Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

40. rész

Harry szemszög /visszaemlékezősdi/

16 voltam amikor anyával és Gemmával visszautaztunk Holmes Chapel-be, a nagyiékhoz, pár hónapra, mivel anyát egy rövid időre visszahelyezték az ottani irodába. Éppen a boltban vásárolgattam amikor találkoztam vele. Tőlem nem sokkal magasabb, három évvel idősebb, vörös hajó fiúval. Megszólított. Beszélgetni kezdtünk. Talán húsz napnyi barátság után, egy szál vörös rózsával a kezében bevallotta, hogy szerelmes belém. Fiatal voltam. Nem is igazán tudtam, mit jelent az hogy szerelem. Én szerettem őt, mint barátomat, vagyis... kicsit jobban mint barátomat. Nagy nehezen járni kezdtünk. Ed és körülöttem nagy botrányok kerekedtek. Az emberek nem fogadták el, hogy a "Nagy" Ed Sheeran egy közönséges emberrel járjon. Olyannal aki nem híresség. Mindenki azt mondogatta, hogy csak a pénze miatt járok vele. Hogy csupán azért vagyok mellette, hogy híres lehessek. Engem ez nem zavart. Nem érdekelt mit mondanak rólam az emberek. S hogy miért nem érdekelt? Mert szerettem őt. Minden új pletykán ami rólam szólt, csak mosolyogtam. Eddel soha nem jutottunk tovább a csóknál. Én nem akartam tovább menni. Meg akartam várni, míg tényleg komollyá válik a kapcsolatunk. Beletörődött. Legalábbis azt mutatta. A kamerák előtt azt mondogatta, én vagyok élete egyetlen értelme. Azt mondogatta, hogy szeret. Ám a pletykák őt jobban zavarták őt, mint engem. Egy idő után már csak a kamerák előtt ölelt át. Csak a kamerák előtt puszilt meg. Egyáltalán nem adott nekem csókot. Egyre kevesebb időt töltött velem. Kifogásokat keresett, hogy miért nem bir átjönni hozzám, vagy hogy én miért nem mehetek át hozzá. Eltávolodott tőlem. Valójában sokkal inkább menekült előlem, viszont nem mondta, hogy szakítani akarna.
Láttam őt a tévében. Mosolyogva fogta egy lány kezét. Mikor rólam kérdezték a riporterek, kacagva felelte minden kérdezőnek, hogy velem ennyi volt. Saját magára rácáfolva állította, sohasem szeretett engem.
Külön, csak nekem azt mondta, hogy csak szexre kellettem volna neki, de én nem akartam megadni neki magam. Így feleslegessé váltam a számára.
Összezuhantam. Rengeteget sírtam miatta. Olyan voltam, mint egy szerelmes kis szűz. Mert az is voltam.
Pár héttel a szakításunk után szerencsére anyával vissza jöhettünk a szerbiai házunkhoz. Új életet kezdhettem. Elfelejthettem Edet. Ismét boldog lehettem.
/visszaemlékezősdi vége/