Blue whale ( ChanBaek ff)

20. rész

* Baekhyun POV*
Nincs olyan kifejezés, ami leírná az ideiglenes fejfájásomat, amivel felkeltem. Még a szememet is nehezen nyitottam ki, de végérvényesen sikerült. Kezdetben, még kicsit ködös volt, de kezdet épp annyira kijavulni, hogy lássam ismerelten környezetbe vagyok. Sötétkes szoba, a függöny eltakarja a napot. Az illat a szobába, az valami elképesztően jó. Kellemes, nem bántja az orrom a talaj parfümje. A velem szemben lévő ajtó kinyitódott, majd egy magas személy jött be rajta.
- Byun, felkeltél? - kérdi egy hang, mire félrehúzza a függönyöket, engem megvakítva ezzel. Megfordúltam, és kezeimet a szememhez raktam, hogy ne süssön oly erősen a nap. - Jajj bocs.- húzza be épp annyira, hogy rendesen lássam.
- Hogy kerülök ide? - kérden, de nem válaszol. Felültem, de a fejfájás mebin telkapott, így bisszafeküdtem.
Nagy tenyerét a homlokomra, majd az arcomra teszi. Nem értem, miért tesz ilyet, de elpirultam. Miután levette, egy hírtelen mozdulattal, a homloka az enyémmen landolt. Szemeibe nézett, s éreztem, hogy ég az arcom a pírtől.
- Felment megint a lázad? - kérdezte, majd a homlokomra egy vizes zsebkendőt rakot.
- Aahhhmm, válaszolnál létszives, pár kérdésre?
- Persze, kérdez csak.
- Hol vagyok? Miért vagyok itt? Miért segítettél? És miért nem vagyok az én ruháimban? - kérdeztem, mire let mellém az ágyba.
- A lakásomba vagy, azért, mert az utcán voltál elverve, rosszabbnál rosszabb sebekkel, és lázzal. A sebbeidet elláttam, és a lázad is megy lefele. A ruhák az ény szekrényemből vannak, igaz picit nagy rád, de annyira megfelel míg felépülsz. A régieket, pedig megvartam, és kimostam. Amúgy, egy hete fekszel az ágyamban, annyira súlyos voltál. De mostmár  felkeltél, s ennek örülök. Aggódtam érted.
- De-de miért? - kérdeztem rá nézve, mire csak elmosolyodott.
- Hagytalak volna ott, az utcák kellős közepén. Meg sem fordult a fejemben. Egy ilyen gyengéd szépséget pazarolni maga a bűn.
- Mirő beszélsz? - kérdem pirulva.
- Várjál, jozzok neked egy kis meleg levest és közben elmondok mindent. - mondta, majd távozott a szobából.
Gyengéd szépség? Én ? Miről beszél? És miért pont én? BYUN BAEKHYHN MIÉRT MINDIG VELED TÖRTÉNIK MEG MINDEN ILYEN HÜLYESÉG?? Szuper, már magammal vitatkozom.
Pár perc elteltével, bejöt, egy tálcávál. lerakta az asztalhoz, majd jött és óvatosan, felültetett, s hátamhoz párnákat rakot, hogy kényelmes legyen. A tálcát az ölembe rakta.
- Egyél, jót tesz neked. - mondta, mire én elvettem a kanalat, és a tálcán lévő tányérból kanalazni kezdtem. Igaza volt, nagyon jól eset a leves, egyszerűen, felmelegítette a testem. Ő csak nézet és mosolygot. Mintha boldogsággal töltené el, hogy jól vagyok. De ez nem biztos, d akkor mégis miért mosolyog felém?
- Kész. - mondtam, mosolyogva felé, mire elveszi és az asztalára rakja. Újra nagy tenyereit, homlokomra rakta.
- Okés, nincs lázad.
- Na akkor, elmondod létszives, miért mondtál, olyanokat nekem?
- Azt, hogy gyönge szépség?
- Igen.
- Azért, mert az vagy számomra.
- De miért mondod ezt?
- Azért, mert számomra nem csak egy átlag ember vagy, akit szivatok évekig. Számomra a minden vagy, az aki a gondolataimban van, mikor lefekszek,  kivel felkelek.
- Én?
- Igen te. - mondja, majd egyre közelebb hajol hozzám. Épp annyira közel, hogy ajkaink lassan már összeérnek.

Helloka😇😇 kissebb kihagyás után, itt is lennék az új résszel. Remélem vártátok. Tetszet? Jellezzétek, ha tetszet, és én hamarosan jövök az új résszel.
Bye~ 😘🐲