Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

15. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/15/Those-Five-Words

NÉGYES

Eric és én egymás mellett megyünk be az edzőterembe. Úgy látszik, az ebédlőből mindenki követ minket. Ekkor apám megszólal:

- A küzdelem a Kútban lesz öt perc múlva. Menjetek, keressetek magatoknak jó kilátást nyújtó helyet.

Nincs elég hely az edzőteremben mindenkinek, úgyhogy okos döntés volt, hogy a Kútban lesz. Biztos vagyok benne, hogy több baleset lesz, már csak azért is, mert részegek a nézők. Valaki biztosan a falról akarja majd nézni a küzdelmet. Lesz néhány törött csont, vagy ami rosszabb, halál. De ez is része a Bátor-létnek.

Kimegyünk az edzőteremből, át a Kútba. Mindenki, aki az ebédlőben volt, most itt van, és még mások is. Úgy látszik, az összes Bátor hallotta, mi történik, és eljött megnézni a műsort. Látom, hogy néhány üzlet be is zárt, és a tulajdonos is kint figyel.

Nem szeretek a figyelem középpontjában lenni. Nem szeretem, ha figyelnek rám. Mindig sikerült a háttérbe húzódnom, és hagyni, hogy mások legyenek a központban. Ha Zeke a legjobb barátod, ezt könnyű megtenni. Ő mindig nevet és viccel, ő a bulik lelke. De most nekem kell fellépnem. Bátornak kell lennem. És legfőképpen le kell törölnöm azt a vigyort Eric képéről.

A gondolattól, hogy örökre a kerítést fogja őrizni, belül mosolygok. Nem fogok semmi érzelmet mutatni, most nem. Összpontosítanom kell. Összeszedettnek kell maradnom. Amar lép középre, és megszólal.

- Kezdjétek!

Küzdőállásba állok és várok. Lehet, hogy Eric jó harcos, de nem nagyszerű. Tudom, hogy megpróbál először támadni. Figyeltem a küzdelmeit, és mindig az állkapcsot támadja. Megpróbálja gyorsan megszédíteni az ellenfelét, így aztán a lehető legnagyobb kárt tudja okozni, amíg a másik még az első ütéséből próbál feleszmélni.

Aztán látom, hogy próbál állkapcson vágni. Kivédem az ütést, és válaszolok egy ütéssel a hasába. Egy pillanatra megszédült. Újra megütöm, ezúttal az állán. Hátrafelé mozog, de én is mozgok vele, mintha a zsákmányom lenne. Végig akarom csinálni. Ki akarom tenni a Bátraktól. Lehet, hogy ezt nem tudom megtenni, de olyan messzire tudom küldeni a barátaimtól, amennyire csak lehetséges. Erre a motivációra van szükségem.

Visszaemlékszek minden olyan alkalomra, amikor megpróbált megütni az iskolában, emlékszem, hogy milyen gyáván ütött meg aznap. Hogy hogyan adta elő, hogy én kezdtem, ő pedig megúszta. Azt akarom, hogy mindenki megtudja, milyen gyáva. Szóval újra és újra megütöm. Mindig az arcán, és minden ütés erősebb az előzőnél. Aztán kirúgom alóla a lábát. Vergődik. Csak irányítatlanul csapkod felém. Néhány ütés eltalál, de az semmi. Nincs bennük erő.

Szóval letérdelek mellé, és csak ütöm az arcát. Hallom, hogy reccsen az orra, minden bizonnyal eltört. Látom, hogy egy fog repül ki a vérző szájából. Határozottan élvezem már. Minden alkalommal vissza kellett fognom magam, hogy ne okozzak kárt másokban, most azonban Ericen kiélem magam. Nem hallom a kiabálást és éljenzést, de tudom, hogy lesz. A Bátrak szeretik a vérfürdőt, és most pontosan azt adom nekik.

Még egy ütés a fejére, és tudom, hogy eszméletlen. Nem nagyon érdekel. Felállok, és elkezdem vaktában rugdosni. Csak akkor hagyom abba, amikor érzem, hogy Amar és Apa elrángatnak mellőle.

- Nyugodj le – mondja Amar. – Meg kell nyugodnod.

A szemébe nézek, és mély levegőt veszek.

- Jól vagyok, semmi baj, jól vagyok – mondom. Tudom, hogy nem vagyok jól, és ez nincs rendben. Úgy érzem, megtettem az első lépést, hogy olyanná váljak, mint Marcus. Tudom, hogy egy kicsit túlságosan élveztem a küzdelmet. És ezért nem akartam küzdeni, hisz tudom, hogy olyan lehetek, mint Marcus. Érzem a csontjaimban. Ez mindig is ott volt a felszín alatt, várva az alkalmat, és az ma eljött.

Lehet, hogy megnyertem a küzdelmet, de nem érzem győzelemnek. Úgy érzem, azzá az emberré válok, akivé soha nem akartam.

- Ne marcangold magad, fiam, azt tetted, amit tenned kellett. Ezt kérte, te pedig megadtad neki, amit akart – mondja Apa. Tudja, mire gondolok, sok éjszaka beszélgettünk, hogy miért nem akarok verekedni, és hogy nem akarok olyanná válni, mint Marcus.

Egy részem tudja, hogy igaza van, de a másik részem rosszul van attól, hogy képes voltam kárt tenni Ericben.

- Menj, zuhanyozz le, aztán gyere vissza, és bulizz a barátaiddal. Ez a te éjszakád, erről holnap is tudunk beszélni. Menj, érezd jól magad, megérdemled – mondja Apa.

Negatív érzéseim vannak magammal kapcsolatban ebben a pillanatban. De azt is tudom, hogy már régóta vártam erre a napra. Most már Bátor tagként bulizhatok, igazi Bátor tagként. Így szót fogadok Apának, megyek zuhanyozni, aztán bulizni.