Madison Brooks
- Mehetünk- ültem be apu mellé az autóba.
Ma kivételesen nem kellett korán mennie, így hát gondolta bevisz a suliba.
- Megtanultál tegnap?- kérdezte miközben kihajtottunk az útra.
- Igen, apu! Megtanultam- néztem rá unottan.
- Tudod, hogy itt a nyakunkon az érettségi meg a felvételi- pillantott rám aggódva.
- Tudom. Én is félek- sóhajtottam.
- Egyébként miért nem Austin visz suliba?- kérdezte hirtelen.
- Mer van barátnője- rántottam a vállamon.
- És? Te meg a legjobb barátnője vagy- nézett rám sejtelmesen.
- De nem is egy iskolába járunk. Akkor meg minek fuvarozzon?- tártam szét a kezeim.
- A barátnője a te sulidba jár- mondta furcsállva.
- Igaz. De nem akarok harmadik kerék lenni- mondtam.
- De a szomszédba lakik akkor meg...
- Apu! Kiugrok a kocsiból! Fogalmam sincs miért nem fuvaroz. Sose kérdeztem de nem is akarom- szóltam rá mérgesen.
- Jóba vagy te azzal a lánnyal egyeltalán?- vonta fel kérdőn a szemöldökéd.
- Nem igazán- ráztam a fejem.
- Na akkor itt is a válasz a kérdésre. Azért nem visz el, mert a barátnőjét viszi inkább helyetted. De ti ketten azzal a csajjal nem fértek el egy helyiségben, mert féltékeny gondolom az a lány. És tuti sokat veszekedtek miattad, mert veled többet volt- fejtette meg.
- Hű. De hát milyen barátnő az ilyen?- csodálkoztam.
- Na mindegy. Jó sulit. Otthon tali!- köszönt el, mikor leparkoltunk a gimi elött.
- Szia apu- szàlltam ki a kocsiból.
Felrántottam a táskámat a vállamra és összehúzva a kabátomat indultam be a börtönbe, amit mások sulinak hívnak.
Belépve az osztályba fintorogva jegyeztem meg, hogy büdös van.
- Emberek nyissátok már ki az ablakokat! Meg lehet fulladni- kiabáltam el magam.
- Szia Madison- üdvözölt mindenki nevetve.
- Csá mindenki- intettem.- Mit tanulunk? - ültem le Samantha mellé.
- Matek. Irunk- pillantott rám a füzetéből.
- Könnyű- hajtottam a fejem a padra.
De egy másodperc múlva fel is kaptam a fejem, mert a matek tanárom izomból csapott az asztalomra.
- Fent vagyok, na- morgolódtam.
- A dogákat egész órán irhatjátok. Mehet!- mondta.
Mindenki egyszerre sóhajtott fel. És ez azt jelentette, hogy kezdődik a kínszenvedés.- Haza akarok menni- dobtam le a tálcám Emily mellé az asztalra.
- Én is- túrt bele a kajájába.
- Mi az ott?- böktem undorodva a tányérjára.
- Fogalmam sincs- tolta odébb a tálcáját.
- Nekem van salátám. Kérsz?- kérdeztem, azért ne haljon éhen.
- Áh- legyintett- túl egészséges- nevetett.
- Hát ez az. De vega vagyok. Muszáj- mondtam.
- Sziasztok- dobta le mellénk a tàskáját Jess és leült velünk szembe.
- Mizzu?- kérdeztem teliszájjal.
- Mizu kettes matek?- mutatta fel a hüvejkujját.
- Nekem iiis kettes lett, pacsii- emelte fel a kezét a magasba Emily, Jess pedig boldogan csapott bele.
Kérdőn néztem rájuk.
- Most mi van? Csak te vagy ilyen okos- mondta Em.
- Ez nem is igaz! Amanda is okos- védtem magam.
- Nem az. Csak jól tud puskázni- nevetett Jess.
- Én vagyok itt a legértelmesebb- mondtam majd felálltam.
- Milyen órád lesz?- kérdezte Em beletúrva szőke tincseibe.
- Tesi- sóhajtottam.
- Nekem töri- morgolódott.
- Angol- tette fel a kezét Jess.
- Akkor majd találkozunk. Sziasztok!- fordultam, de valakibe sikeresen beleütköztem. A maradék kaja tálcán pedig csattanással ért a földre, vele együtt én is.
Szidkozódva terültem szét az ebédlő közepén.
- Jézusom jól vagy?- hallottam meg az ismerős hangot.
- Aha persze- ültem fel és Kevinre néztem.
Na őt utálom a legjobban. A nagyképű, mindenkit megkap fajta. Minden lányt kihasznál és otthagyja. Undorító. Kevin Thompson a suli leghelyesebb focistája. Nekem pedig az ős ellenségem.
Mérgelődve próbáltam feltápászkodni.
- Gyere segítek- ragadta meg a karom és egyszerre felrántott a földről.
- Köszi- poroltam le magam, nem akartam a szemébe nézni. Ez olyan ciki.
Oldalra pillantottam ahol a legjobb barátnőim lesokkolva álltak.
- Madison, ugye?- kérdezte én pedig egyszerre felkaptam a fejem. És egyenesen a szemébe néztem.
- Igen- mondtam.
- Nincs itt semmi látnivaló. Zabáljon mindenki tovább- üvöltötte el magát Jess.
- Bocs, hogy neked mentem- hajoltam le a tálcámhoz.
- Én bocs, hogy földre kerültél miattam- nevetett. Ez a nevetés. Kikészít, minden lányt elcsábít. Hát engem pont nem fog.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Promise
Любовные романыÍgéret: az a hazugság, amit be akarunk tartani. " -Ja és csak, hogy tisztázzuk, ez egy baráti ölelés volt- böktem mellkasára. - Igen, és ha most megcsókollak, akkor az egy baráti csóknak számít, nem?- mosolyodott el pimaszul."