✔A lányból lett vámpír✔

Az örökké valóságig veled...

Még mindig nem bírtam az ereimben átfutó újonnan szerzett vértől.
Úgy égetett belül mint a tűz. 10 korty után már nem éreztem ezt az égető érzést. Éppen amikor a tizenegyedik következett volna Jungkook elrántott az áldozatom elől.
-Normális vagy? Nem megmondtam,hogy embereket nem bántunk?-Torkollt le égő vörös szemekkel ezzel is figyelmeztetve,hogy uralkodjak magamon. Ami nem egyszerű. Tudhatná,hogy az Újszülöttek nem bírnak magukkal, ha emberi vért éreznek. Odafordultam Kook felé.
-De.Megmondtad.-mondtam szűkszavúan.
Jungkook válaszul kinézett az ablakon. Meztelen mellkasa előtt karbafonta a kezét. Éreztem,hogy a sértődöttet játssza. Végülis ez egyszerűbb. Duzzogni.
-Most mi a bajod?-Kérdezem miközben odasétáltam az ablak elé,ahova az előbb nézett.
-Semmi.-válaszolta miközben továbbra se nézett a szemembe.
-Miért kell hisztizned?-Kérdeztem most rajtam volt a sor a karbafonásnak.
Nem válaszolt. Továbbra is a kék eget bámulta.
-Hm? Mi a bajod?-Emeltem meg kissé a hangomat amit nem akartam. Semmi válasz. Csak az elnézés mellettem.
-Elmegyek kerseni neked valami pólót.-Jelentem ki miközben a mellkasára mutatok.
Az ajtó felé tartok amikor megragadja a karomat és odahúz magához.
Immáron jéghideg mellkasának  támaszkodik az én mellkasom. Kezemmel megérintem hideg bőrét.
-Az a bajom,hogy minek kellett annak a bunkónak a véréből innod? Még csak nem is kedveled. Állandóan csak piszkál. A vércsere nagyon bensőséges kapcsolatot jelent. Most legszívesebben...-Elakadt mintha nem tudná folytatni a mondatot. Az arcából kiolvasva azt vettem észre,hogy egyszerre féltékeny és dühös. Tehetetlenség. Kétségbeesés.
-Legyszívesebben...-kezdte el de belé folytottam a szót mert szám rátapadt az ő szájára. Nagy lendülettel megfogta a derekamat és közelebb húzott. Karomat a nyakaköré kulcsoltam.
-Bizonyítsd,hogy valóban szeretsz!-Jelentette ki határozottan két csók között. Kérdőn rámeredek.
Nyakán végigsímít a mutatóujjával.
Félretolom a kezét és ezzel beleharapok tökéletes sima bőrébe amit később harapásnyomom fog ékesíteni. Vérét úgy szörcsóltem mint egy málnaszörpöt. A vére jó sós volt. Felnyög a gyönyörtől. Érzem kezét a fejemen. Ezzel is bíztatást adva, hogy igyak.

/1hónappal később/

A gyönyörű tisztást megvilágította a nap sugarai.A tisztáson lévő tó vizét kék majd fekete szín váltotta fel. Majd újból kék szín. Hirtelen Jangmi megpillantotta Jungkookot mellette a fűben feküdni.
Jangmit hirtelen érte a felismerés. Dobogó szívének nem tudott parancsolni , ami még álmában is vele volt.
Jangmi próbált szólni de csak tátogott.
Jungkook fénylő szeme rávillant. És csak ennyit mondott:-Az örökké valóságig veled.

Mint mindig egy értelmetlen álom kerített hatalmába az éjjel. Jungkook és én és az örökkévalóság? Nem az örökké valóság az túl hosszú idő. Addigra biztos megun. Éjjel 23:55-volt amikor felébredtem ebből az összevisszaságból.Lementem megittam egy pohár vizet. És utána visszafeküdtem. Próbáltam az értelmetlen álmomra nem gondolni........

~~~
8:00. Ez csak annyit jelenthet,hogy szombat van vééégre! Aludhatok amennyit akarok. Puha párnák között. Fejemre húztam a takarót és el is aludtam.

12:00 ébredtem fel. Anya csinálta az ebédet. Amit nagy nehezen megettem de utána ki is üritettem. Én a tápláló vérre gondoltam. (Mindig kirókázom az ebédet).

15:00 fele felhívott Jungkook,hogy menjek a Tisztásra ahol vadásztam.
~~~
El ismentem. Miután levadásztam egy farkast. Igen egy jó méretes fehér farkas volt. Finom volt a vére. Nekem ez olyan volt mint az ebéd. Jungkook időközben leterített magának egy jó méretes Szarvast.
Miután végzett a dolgával lefeküdt mellém a fűben. Én is így tettem.
Lefeküdtem az élénk zölden vírító fűbe. Várjunk miért olyan ismerős ez a jelenet?
-Meddig fogsz szeretni?-Kérdeztem kis idő után.
Kookie elgondolkódóan nézett fel az égre.
-Az örökké valóságig válaszolta. Rám mosolygott vakító fehér fogsorával.
Az álmom valóra vált.