Középiskolás életem

2017.11.18

Ez a hétvége is ugyan úgy indult mint az előző többi mint mikor bulizni mentünk én (Evelin) a barátom Simon és a legjobb barátai illetve nekik a barátnőik. Minden buli előtt kiválasztottunk egy embert akinél alapoztunk, aznap Patrikon volt a sor hogy meg vendégeljen minket, úgy beszéltük meg hogy én a fél hetes busszal megyek be. Mivel se én se Simon nem a városban laktunk hanem én a szélén Simon meg egy nem messze fekvő faluban így elég komplikált volt megoldani ezeket a buszos dolgokat, valamelyikünk mindig várt, de most mivel Patrik egy utcányira lakik a buszállomástól megbeszéltük hogy rögtön oda megyek a többiek pedig majd jönnek. Nem vittem túlzásba se a sminket se a kiöltözést, leginkább fiú barátaim vannak és őket nem érdekli hogy mennyire vagyok kiöltözve. Szerencsére a bőrömet és a szempillámat illetően jó génekkel lettem megáldva nincsenek pattanásaim (csak nagyon ritkán) szóval alapozót szinte sosem teszek fel a szempilláim nagyon hosszúak és dúsak szóval csak kis rétegben szoktam szempilla spirálozni, a szemöldököm kihúzom és egy kis szolid rúzst vagy szájfényt szoktam feltenni. Alkatilag már nem voltam olyan szerencsés rövid lábaim voltak és nem voltam egy vékony alkatú, nagy melleim és nagy seggem van ami néha nagyon jól tudott jönni de máskor pedig a pokolra kívántam volna őket. Egy sima V kivágású passzos fekete felsőt vettem egy fekete farmerrel és egy bakanccsal, hosszú szőke hajamat kibontva egyenesen hagytam. Felvettem egy vastag kabátot , elköszöntem anyukáméktól és a két kis tesómtól és már rohantam is a buszhoz mivel szokásom lekésni és ma már az volt az utolsó, gyalogolni nem volt kedvem tehát egy gyors sprint és már fent is ültem a sárga csodán. Patriknak nincs telefonja (bele ejtette a tóba) így a kommunikáció vele igen nehézkes mikor nem vagyunk a közelébe. Telefon híján nem tudtam bejelenteni hogy érkezem és nagyon nem szerettem volna első lenni ,szóval elmentem boltba vettem bort, kólát és pár zacskó chipset. Mire mindennel végeztem már majdnem negyed nyolc volt gondoltam már mindenki itt van Simon kivételével mivel őt tudom hogy nyolc előtt nem ér ide, így elég lazán felcsöngettem hozzájuk.

-Szia, Evelin vagyok, felengedsz ? 

Hát válaszra aztán várhattam volna mert nem kaptam, csak ajtó zugása jelezte hogy hallotta amit mondtam, és mivel voltam már náluk még kilencedikben így tudtam hova kell mennem, de akkor is mondhatta volna hogy "szia" "cső" vagy hogy "pukk" bár lehet ha azt mondja nekem hogy pukk orbitálisan kiröhögöm de akkor is válaszolhatott volna. Amíg ezen puffogtam már fel is értem a harmadik emeletre. Bekopogtam. Vártam. Nem nyitotta ki senki. Kopogtam megint. Semmi. Kezdtem elég ideges lenni így elkezdtem ököllel verni azt a rohadt ajtót és kiabáltam is mellé egyet hogy mit fogok csinálni a nemiszervével ami miatt nem lesz képes többet pisilni se semmilyen más tevékenységet végezni vele, ha nem nyitja ki most rögtön. Még mindig nem nyitotta ki így a fejemet neki támasztva kopogtam folyamatosan, a következő pillanatban pedig láss csodát kinyílt az ajtó de annak következtében hogy én még mindig rá voltam dőlve konkrét rá estem Patrikra aki még mindig egy kicsit vizes volt és csak egy farmer volt rajta.

-Öööö Evi én értem hogy bírsz, én is téged tényleg de tudod Simon a legjobb barátom szóval ezt lehet nem kéne.- mondta és hallottam a hangján hogy alig bírja vissza folytani a röhögést, én pedig a nyakamig elpirultam de mivel a hajam eltakarta az arcom nem látta, míg levettem a cipőm lenyugtattam magam annyira hogy már nem egy teljesen érett szüretelésre kész paradicsom színű volt a fejem hanem már inkább egy kicsit éretlen pardicsomé, így most már nyugodt szívvel tudtam neki vissza szólni 

-Álmaidban haver maximum ott.                                                                                                                                    -Igen, a rémálmaimban.- és ezt mind úgy mondta hogy az a gúnyos mosoly ott bujkált végig a szája sarkában, így mikor elmentem mellette megbotlást színlelve, rácsaptam a csupasz mellkasára ami a néma lakásban elég nagy visszhangot vert. Olyan meglepett fejjel nézett hogy egy kisebb röhögőgörcs jött rám amit próbáltam elfolytani kisebb nagyobb sikerrel. Mivel láttam hogy nem nagyon akar megmozdulni beengedtem magam és elkezdtem kipakolni a hozott holmikat az asztalra. Miután végeztem hátra néztem és láttam hogy még mindig ugyanott áll és szúrós szemekkel méreget.