Ártatlan - Bill Skarsgård fanfiction [HUN]

8.

Nem sokkal később meg is érkeztünk Bill lakásához. A külvárosban lakott, egy hatalmas két emeletes házban melyet egy kis pázsitfüves elő kert övezett. Az egész alsó szintet üveg fedte, de nem lehetett rajta belátni. Le parkolt az autóval a ház előtt bár gyanítottam, hogy van garázs is a házhoz. Egy gyönyörű kocka kővel kirakott járda vezetett a bejárathoz, az ajtó pedig kártyával nyílt. Amikor beléptünk, egy hatalmas nagy tér fogadott, közepén egy kanapéval és egy kis üveg dohányzóasztallal. Minden olyan modern volt, és lélegzetelállítóan szép. Basszus ennek a pasinak van ám pénze.

- Foglalj helyet. - mutatott a kanapéra.

- Köszönöm. - leültem ő pedig egy kis távolsággal mellém.

- Szóval miről szeretnél beszélni? - mosolygott rám, miközben térdére könyökölt és tenyerével a fejét támasztotta.

- Tulajdonképpen szeretném tudni mire megy ki a játék. - néztem rá komolyan.

- Ezt hogy érted?

- Mit akarsz tőlem Bill? Mert elég nyilvánvaló hogy hiába küldelek el te akkor sem adod fel és annál jobban próbálkozol.

- Kitartó vagyok. - forgatta a szemeit közben nevetett.

- Ez nem vicc Bill. Tudom hogy szinte az összes lánnyal lefeküdtél a cégnél.

- De az nem most volt. Az még azelőtt történt hogy te megjelentél. - csúszott közelebb hozzám.

- Lényegtelen mikor volt, meg történt. Honnan tudjam hogy velem komolyan gondolod ha a lányoknak folyik a nyáluk ha meg látnak?

- Mert ők nem számítanak. Amióta beléptél az irodám ajtaján abban a kis mini szoknyában, azzal az ártatlan viselkedéseddel azóta csak arra tudok gondolni hogy meg akarlak ismerni és minden percemet veled szeretném tölteni. - hadarta el.

- De mégis azzal indítottál hogy bele markoltál a fenekembe. - néztem rá szigorúan, erre ő csak felnevetett.

- Egyszerűen nem bírtam vissza fogni magam, de bocsánatot kértem utána, nem igaz? - emelte fel egyik szemöldökét.

- És a csók?

- Azt nem tagadhatod hogy tetszett. - mosolygott, olyan ellenállhatatlan volt.

- Az valóban tetszett. - hajtottam le a fejem hogy ne lássa az én apró mosolyomat.

Még közelebb csúszott hozzám és felemelte az államat az ujjával. Mélyen a szemébe néztem.

- Esküszöm neked, hogy soha senkit nem fogok közel engedni magamhoz többet rajtad kívül. Mert tudom hogy akarod, te is szeretnéd ezt. A puszta tekinteted ezt sugallja. - suttogta.

Ajkai csak pár centire voltak az enyémtől, én pedig végre leküzdöttem magamban a tiltakozást és megcsókoltam. Ez most nem olyan csók volt mint az irodában. Lassú és finom volt. Közben egyik kezemmel bele túrtam a puha hajába és egy picit beleharaptam az alsó ajkába amitől halkan fel nyögött, majd elhúzódott.

- Ez most egy igen a próbálkozásaimra? - kérdezte.

- Igen, de remélem be tartod a szavad.