sírva bólogattam míg Harry megpuszilgatta a fiát. Ahogy körbe néztem mindenki öröm telien pillantott ránk.

-Mama, papa – nevetgélt Sally

-Kimondták az első szavaikat – sírtam és megcsókoltam Harryt, akinek csakugyan könnyek úsztak a szemeiben. Miután ki sírtam magam, befejeztük a torták elfogyasztását is és elvittük a gyerekeket aludni. Amíg ők a délutáni alvásukat töltötték, mi régi videókat szedtünk elő, és néztük meg őket. Apa sok olyat hozott, amin kicsi voltam, és Harry anyukája is hozott pár felvételt. Néha nevetve, néha pedig könnyezve néztük a tv képernyőjét. Hamarosan elmentek a vendégek én pedig elkezdtem pakolni és mosogatni.

Sziasztok! Ez már nagyon a vége, ez után már csak az epilógus van.. Addig is élvezzétek az utolsó napokat az őszi szünetből! Puszi