AOT Levi x Hange (lime)

Mit jelentesz nekem?

Hol van az a megátalkodott nőszemély? Már vagy fél órája keresem, de sehol sem találom... lehet, meg kellene néznem a fürdőben... áh, kizárt. Az utolsó hely a világon, ahova önszántából menne az a fürdőszoba.

A régi kastélyban voltunk, épp visszatértünk az 57. felderítő útról. Borzalmas volt, még egy felderítő úthoz is képest. Alig ötvenen maradtunk, ahhoz képest, hogy majdnem négyszázan indultunk útnak. Nagyon sok bajtársat vesztettünk el... és sok barátot.

Az osztagom szinte teljesen megsemmisült. Ahogy a testüket néztem... üres fájdalmat éreztem magamban. A barátaim voltak. A társaim. Petra, Erd, Günter, Oulo... mind-mind meghaltak. Egyedül Eren élte túl közülük. De ő se épen... bár fizikailag semmi baja sincs, lelkileg biztosan össze van törve. És én még segíteni sem tudok neki...

Mégis mikor lettem ennyire törődő?

Gondolkozás közben benyitottam a szobámhoz tartozó fürdőbe, és legnagyobb döbbenetemre a Pápaszem ott ázott a kádban. Nahát. Ilyet sem láttam még.

Ahogy becsuktam az ajtót, és lassan odavánszorogtam az egyik székhez, amin a nő ruhái voltak, végignéztem rajta. Vizes haj... sápadt bőr, amit itt-ott sebek borítottak... és fáradt, meggyötört szemek. Pedig olyan különleges szemei vannak...

Na most azonnal állj le Levi. Baszd meg, ő csak a pápaszem...

El kell ismernem, még ha nem is akarom, megkapó nő. Elképesztően okos, és fontos pillanatokban még Erwin-nél is komolyabb tud lenni. Kiváló katona és tudós. Igaz, sokszor hatalmas baromságokat is csinál, és a folytonos titán imádatától a falra mászok, de ő ilyen. Így fogadtam el, és mostanra az egyik legfontosabb ember az életemben.

Érzem, hogy végignéz rajtam, ahogy én is ledobálom magamról a véres és piszkos egyenruhámat. Nem törődtem azzal, hogy elforduljak, teljesen fölösleges. Az évek alatt megszámlálhatatlan alkalommal fürödtünk együtt, akkor sem igazán volt zavaró, most már pedig teljesen megszokott. Főleg, hogy ő egyszer fürdik egy héten, mert olyan elfoglalt... Na persze. Mert én talán nem vagyok az.

Bemásztam mellé a kádba, szembe vele, és hátradőltem. Végre, milyen kellemes...

- Ritka, hogy nem erőszakkal kell belenyomni a kádba... - jegyeztem meg, enyhén félredöntve a fejemet.

- Parancsba kaptam, hogy pihenjek. Nem nagyon volt kedvem ellenkezni most – válaszolta csendesen. Na jó, valami biztos, hogy nincs rendben. Hange... csendes?

- Jól vagy, négyszemű? – csúsztam hozzá közelebb, és a víz alatt összeértek a lábaink.

- Megtennéd, hogy legalább négyszemközt nem hívsz ezeken a kibaszott beceneveken? – felelte ingerülten. Nagy szemeket meresztettem. Még sosem emelte fel a hangját velem szembe. Nagyon kész lehet, ha ezt ki tudjom belőle váltani.

- Hange... minden rendben? Szerintem aludnod kellene... nagyon megviseltnek látszol – fogtam meg vállát, mire valami olyasmi történt, amire soha életemben nem gondoltam volna, hogy megélem. Két kövér könnycsepp gördült le az arcán, miközben folyamatosan engem nézett – Hange, mi a baj? Miért sírsz? – hangom remegett. Mivel Hange fontos volt számomra, és bár egyáltalán nem mutattam ki, nagyon is a szívemen viseltem mindent, ami vele történt.

- Én... én ezt nem tudom tovább csinálni... Levi... nagyon nagyon félek... féltelek, jobban, mint bárki mást... ha veled történik valami, én... - döbbenten ültem, és csak meredtem az előttem lévő nőre. Hát értem aggódik, mikor magára kellene figyelnie?