A fülem csenget és a szemem káprázott nem tudtam mi tévő legyek hogyan tudok el tűnni onnan. Végül csak egy utat választhattam ha teljes erőmből utat vágok magamnak. Így is tettem minden erőmet fel használva végre hátra hagytam a riporterekből össze állt hangos tömeget.
/Namjoon szemszög/
- Ez még is mi a fene volt? - fordultam Hoseok-hoz miközben az idegességtől nem tudtam mást csinálni csak bele túrtam egyet a hajamba.
- Hyung ez... - szólalt meg hirtelen Jungkook.
- Te! Te is tudtál erről? - Förmedtem rá JungKook-ra aki csak le hajtott fejjel állt előttem.
/Jin szemszög./
- Figyelj nem érsz el semmit ha le kiabálsz mindenkit. - tettem gyengéden NamJoon vállára.
- Hogy mi? Akkor még is szerinted mit kellene tennem? Veregessem meg a vállát?! - Felemelt hanggal fordult felém.
- Yá! - kiabáltam rá.
/Írói szemszög./
Jin és NamJoon feszült hangulatot teremtve senki nem mert semmit sem szólni mindenki csak várta hogy mi lesz ennek a vége miközben páran még próbálták feldolgozni a tv-ben hallottakat.
Végül Hoseok meg elégelte az egészet és ott hagyta őket és SeHwa után ment. Viszont nem volt egyedül amint ott hagyta a lakást és az épület lépcsőházához ért hallotta hogy valaki mögötte van. Hátra fordította a fejét és a feszültség még jobban nőt benne.
- Mit keresel itt? - kérdezte JungKook-tól ideges hangnemben.
- Veled megyek. - adta meg a választ könnyedén.
Hoseok teljesen el vesztette a fejét és a falnak nyomta Jungkook-ot.
- Ide figyelj. Sok mindent el néztem nekem. Nem tudod hány alkalommal akartam neked be húzni. Azt az estét is meg bocsájtottam neked. - fogta szorosabban a fiút miközben mindent ki adott magából amit eddig bent tartott magában. - Itt az ideje hogy békén hagyd és enged hogy én védjem meg. - engedett a szóritásból majd teljesen el engedte és az arcán habár nem mutatott megbánást az előbbi tettéért belül teljesen összetört.
Meg fordult és ott hagyva a fiút le sietett a lépcsőn hogy minél előbb meg találja a lányt akivel abban a pillanatban a szíve jobban tele volt mint máskor.
- Hyung! - JungKook a korlátnak támaszkodva kiabált a fiú után.
Hoseok fel nézett és várta hogy mit mond majd a fiú.
- Sajnálom.
Miután a fiatal fiú ki mondta azt az egy szót amit egyszerre gondolt igaznak és hamisnak meg hátrált a lépcsőház korlátjától és a halnak dőlve engedte hogy a könnyek el áztassák az arcát.
****
/Hoseok szemszög/
Miután JungKook ott hagyott egyedül a lépcsőházban le rohantam a ház elé ahol az egész utcát el lepték a riporterek. Egy percre meg torpantam majd amilyen gyorsan tudtam el futottam. Szerencsémre kapucnis felső volt rajtam ezért valamennyire el tudtam rejteni az arcomat de a hideget ami akkor abban a pillanatban éreztem ahogy csípte az arcomat a szél semmi sem tudta meg védeni. Órákon keresztül az utcákat jártam hogy meg találjam SeHwa-t mivel a hívásaimra nem válaszolt minden helyre el mentem ami az eszembe jutott hogy talán ott lehet. A házát a kávézót a Han folyónál, de sehol nem találtam meg. Levegőért kapkodva ültem re egy padra és ismét meg próbáltam felhívni de ismét nem válaszolt a hívásomra.
****
/Írói szemszög/
SeHwa reménytelenül sétált a sötét és keskeny utcákon. Habár a telefonja folyamatosan rezget a zsebében nem vette fel hiszen pontosan tudta hogy ki hívja. Egy vékony pólóban vacogva guggolt le az egyik fal mellé amikor hirtelen meg állt előtte valaki. Lassan fel emelte a fejét és meg lepődve vette észre hogy egy őszhajú öreg asszony áll előtte.
- Gyere velem. - szólalt meg rekedtes hangon.
- De..mégis hova? - kérdeztem tőle de nem adott választ így hát csak követtem.
SeHwa egy pillanatra meg torpant amikor észre vette hogy hova is ment be az öregasszony
/SeHwa szemszög/
(Ez az a könyves bolt..)
/Írói szemszög/
Hirtelen a lány arcán meg jelent egy könnycsepp amit abban a pillanatban el is vitt. Végül be lépett arra a helyre ahol bár régen történt emlékek voltak még is a lányban élesen éltek mintha csak pár nappal ezelőtt történt volna meg. Az öregasszony oda hozott egy széket és egy takarót a teljesen át fagyott lánynak.
- Tessék. Mielőtt még meg fagynál nekem itt. - nyújtotta át a takarót a lánynak.
- Köszönöm. - szólalt meg halkan SeHwa és köszönet kép meghajolt. - De asszonyom. Miért ilyen kedves hozzá? - Tette fel félénken a kérdést.
- Hogy miért is? - nevetett magában az öregasszony amit SeHwa nem értett. - Tudod ez egy öreg könyves bolt. Ahogy én is. - ült le a lánnyal szemben. - Tudod nagyon sok mindent láttam én már. Sok ember meg fordult itt régebben. Volt aki a vizsgákra készült fel volt aki csak el akart olvasni egy jó könyvet meg esett néha napján az is hogy párok vetettek véget a kapcsolatuknak és voltak akik el kezdték azt. - Mesélt a lánynak aki úgy figyelt a nő szán ki jött szavakra mintha csak egy esti mese lenne. - Viszont sosem nyújtott soha búvó helyet két fiatalnak pár gengszter elől. - kuncogta el magát miközben SeHwa pirosodó arccal dőlt hátra hiszen pontosan tudta miről beszél. - Igaz hogy öreg vagyok már viszont egy valamihez mindig jó szemem lesz. Itt ebben a kis poros könyves boltban kezdődött el a kettőtök története kislány. - tette a kezét a lány arcára ami szemmel láthatóan meg nyugtató volt a lánynak. - Ne hagyjátok hogy a jövőt el rontsa a múlt. Hiszen azon már nem tudtok változtatni. A jövőt viszont ti alakítjátok. - A mondat végén fel emelete a kezét és az ablak irányába mutatott amit SeHwa nem értett.
Lassan fordította meg a fejét és nem akart hinni a szemének amit a hideg által bepárásodott ablak másik oldalán lát.
KAMU SEDANG MEMBACA
Save Me (Hoseok/JHope/Ff.)BEFEJEZETT
Romansa- Miért hiszed azt hogy bármit meg tudsz egyedül oldani?! - Kiabálva ragadta meg a karomat. - Mert mindig így volt. - Adtam meg a választ. Az előtérben állva néztünk egymás szemébe akkor már tudtam hogy ehhez kevés vagyok és életembe először engedt...
