34. rész

1K 86 13
                                    

Most, hogy ismét beteg vagyok (erős a szervezetem, mi?) jut időm írni. Szóóóval, az elkövetkezendő pár napban aktivizálom magam. Köszi ha elolvasod és a kommenteknek nagyon örülnék 😁😀 Jó olvasást! ❤

Az autóban én ültem hátul az ablak felől. Beszálláskor Boo és Lottie sikeresen összevesztek, ki is üljön mellém. Tízpercnyi, intenzív veszekedés után Jay rájuk szól, hogy ha most azonnal nem ülnek be, ott lesznek hagyva. Végül Lou ült mellém, egész úton össze volt kulcsolva a kezünk, ő a vállamra dőlt én pedig néztem Doncaster utcáit, az ablakon keresztül. Louis-ék egy csodálatos kertes házban laknak. Hatalmas és csodaszépen gondozott udvarban van egy fából készült hintaágy, pad, rengeteg fa és egy kis kert, tele virágokkal. Ahogy bementünk az krémszínű emeletes házba, legelőször egy hangulatos nappali tárult az ember szemem elé. Benne egy hatalmas fehér plazmatévé, azzal szemben egy bézs ülőgarnitúra, rengeteg családi kép, egy kis dohányzóasztal a garnitúrával és a TV-vel szemben és rengeteg „kiegészítő" tárgy. A kanapé háta mögött egy ajtó volt, a mögött pedig egy modern konyha, fekete és szürke tárgyakkal. A földszinten Jay és Dan hászóboja, Louisé és Lottié pedig az emeleten. A házban élő minden családtagnak külön fürdőszobája van, ami nagyon tetszik. Miután szerelmem körbevezetett a házban, lementünk a nappaliba, ahol már Jay és Lottie vártak ránk.

- Harry, kérlek, ne haragudj Dan-re. Ő egyszerűen csak nem híve a meleg kapcsolatoknak és nehezére esik felfogni, hogy a fia, maga is meleg lenne. – mondta Jay.

- Ugyan, semmi baj. Az én szüleim se voltak rajongói az ilyesminek.

- Nem voltak?

- Egyáltalán nem voltak, sőt! Elenezték minden hasonlót. Vagyis hát, egészen pontosan apám volt a homofób személy. Persze ezzel nem azt mondom, hogy anya örvendezve ugrált, amikor rajtakapott, hogy elvesztettem egy fogadást és ezért megcsókoltam a Zayn-t.– nevettem el magam kínomban – Apának soha nem mertem volna elmondani, a másságom. Bár már késő is lenne. – sóhajtottam egy nagyot- Viszont édesanyám elfagodatt engem, úgy ahogy vagyok, bár kitudja mióta nem is beszéltem vele. Jaj! Bocsánat! Tényleg nagyon sokat beszélek, ugye? – kínomban a tarkóm vakargattam kacagva.

- Ugyan, bébi semmi baj. – csókolt a nyakamba Louis.

- Tényleg nem gond Harry. Sőt mi még örülnénk is, ha többet mesélnél magadról.

- Meséljek? Mit kellene még mondanom?

- Hány éves vagy? Hol nőttél fel? Mesélj a családodról, a szüleidről, és a többi.

- Rendben. Hát... Teljes nevem Harry Edward Styles. Jelenleg 18 éves vagyok. Február 1.-én születtem, Redditch-ben és apa haláláig, az az 7 éves koromig Holmes Chapelben éltem, utána anya egy Szerbiai céghez lett áthelyezve és azóta ott élek. Megboldogúlt édesapám neve, Des Styles. Édesanyámé Anne, és mivel ismét férjhez ment, most Anne Twist néven fut. Van egy nővérem, az ő neve Gemma Styles. Röviden ennyi.

-  Hogy találkoztatok, elmondanád? –kérlelt Lottie miközben az arcomon elhelyezkedő gödröcskéket simizte.

- Persze.

-Timeskip-

Lou és én a kádban üldögéltünk én háttal neki az ölében ültem. Teljes felsőtestemmel a hasának és mellkasának dőlve, balkezemmel hátranyúlva simogatta a haját. Jobb kezeinket kinyújtottuk magunk elé és összekulcsoltuk. Hosszasan bámultam az összefont végtagunk. Nagyon szeretem őt.

- Anyukád és Lottie...

- Hm? Mi van velük? – kérdezte kíváncsian.

- Nagyon érdekeltem őket, mi?

- Igen. Szimpatikus vagy számukra. –kacagott, amit öröm volt hallani.

- Ajjajjaj – sóhajtottam.

- Mi a baj?

- Bajaim lettek tőled Boo Bear.

- Hm?- mivel nem értette a célzást elvettem a balkezem – ami már teljesen elgémberedett-a hájáról és az ő bal kezét levezett ágyékomra.

- Óh! Már értem!

- Menjünk be. Szórakozzunk egy picikét Lou. Avassuk fel a szobád. Elvégre már mióta babát várok nem csináltuk. – néztem hátra rá boci szemekkel és perverzen vigyorogva.

- De nem szabad. – sóhajtott.

- Dehogynem! Csak egy kicsit. Nem lesz semmi baj. Kérlek! A nőgyógyász sem mondta, hogy nem volna szabad...

- Akkor hát legyen! Rá vagyok beszélve. – éreztem meg egy dudort a medencecsontomnál. Lou erekcióját.

- Szeretlek Louis. – suttogtam hátradőlve a fülébe.

- Én is téged.

Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤Donde viven las historias. Descúbrelo ahora