Nem csak kitaláltalak

3. fejezet

Scott reggel nem vesződött a farmernadrággal. Mivel előző nap látta, hogy a bentlakók körében a bő nadrág, egyszerű póló kombináció a legelterjedtebb, az anyja által becsomagolt Nike melegítőnadrágot húzta magára. Anyja figyelmesen elrakott ugyan egy pár kényelmes papucsot is, de a fiú azt már kicsit túlzásnak érezte. A negyven plusszos, zoknis-papucsos nénik és bácsik szintjét nem akarta elérni rögtön a második nap. Inkább ütött-kopott fehér Conversébe bújva sétált le a menzára.

Hét és kilenc között svédasztalos reggeli várta a betegeket, a vacsorához hasonlóan széles kínálattal. Scott a gőzölgő kávé láttán meg is döbbent, hogy még ilyesmit is lehet kapni egy diliházban, aztán a reggelinél segédkező ápolók felvilágosították, hogy természetesen koffeinmentes. Így is elfogadott egy bögre habos kapucsínót. Az asztalsor szélén tornyosuló papírtányéroszlopról leemelt egyet, zsákmányolt két teljes kiőrlésű, magokkal megszórt zsömlét, néhány szelet sonkát és háromféle sajtot. A rengeteg földi jóval terített asztalt szemlélve azon töprengett, vajon hogy nem híznak el idebent a betegek.

Az ebéddel ellentétben, most tartotta magát az elhatározásához, és Marcie és Pete társasága helyett leült egy külön asztalhoz. Az is nagyban segítette a döntést, hogy Niels nem volt velük.

A szőke srác nagyjából tíz perc múlva érkezett meg az étkezőbe, és úgy tűnt, problémája akadt a reggeli mellé kapott gyógyszereivel. Scott még a gyógyszeres asztalkához való járulás nélkül megúszta a reggelt. Mivel a csilláros akcióját követően, a kórházban beletömött fél kiló antidepresszáns után, semmi jelét nem mutatta annak, hogy újabb kísérletet tenne élete kioltására, a Központban csak a személyes terápia megkezdésével állítják össze neki a „menüt".

Scott a szendvicsét majszolva figyelte, ahogy a nagydarab „konyhás bácsi", aki egy fiatalabb nő mellett osztotta a gyógyszereket, Nielsszel vitatkozik. Viszonylag reggeli rutinnak tűnt a dolog. A gyógyszeres haspit jól láthatóan nem különösebben hatotta meg Niels akadékoskodása.

Scottot sem igazán a vita tárgya kötötte le, hanem az, hogy a szöszi, sok reggelizőhöz hasonlóan, még pizsamát viselt. Képtelen volt levenni a tekintetét a bő pamutnadrág alól kivillanó meztelen bokáról és strandpapucsos lábfejről. Abba már inkább bele sem mert gondolni, hogy a laza pizsamanadrág alatt Niels valószínűleg semmi egyebet nem visel. Azt viszont kifejezetten érdekesnek tartotta, hogy mennyire leköti a szőke srác teste, és azon mélázott, vajon ha közelebb menne, látna-e a srác bokáján szőke szőrszálakat.

Ha eddig bárki megkérdezte volna Scott-tól, százszázalékosan heteroszexuálisnak vallotta volna magát. Úgy érezte ugyanis, hogy semmilyen egyéb szexuális orientációt nem engedhet meg magának. Ez még persze az előtt volt, hogy spárgát hurkolt a nyaka köré, és egy diliházban kötött ki.

Nem tudta tovább szemlélni Niels formás hátsóját, sem a saját szexuális irányultságán merengeni, mert váratlanul Marcie zuttyant le a szemközti székre. Kitakarva Niels és a gyógyszeres férfi szócsatáját.

– Van valami a srácban, nem igaz? – kérdezte Marcie mosolyogva. Hófehér fogai szinte világítottak az egészen sötétvörösre rúzsozott ajkak között. Scotthoz hasonlóan a lány is átöltözött reggel előtt, térdig érő bő pulcsit viselt cicanadrággal.

– Mármint? – kérdezte Scott, mintha fogalma sem lenne, miről beszél a lány.

Marcie mosolyogva ingatta a fejét.

– Én is rögtön odáig meg vissza lettem tőle, amint megláttam – csevegte bizalmasan. – Mármint komolyan, hogy tud így kinézni? Valami divatcég óriásplakátján kéne látni, nem egy ilyen helyen.