Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

- 14 -

A suli felé tartva Zachel az oldalamon furábbnál furább ötleteket mondott hogy hogyan is derítsük ki hogy kivel csalta meg Brian. Még mindig nem tudom el hinni hogy lehetem ekkora idióta hogy ebbe bele egyeztem de nézzük ennek a pozitív oldalát igy legalább el tudom terelni magamról a figyelmét. Ahhoz képest hogy tegnap végig sírta az éjszakát most mintha már dühöt és bosszút látok a szemében. És ez egyáltalán nem tetszik mert tudom hogy ha kiderül engem is képes lenne eltaposni a bosszú hadjáratával. sóhajtottam egyet majd mivel nem figyeltem neki mentem az egyik oszlopnak és a földön kötöttem ki. Zach is ennyire figyelt rám tovább haladt majd 5 méter megteltével oldalra nézet h miért nem reagálok arra amit mond majd amikor hátra nézet nyugtázta magában hogy megint szerencsétlen voltam és jól kiröhögőt- á miért is segített volna amikor fel kapartam magam a földről és beértem csak durcásan néztem rá hogy egy dőg amiért nem is segítettet csak kiröhögőt

- Na ne durciz Ethan - kezdte el bökdösni az egyik arcomat mire én gyorsabb léptekkel mentem előtte de utolért és hátulról megölelt- na ne haragudj te lennél az utolsó akit meg akarnék bántani

ha tudná hogy ezekkel a szavakkal bánt meg a legjobban de ez nem az ő hibája.. a suli elé érve mielőtt Zach eltűnt volna mellőlem már a kapuban megtörtént az a tipikus jelent ami minden szakító sulis párnál van az első találkozás külön Zach elviharzott valamit olyat motyogva hogy majd később beszélünk mikor felnéztem Biran ált nem messze tőlünk és minket nézet miután Zach ott hagyott láttam Brian engem szuggerál és úgy döntöttem hogy én is követtem Zach példáját és bemegyek én is. Ebéd szünetig senki nem vett észre semmit majd elkezdődtek a pletykák hogy szakítottak és a különböző felvetések hogy miért sajnáltam Zachet mert bár merre ment szánakozó pillantásokat és a háta mögött össze súgásokat kapott de elég jól viselte ezeket Brian pedig úgy sétálgatott a suliban mintha semmi nem történt volna. már majdnem vége volt a napomnak és örömmel nyugtáztam hogy sikerült el kerülnöm Briant és Amy-t is amikor egy nagyon vidám Amy rántott be egy beugróba

- mit akarsz megint?-kérdeztem tőle szem forgatva ő mosolyogva és vidáman nézet vissza rám

- én semmit csak jöttem gratulálni hallottam hogy szakítottak tudtam hogy te leszel az én emberem aki segít nekem ezt elérni- nevetett fel

- milyen embered? nekem ehhez semmi közöm! ez Brian döntése volt nem az enyém. - néztem bele Amy szemébe aki meg se rezdült továbbra is gonoszan mosolygot rám

- persze Ethan csak egy baj van hogy ezt te se hiszed el nem hogy más. na meg azt mondtam szenvedni fogsz! milyen mardosó bűntudattal élni és a legjobb barátod szemébe nézni hogy te vagy a 3-fél? ahogy látom szörnyű hisz most is remegsz-nevetett fel ördögien- és még a kép nem is derült ki vajon mi fog történi akkor ha azt is látja Zach?

- meny a picsába! ha ennyire bosszút akarsz állni akkor miért nem teszed meg és mutatod meg neki most?!

- kis butus az túl egyszerű lenne és úgy nem fájna igazán! ne aggódj nem kell sokáig titkolóznod már- kacsintott rám és ott hagyott

amikor kiléptem onnan bele ütköztem Brianbe aki nagy valószínűséggel halhata az egészet mert aggodalmasan nézet le rám de én csak kikerültem és mentem tovább nem akartam vele beszélni és látni se. Nagyon elegem volt már mindenkiből még saját magamból is a gondolataim kezdtek fel emészteni egészen péntekig igy teltek a napjaim zárkózottabb lettem kerültem mindenkit és Zach elméleteit hallgattam hogy hogyan is kellene utána járni illetve hogy hallotta valakitől hogy az előző bulin csalta meg Brian. Pénteken már reggel tudtam hogy ez a nap nem az enyém lesz már a reggelem kalandosan indult amikor szakadó esőben telibe lecsapot egy kocsi és késve be estem az órámra ahol természetesen minden későnek felelnie kell már itt sejtettem hogy ez fasza nap lesz utolsó órámról kilépve fel lélegeztem hogy végre vége ennek a rémálmokkal teli hétnek, amikor Zach ugrott a nyakamba

- Ethan megvan a tökéletes terv és te segítesz nekem ma este Alan bulit tart és mi elmegyünk! mert ott lesz Brian is és leitatjuk és kifaggatjuk hogy kivel is csalt meg vagy lehet hogy este vele érkezik-kezdet el lelkendezni Zach. én ezt az ötlet gyerekesnek tartottam hogy miért nem tudja elengedni ezt az egészet hisz valljuk be nem volt valami hosszú életű ez a dolog.

- Zach szerintem nem kellene ezt feszegetni,,,, jobb lenne ha lezárnád és elfejtenéd.... hisz jobbat érdemelsz nála-próbálkoztam meggyőzni öt de erre csak elkezdet be sértődni hogy milyen vagyok és hogy neki ezt muszáj tudnia ilyenkor érzem azt hogy tényleg el kellene mondanom neki de nem merem mert félek ha elmondanám örökre vége lenne a barátságunknak.. és akkor én törnék össze lelkileg,,, végül bele egyeztem hogy legyen menyünk el... ekkor még nem is sejthettem hogy menyire meg fogom báni ezt...

Zach már kezdet az agyamra menni a hülyébbnél hülyébb ötleteivel legszívesebben fogtam volna egy szikszalagot és leragasztottam volna a száját hogy ne beszéljen már mert nem bírom tovább hallgatni. de próbáltam szem forgatva türni és mindenre bólogatni hogy persze , így van és stb hogy hagyjon elég lesz és túl élem ezt a estét.... megfogadtam hogy ma szemmel tartom Briant és Zachet messziről és próbálom józanul át vészelni az estét. vagyis igy terveztem. mikor megérkeztünk Zach eltűnt mellölem de előtte lesorozta a feladatomat hogy keresem meg Briant és itassam le amit természetesen nem fogok teljesíteni hisz semmi kedvem a kis „hering "partyba részt venni és Brian közelébe lenni.. már nagyba zajlott az este és úgy döntöttem hogy a konyha jó lesz nekem átvészelni a partyt ám amikor beléptem Brian ált egyedül bent a konyha pultnak dőlve karba tett kézzel és engem nézet amikor megláttam azzal a lendülettel akartam megfordulni és elhagyni ám ez neki is feltűnt

- még mindig menekülsz az érzéseid elöl - jegyezte meg a szemembe nézve

- nem tudom miről beszélsz.- kezdtem el tagadni

- szerintem nagyon jól tudod.-el lökte magát a konyha pultól és elkezdet felém sétálni - tudod lehet hogy tagadod a szavaiddal az érzéseidet de a szemed és a tested el árulja hogy hogyan is érzel irántam! - hajolt közelebb hozzám- most is remegsz pedig még hozzád se értem és már most vörös az arcod- suttogta a fülembe....