Promise

Three☀

Madison Brooks

- Madison Brooks! Magyarázatot kérek!- rontott be apu a szobámba.
Éppen a tükörbe nézegettem magam mielött elmennék suliba.
- Én nem csináltam semmit- védtem magam egyszerre.
- Akkor miért van egy fiú a házunk elött?- kérdezte idegesen.
- Biztos csak Austin az- rántottam egyet a vállamon.
- Austinnak Audi a kocsija ez meg egy fekete Range Rover- mondta nyugodtabb hagnemmel.
- Oh bassza meg- szidkozódtam.
- Ki az oda kint?- kérdezte.
- Évfolyamtársam- sóhajtottam.
- És jártok?- értetlenkedett.
- Dehogy apu! Utálom azt a gyereket! Nem száll le rólam- néztem rá.
- Jó majd elmeséled! De most menj, mert már húsz perce vár rád. Vigyázz magadra- puszilt homlokon.

Kilépve a bejárati ajtón én majdnem hanyatt vágtam magam. Tényleg itt van.
- Szia. Rossz házszám- léptem hozzá.
- Szia- lökte el magát egy könnyed mozdulattal a kocsitól.
- Miért vagy itt? Mindig busszal megyek- értetlenkedtem.
- Elviszlek- mondta egyszerűen. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Miért is?- kérdeztem furcsálva.
- Hogy megszokd- mondta és kinyitotta nekem az ajtót.
Értetlenkedve ültem be az anyósülésre.
- Tehát?- kérdeztem, amikor beült a volán mögé.
- Szeretném, hogy ne utálj- közölte egyszerűen.
- Aha. Szóvál szeretnéd megvásárolni a barátságom azzal, hogy hurcolod a seggem?- néztem rá.
- Nem. Nem is ismersz- villantotta meg tökéletes fogsorát.
- Nem akarom, hogy veled lássanak- meredtem rá.
- Mi? Miért nem? Ki ne akarná, hogy velem lássák- pillantott rám hitetlenkedve.
- Ez a lány- mutattam magamra.
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam- sóhajtott.
- Sok sikert!- biccentettem, majd kibambultam az ablakon.

A suli elött mindenki minket nézett. Én szálltam ki elsőként és már rohantam is a bejárat felé.
Majd a matek terem felé vettem az irányt. Beültem a padomba és elkezdtem zenét hallgatni míg be nem csengetnek.
- Bocs- bökte meg valaki a vállam.
- Hm?- téptem ki a fülemből a fülesem.
- Ezt a kocsiba hagytad- rakta az asztalomra a táskám.
- Ja, kössz. Menjél inkább senki se kiváncsi rád- intettem neki és tovább hallgattam a zenét. Kevin pedig nevetve hagyta el a termet.

- Ez mi volt? Most csak szivatsz, hogy Kevin Thompson hozott suliba? És még utánad is hozta a táskádat?- fordult hátra az egyik csoprot társam Kayla.
- Nem, nem szivatlak. Tényleg ő hozott- rántottam egyet a vállamon.
- Hűű- csodálkozott.
Kayla aranyos lány rövid barna haja mindig copfba van kötve. És oda meg vissza van Kevinért.

A matek a kedvenc tantárgyam. Ezért hamar eltelt az óra.
Ahogy kiléptem a tanteremből Kevin ugrott hozzám és egy csokit nyomott a kezembe. A kedvenc csokimat.
- Neked vannak normális barátaid? Vagy mindenkit megveszel?- bontottam meg a csokit, hisz mégis csak a kedvencem.

- Kapok?- kérdezte a csokira utalva.
- Nem- haraptam bele a tábla csokiba.
- Ez a kedvencem- bigyesztette le az ajkait.
- Sajnálom, de ha nekem tudtál venni magadnak is tudsz- verekedtem át magam a szekrényemhez.
- Kémia lesz- vigyorodott el.
- Király. Amúgy lekophatsz. Nem kell, hogy a nyakamba lihegj- néztem rá unottan.
- De én szeretnék- csapta be a szekrényem.
- Én meg nem- indultam a kémia laborba.
- De én csak barátkozni szeretnék, de te olyan elutasító vagy- követett.
- Tudod Kevin. Csakhogy tudd nem minden körülötted forog. Nem szerethet mindenki, fogd fel! Ébredj már fel a hülye álom világodból- rivaltam rá.
- Ez fájt- gondolkozott el.
- Bocs, az igazság fáj- rántottam a vállamon majd beléptem a laborba, Kevinnel a nyomomba.
Leültem a helyemre és a fiúra néztem.
Maga elé meredve ült mellettem.

- Hallod! Ne vedd már ennyire magadra. Az jó ha vannak utálóid, mert akkor valamit vagy jól csinálsz, vagy egy seggfej vagy. Ezt inkább döntsd el te- löktem meg a vállát.
- Miért utálsz?- kérdezte szomorúan.
- Nem utállak- legyintettem.
- Madison! Tudom, hogy utálsz. Nem tudsz már szépíteni a helyzeten- forgatta a szemeit.
- Jól van, szóval én nem kedvellek- próbáltam menteni a menthetetlent.
- És miért nem?- kérdezt mélyen a szemembe nézve.
- Ezt most komolyan kémia elött szeretnéd megtárgyalni?- néztem körbe a laborba.
- Akkor majd nálunk- vigyorodott el.
- Biztos nem megyek át hozzátok- csóváltam a fejem.
- Akkor én megyek hozzátok- bökött rám.
- Na még mit nem- ellenkeztem.
- Akkor egy kávézóban- próbalkozott.
- Ez jó ötlet. Csoda, hogy nem a mekit mondtad- kacagtam.
- Nem szeretem a mekis kaját- fintorgott.
- Én se. Vega vagyok- jelentettem ki.
- Mi? Ez komoly?- kérdezte csodálkozva.
- Ühüm. Olyan négy éves korom óta- biccentettem.
- Azta- tátotta el a száját.
Itt a beszélgetés abba maradt, mert betoppant a tanár egy köteg papírral.
Ijedten lapozgattam a füzetembe.