Csak egy régi ismerős

Buli kezdete

Megérkeztünk a hajós buliba a siófoki Aranyparton. Zamárdiban a barátaimmal kibéreltünk egy házat 2 hétre, onnan könnyen átkocsikázhattunk a parti helyszínére.

-Hűha! Jó kis hajó- üvöltötte Zsombor, a "csoportunk" idiótája.
-Maradj már csöndbe!-szólt rá Lilla, és még egy nagyot belevert a hasába.  Lilu (így szoktuk becézni) szinte ugyanolyan, mint Zsombi, csak lányban. Összeillenek, de nem tudjuk mikor fognak már járni, pedig mindig evvel szívatjuk őket.

-Nagyon romantikus- nézett fel Vivi a pasijára, Gerire. 
-Igen, kicsim - és már falták is egymást. Tőlük igazából már mást nem is várunk el, full szerelmesek egymásba.
Vivi a legjobb barátnőm, már kiskorom óta. Szüleink nagyon jóban vannak. De a kapcsolatunk 3 hónapja, mióta együtt vannak Gerivel, leromlott. Már nem beszélünk annyit, alig találkozunk. Persze, nem haragszom rá, hiszen nem tehet róla, hogy szerelmes. Viszont egy dolog mindig eszembe jut, mikor ezen gondolkodok.
13 éves korunkban ez a párbeszéd zajlott le közöttünk:
-Vivi, ugye ha egyszer lesz barátod, akkor nem hanyagolsz el?
-Dehogy is Niki! Eszemben sincs. De te is ígérd meg, jó?
-Persze barátosném- és megöleltem.
  Ez 4 éve történt meg. Lehetséges, hogy elfelejtette?  Én még soha nem szegtem meg ezt az ígéretet. Vagy túlreagálom a dolgokat? Ez átmeneti dolog? Minden rendbe fog jönni? Sok kérdés kavarog bennem 3 hónapja, amikre nem kapok választ.

Bence hirtelen átkarolt, én pedig felmosolyogtam rá.
-Nagyon jól áll a fürdőrucid- dícsért meg, majd kacsintott.
-Köszi bátyó- mosolyogtam fel rá.
Bence a legjobb fiú barátom. Már több, mint egy éve vagyunk ennyire jóban. Nagyon őszinte velem, kedves, aranyos, helyes, ami nem is csoda, hiszen a suli összes lánya belé van zúgva. Tipikus "az iskola legmenőbb fiúja". Gyönyörű sötét barna haja van, égszínkék szemei világítanak, és az a kockahas... attól még néha én is elolvadok, pedig testvérként nézünk egymásra.

Besétáltunk a vízbe, és már messziről láttuk az ismerőseinket a hajón. Nagyjából tudtuk kik lesznek ott, úgyhogy boldogan sétáltunk be a buliba.

Üvöltött a zene, sok volt a kaja, pia és az ember is. De amint beléptünk mindenki felénkfordult és hagyott nekünk helyet, hogy beférjünk. Látszott rajtunk, hogy örülnek nekünk, mert jöttek ölelkezni, puszikat és dícséreteket osztogatni a fürdőruhámra. Jó pár ismerősünk volt, ugyanis a mi csapatunk a legnépszerűbb az iskolában. Így hatan.
A nagy ricsajra előjött a buli házigazdája, Liza.
-Oh, sziasztok!- derült fel az arca.
-Köszönjük a meghívást!- nyomtam két puszit az arcára. 
-Érezd otthon magadat Nikikém!- mosolygott.
Aztán odaért Bencéhez:
-Szia Bencécském!
Mi az, hogy Bencécském? Csak én becézhetem. Csak is én!
-Érezd jól magad!- majd két akkora cuppanós puszit adott az arcára, hogy beleremegett a hajó. Végül végigsimította a hasán (!!!) a kezét, és úgy mosolygott rá. Ez mi volt? Komolyan? Így nyomul? Nagyon gáz. Féltékeny lettem. De nem lehetek, hiszen csak barátok vagyunk...
Odamentem a bátyómhoz, és átkaroltam.
-Mizu?
-Semmi hugim. Gyere, élvezzük a bulit!- nyomott egy puszit a homlokomra.

Pont elindultunk volna, amikor megláttam valakit. Lesokkolódtam.