Szakítsunk....
Szakítsunk....
Szakítsunk....
/Írói szemszög./
A szobát csak ezt töltötte be. Igaz SeHwa szíve is meg szakadt abban a pillanatban amikor ki mondta az egyetlen szót a világon amit sosem akart. Viszont semmi másra nem tudott gondolni csak arra hogy Hoseok-nak így lesz a legjobb. Hoseok nem tudott semmit mondani csak SeHwa arcár fürkészte. Egyszerre volt mérges és szomorú nem értette hogy a lány miért csinálja ezt.
Rendben. - Szólalt meg halkan miközben vett egy nagy levegőt.
/SeHwa szemszög./
Amint ki mondta a beleegyezését a könnyek akár kint a viharban úgy folytak a könnyek az arcomon de mielőtt láthatta volna Hoseok gyorsan el fordítottam a fejem hogy ne vegye észre.
- Aludj csak én nem vagyok álmos. - szólaltam meg miközben meg csuklott a hangom.
Épp el akartam hagyni a szobát amikor Hoseok meg fogta a karomat és vissza rántott.
Kérdően kaptam vissza a könnyektől nedves arcomat a fiúra.
- Pihenj. - ennyit mondott nekem majd ki ment a szobából.
- Várj. - kaptam a kilincs után de egy pillanatra meg torpantam.
(Most mondtam neki hogy szakítsunk. Nem kellene ennyire pofátlannak lennem. Csak hagynom kellene hogy tegye amit akar....)
A fejemet az ajtónak támasztva átkoztam magam amiért ilyen vagyok. Amikért ilyennek születtem. Amiért meg születtem.
/Írói szemszög./
A két fiatal a szívükben szomorúsággal és dühvel álltak az ajtó mindkét végén azon töprengve hogy most jobb lenne mindent vagy folytatni ezt az egészet. Küzdeni vagy meghátrálni.
Ott ahol minden el kezdődött vége is szakadt.
****
/Hoseok szemszög./
Már 6 óra volt amikor el állt az eső. Miután SeHwa-t ott hagytam a szobában és le mentem az emeletről és lent a boltban próbáltam egy kicsit pihenni ami persze egyáltalán nem ment.
Mielőtt el mentem volna a boltba hogy vissza menjek a dromba még egyszer fel mentem a szobába ahol SeHwa aludt. Be nyitottam a szobába ahol SeHwa félig kitakarva aludt a földön. Be takargattam majd ott hagytam és vissza mentem a dromba
/SeHWa szemszög./
Nehezen keltem fel. A testem minden porcikája fájt úgy éreztem magam mint akit alaposan meg vertek. A telefonomra pillantva nem hittem a szememnek. Legalább 12 nem fogadott hívásom volt a BigHit igazgatójától ás még 15 a menedzseremtől. Gyorsan össze szedtem magam és fel hívtam a menedzserem.
/Oh. Ne haragudj aludtam és nem hallottam hogy hívsz,
Ya. Azt hittem már sosem érlek el. Hol vagy?
Egy könyves boltban. Találkozzunk a lakásomnál.
Az nem lenne jó ötlet.
Miért?
A riporterek el lepték az utcákat téged keresve.
Értem....akkor el küldöm üzenetben hogy hol vagyok.
Oh..Rendben. /
Egy nagy levegőt véve emeltem el a fülemtől a telefont.
- Biztos ki fognak rúgni. - Túrtam bele a hajamba miközben egy szív fájdító mosoly jelent meg az arcomon.
Mindent el rendezve a szobában le mentem a földszintre ahol még a bolt nem volt kinyitva és a tulajdonos sem volt sehol ezért fogtam egy cetlit amire le írtam hogy hálás vagyok azért hogy itt tölthettük az éjszakát majd ki mentem a kihalt utcára. Pár perc múlva a menedzserem meg is érkezett és egyenesen a BigHit felé vettük az irányt.
ESTÁS LEYENDO
Save Me (Hoseok/JHope/Ff.)BEFEJEZETT
Romance- Miért hiszed azt hogy bármit meg tudsz egyedül oldani?! - Kiabálva ragadta meg a karomat. - Mert mindig így volt. - Adtam meg a választ. Az előtérben állva néztünk egymás szemébe akkor már tudtam hogy ehhez kevés vagyok és életembe először engedt...
