Újra(Louis Tomlinson FF.)/Átírás alatt../

4.rész

Sziasztok, neharagudjatok az miatt, hogy csak igy leléptem, de sajnos a szünetem nagy részét nem itthon töltöttem, és tegnap is tíz óra volt amikor haza estem Székesfehérvárról😪 Mégegyszer sajnálom, de most itt vagyok a következő résszel ha tetszett csillagozzatok, kommenteljetek💘, és basszus ma néztem és tulléptük a 200-on felüli megtekintést! Nagyon szépen köszönöm.😍💘

Louis továbbra is fürkésző szemekkel méregetett, hátha kiadok magamból valami szóra hasonlító dolgot, de nem igazán tudtam, egyszerűen elvesztem a tekintetében ami már nem úgy csillogott mint azelőtt, mintha az érzelmek eltűntek volna belőle és kiégett volna, ha ez éppszerű hasonlat rá.

-Kislány kérdeztem valamit, és többször nem szolok. Kezdett ideges lenni, én pedig kerestem a megfelelő szavakat.

-Louis...én én.. Ma.. Lassan dadogva próbáltam kinyögni, hogy kivagyok de Louis egyre türelmetlenebbül figyelt, de ekkor hirtelen berontott az ajtón Harry a telefonommal a kezében.

-Csá tesó! Intézte szavait Louishoz elsőnek. Mary figyelj kurva nagy gáz van, Matthew belázasodott és ide hozza anyud, mert telefonált neki a főnöke, hogy bekell menni-e dolgozni a kórházba, meg mondta, hogy egész éjjel benn lesz és nem vittél kulcsot és maradjatok éjszakára, mert vihar lesz.

-Basszameg! Oké! Kösz Hazz! Idegesen a hajamba túrtam, de ami mégjobban meglepett az Louis merevsége, és holt sápadt arca volt. Harry vette a lapot és kiment.

-M...Mar...Mary? Louis dadogva és alig érthetően mondta ki ezeket a szavakat, és iszonyatosan megijesztett amit akkor láttam, fal fehér arc, üveges tekintet. Nem tudtam, hogy egyszerűen mit csináljak.. Louis leült az ágyra és nézett ki a fejéből, leültem tőle kicsit messzebb, de ekkor felém fordult a színe ugyan csak falfehér volt, de a szemeiben a meggyöttörtség, fájdalom, kinem fejezhető harag, gyűlölet, de remény is csillogott.

-Hogy, hogy kerülsz ide? Mit keresel a szobámban de a legjobban az érdekel mit akarsz? Ideges volt, de nem kiabált inkább monoton hangon, de még is erejésen mondta.

-Louis....én,...én azért jöttem, hogy..hogy tudjak veled beszélni. Szemeim és könny csatornáim ismét megteltek, és pár könny cseppet meg is engedtem magamnak. Louis idegesen felpattant és idegesen fel alá járkált, miközben a hajába bele-bele tépett közben.

-Nem gondolod, hogy ezzel elkéstél majdnem 3 évet? Cinikusan felnevetett és egyre jobban facsarta a szívemet ezek a szavak többsége.

-Dehogynem... Lehajtott fejjel válaszoltam.

-Akkor mit akarsz? Keserűen felnevetett. Még jobban tönkre akarsz tenni? esetleg a pénzem kell? Vagy egy apa jelölt, mert nem bírsz a nénéd fattyával? Lenézően, és tiszteletet nem tudó hangon mondta mindezt, de én eddig bírtam. Nem hagyom, hogy a saját gyerekemet becsméreljék főleg az apja nem, igaz aki nem is tud róla. Félelmet nem tűrve, idegesen fel állva, és megindulva egy hatalmas pofonban részesítettem, minek a kezem nyoma után piroslott.

-Na idefigyelj Louis Seggfej William Tomlinson! Idegesen és a mellkasát böködve, a szemébe nézve, félelmet nem tűrve elkezdtem vele kiabálni, de úgy ahogy talán még soha. Nem hagyom, hogy a tulajdon fiamat, akit én szültem, és neveltem fel az apja nélkül, igy beszéljen a gyerekéről! Hibáztam mellesleg kurva nagyot, hogy beijedve leléptem a gyerekünkkel Barcelonába, mivel tartottam attól, hogy kidobnál vele és letagadnád. Itt már egyszerre sírtam, és kiabáltam is, Louis kereste a szavakat, de nem találta, de ez után amit mondott teljesen kikészített.

