Hiába a távolság [Lionel Messi FF.]- BEFEJEZETT

Part 11

*Kyra szemszöge*
Azonnal tudtam mit kell cselekednem.Amint kiértem a kórház ajtaján,hívtam is Cillessent.Persze pont most van edzésük, úgyhogy ez veszett fejsze nyele.Nem tudtam mit tehetnék.Induljak el Barcelonába bejelentés nélkül?Azt hittem ez lesz a legjobb döntés.Mint később kiderült nem ez volt.De erről később.
Azonnal egy buszmegállóhoz futottam és böngészni kezdtem a menetrendet.10 perc múlva indul a következő.Addigra talán a kapus is visszahív.Ha nem én esküszöm olyat teszek, amit később megbánok.
Épp a jegyemet vettem mikor megcsörrent a telefonom.Hálát adtam az égnek, amiért ilyen hamar vissza tudott hívni.Kerestem egy szabad helyet, majd gondolkodás nélkül fogadtam is a hívást.
-Szia Kyra!Láttam, hogy kerestél.Pont edzésünk volt és a telefon ilyenkor ugye nincs nálam.
-Persze, semmi baj.Gondoltam egyébként.Azért kereslek, mert jelenleg Barcelona felé tartok.Fontos dologról van szó.
-Na mondd mi az!Kíváncsi lettem.Leot idehívjam gyorsan?
-Nem feltétlenül muszáj, de ha szeretnéd hivd.Bár jobban belegondolva a barátnőjéről lenne szó.
-Oké.Akkor máris szaladok érte.
-Siess Cillessen!
-Rohanok!-körülbelül 2 perces csönd után a vonal másik oldalán motoszkálást hallottam.-Itt vagyunk.Mondhatod.
-Laurának eszébe jutott Zsófi.-azonnal a szavamba vágott Lionel.
-Állj!Ki az a Zsófi?És miért baj az, hogy eszébe jutott?
-Lau legjobb barátnője volt.
-Miért csak volt?Én ezt nem értem.Összevesztek?Akkor viszont tényleg nem értem miért baj az, hogy rágondolt.
-Ha hagynád, hogy végigmondjam megtudnád.Túl kíváncsi vagy.
-Bocsi.Lauráról van szó.Alap, hogy az vagyok.Na folytathatod.
-Akkor ne vágj többet a szavamba.
-Megígérem.
-Köszönöm.Szóval.Zsófi, Laura legjobb barátnője volt 16 éves koráig.Azért csak volt, mert mikor egyik nap jöttek haza az iskolából nem figyeltek a zebránál.Nem látták a nagy sebességgel jobbról kanyarodó autót.Mivel Zsófi előbbre volt őt elütötte és Lau időben vissza tudott még lépni.Viszont a lány olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy a helyszínen életét vesztette.A húgom emiatt hetekig nem evett és iskolába se járt.A volt legjobb barátnőjének a szüleinél pedig napi látogató volt.Ha ideje engedi akkor máig meglátogatja őket.
-Úristen!Erről miért nem mesélt még nekem?Hol van most?
-Te nagyokos!Szerinted hol lehet?Nyilván még mindig ott ahol tegnap.Amúgy gondolom azért nem mesélt még neked erről, mert nem került szóba.Vagy nem akarta azt hogy gyengébbnek lásd az emlékei miatt.
-Mikor érsz ide?
-Most.Hol vagytok?
-Még az edzőpályán.Várj meg minket ott és odamegyünk.-szólt végre Cillessen is.
-Rendben.A Camp Nounál várhatok?
-Egész nyugodtan.Sietünk.Puszi!
2 percig tartott mire feldolgoztam mit is mondott.Hát eléggé lesokkolt.Szerintem el is pirultam.Viszont az örömöm addig volt nagy míg a vőlegényemet meg nem pillantottam.Nem volt egyedül.Egy szőke cicababa volt az oldalán.Nehezen tartoztattam magam.Sőt nem is sikerült.Odafutottam és jó erősen felpofoztam Saúlt.
-Te mégis, hogy képzelted ezt?Három hónapra mennék el te pedig máris lecserélsz?Keményen 4 napja mentem el.Tuti nem tegnap kezdődőtt a kapcsolat.Nem is érdekel.Nesze itt a gyűrűd!Add neki!Biztos jobban szeret téged, mint én.Sok boldogságot!Ja és b*sz*dj meg!-még hallottam, ahogy kiabál utánnam.Nem foglalkoztam vele.A csaj is nyavajgott neki arról,hogy képzelte ezt.És ha jól hallottam még egy pofont is kapott.Lassan odaértem a stadionhoz.A közelben leültem egy padra.Tenyerembe temettem az arcom.Miért nincs egy normális férfi, aki nem csal meg?Könnyek áztatni kezdték az arcom.Valaki leült mellém és átkarolt.Egész jó illata volt.Felnéztem és megpillantottam...

(Kis megjegyzés:A Saúl akit beleírtam a történetbe, az Atletico Madrid focistája.Nagyon imádom őt is, így nehezen írtam róla rosszat.)