-Még, hogy az én gyerekem? Mással hitesd el ezt te utolsó kurva, és ne az én nyakamba varrd a porontyodat. Arc vonásai meg keménykedtek, és érzésekkel nem foglalkozva, gúnnyal, lenézéssel és szánalommal vágta a fejemhez ezeket. Majd fogta magát az ajtót maga után bevágva viharozott ki a lakásból, én pedig össze csuklottam és zokogtam, de négy kar később felemelt, Harry és Liam kapartak fel a földről, a többiek azaz Zayn és Niall csak sajnálattal a szemében álltak, Liam nyugtatóan simogatott és közben Harry magához vonva megölelet. Most már csak némán sirtam, de ekkor megszólalt a jól ismert ding-dong hang.

-Menj kicsit mosd meg az arcod addig beengedjük anyukádékat. Hevesen bólogattam, és bementem a fürdőbe össze kaparni magam, hideg vízzel arcot mostam, és az ott talált zsebkendőbe kifújtam az orrom, a fiam nem láthat így.

Miután nagyjából össze szedtem magamat lementem a nappaliba, anyám akkor már nem tartózkodott lenn csak Matthew a srácokkal, és amikor észre vett, hogy közeledek akkor lepattant a keresztapja öléből, és egyenesen a karjaimba katapultálta magát, mélyen magamba szívtam az illatát, és egyből a homlokára tettem a kezét ami eléggé forró volt, karjaimba vettem és bementem a konyhába főzni egy teát.

-Anyuci nagyon fázok.. A kisfiam szemei könnyekkel teltek meg, és ilyenkor minden anya ahogy én is legszívesebben saját magamon hordoznám a fájdalmait, hogy csak neki ne legyen. Liamék bejöttek a konyhába.

-Nyugodtan fektesd le a vendégszobában. Mondta Niall

-Nem lesz baj? Kérdeztem azonnal vissza.

-Dehogy nehogy már ilyent beszélj! Basszus a mi kis kereszt gyerekünk! Nevetett Zayn.

-Hát az biztos, hogy ti az ő szintjén vagytok! Vidultam fel.

-Hékás! Harry a szívére kapta a kezét. Ez nem igaz sokkal okosabbak vagyunk nála!
-Naa hellooo! Ezzel tudnék vitatkozni! Nevettem, és Matt egyből a nyakamhoz bújt, de ahogy észre vettem egyből el is bóbiskolt.

-Felviszem, mindjárt jövök. Felmentem az emeletre, és bevittem a vendég szobába lefektettem és jó alaposan betakartam, majd homlokon csókoltam, elindultam az ajtó felé és hallkan becsuktam magam után és lementem a többiekhez.

-Megfog békélni, hidd el! Kezdte Liam.

-Ugyan, dehogy fog! El se hiszi, hogy Matthew a fia... Sóhajtottam fel fájdalmasan, és leültem az egyik bobzsák fotelbe.

-Le se tagadhatja basszus! Tiszta apja! Válaszolt, Niall

-Igaza van a szőkének, kiköpött little Louis! Helyeselte Niall mondatát.

-Tudod, hogy ilyenkor időre van szüksége. Harry mondatára csak bólogattam.

-Menj fel a fiadhoz, pihenj le te is rád fér. Louist meg elintézzük. Válaszolta Liam.

-Rendben igazatok van tényleg rám fér. Lassan oda battyogtam a konyhába és vettem ki láz csillapítót és a teával a kezemben felmentem Matthez, beléptem a szobába és okosan beletörtem a teába a lázcsillapítót bementem és fenn volt már, de kicsiny kis teste annyira forró volt, felkeltettem óvatosan és oda adtam neki a teát.

-Kicsim ezt idd meg, és utána aludhatsz! Nyomtam egy puszit a feje búbjára, aztán bementem a vendégszobához tartozó fürdőbe bevizeztem egy kistörölközőt, és utána visszamentem a kisfiamhoz aki javában megitta a teaját és az álmok világában szenderült, lassan befeküdtem mellé a vizes törölközőt rátettem a homlokára, és engem is magával ragadott az álomvilág.