|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛ Capítulo 10. ♛

JungKook POV. :

A Jiminnel folytatott beszélgetések úgyérzem eléggé meg tették a hatást, sokkal fel szabadultan érzem magam mikor a közelembe van, egyáltalán nem görcsölök semmin. A kis aranyos pedig azt sem tudja, hogy velem levelezget egyfolytában. A reggelem feletén boldogan indult, de természetesen nem valami sokáig tartott, mindössze az első óraig, mivel a tanár kihívott a táblához. Amikor pedig vissza sétáltam a helyemre Jimin és az Én tekintettem találkozott. Esküszöm nem állt szándékomban az, hogy lebukjak előtte, de nem tudtam magam kontrollálni. Egyszerűen villanás szerűen ugrottak be a beszélgetéseink és persze a kép is róla, Én pedig nem tudtam nem ki mutatni azt, hogy mennyire is vágyom Rá. Ő csak enyhén kipirosodva állta a tekintettem, nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt, hogy nem fordította el a fejét, hanem helyette készségesen szemezett velem. De ezt nem csak Én vettem észre, látszott ChanYeol arcán, hogy a mi kis szemezgetésünk egyáltalán nem tetszett neki. Ezt a tudtunkra is adta, mikoris az óra végeztével távozott a teremből. Fel dühített az, hogy Jimin utána szaladt, hiába örlödtem magamban öt percig sem bírtam a helyemen maradni, így hát inkább utánuk indultam, voltaképpen csak Jimint kerestem, ChanYeol nem érdekelt. Viszont a folyosón vele futottam össze először, arcán semmi arra utaló jelet nem véltem felfedezni ami arra következtet, hogy akkor most Ő voltaképpen agyon akar verni. Mindössze egy szemrehányó pillantást kaptam tőle, majd a vállamnak nekimenve elhaladt mellettem. Hát most istenem nem tudok mit tenni, ha haragszik, haragszik… ez van. Ahogy tovább haladtam végre Jiminbe botlottam vagyis inkább Ő belem.

- Utállak! - mondta, amit hirtelen nem tudtam hova rakni, még arra sem hagyott időt, hogy felfogjam mit mond azokkal a tökéletes ajkakkal, már viharzott is volna el, csakhogy Én nem hagytam neki. Nehogy már elhalasszam a tökéletes alkalmat! Csuklója után nyúlva rántottam vissza és, hogy ne tudjon elmenni jobb karommal derekára fogtam.

- Ez nem igaz, Chim. - suttogtam, magam sem tudom miért, de talán így hatásosabb. A kis cukinak elkerekedtek a szemei és még a vastag, piros, csókolni való ajkait is eltátotta. Istenem, beszéljük már meg gyorsan ezt az egészet, minél előbb csókolni akarom azokat az ajkakat! Nem támadhatom le csak úgy, az milyen lenne már! Meg hát Jiminie romantikus lélek, szóval most tömérdeknyi romantikát kap tőlem. Mivel nem szólalt meg folytattam. - Nézd Chim, Én tudom, hogy amikor Amerikába mentem és olyan hülyén viselkedtem veled az nem volt szép dolog. De akkor jöttem rá, hogy a közvetlensegéd miatt beléd szerettem és a lehető legtávolabb akartalak tudni magamtól. Féltem a saját érzéseimtől, nem akartam elhinni azt, hogy egy fiú tetszik nekem, de bármennyire is voltam távol tőled, a szívem ugyanúgy zakatolt érted, szinte bele őrültem abban, hogy nem láthatlak nap, mint nap.  Tudtam, hogy mindez az Én hibám, az Én hülyeséggem, mégsem tettem ellene semmit. Viszont mikor vissza jöttem a városba és megláttalak, összeomlottam… leromboltad azt a beton falat amit nagy nehezen sikerült felepítenem, neked mégis egy szavadba került, hogy ez a fall úgy hulljon szét, mint a szélbe kapott homokszemek. És ez ellen nem akarok mit tenni… elhatároztam, hogy megszerezlek és ha ez most sikerül, soha el nem engedlek.

- JungKook… - nyökögte meglepetten. A feltörekvő vágy annyira elvakított, hogy nem tudtam magam türtőztetni, muszáj voltam cselekedni. Ahhoz képest, hogy mennyire meg akartam már csókolni, nagyon lassan hajoltam hozzá közelebb, először csodálkozva nézett rám, majd le az ajkaimra. Behunyta a szemeit, mikor mindössze egy- két centi volt közöttünk, eme cselekedette megmosolyogtatott. Nem várakoztam tovább… megcsókoltam.
Ez az érzés pedig valami fergeteges, mindent elsöprő. Ahogy ízlelgettem mézédes ajkait, rá kell, hogy jöjjek, hogy ez sokkal jobb, mint emlékeztem. Lágyan csókolom, ezzel is kifejezve, hogy mennyire odáig vagyok érte, alhasamba egy új érzés költözött, ami szintén nagyon jó volt. Mindenhol bizsergek és még a hidegis kiráz, mikor karjait nyakam köré fonta, majd hajamba vezete ujjait. Én sem tétlenkedem, mindkét karommal átölelem derekát és olyan közel vonom magamhoz amennyire csak tudom.

- Ööö, bocsika srácok, de már be csengettek és keres titeket a tanár. - hallottuk meg Minho hangját.

- Megyünk. - köszörültem meg a torkom, majd Chimet elengedve indultam a terem felé.

Hihetetlenül boldog vagyok, elsem hiszem, hogy ez most valóban megtörtént. De most akkor együtt vagyunk?

                            ◆🔹◆

Jimin POV. :

Az órán ülve, nem tudtam másra figyelni csak arra, hogy JungKook tényleg megcsókolt és teljesen józanul. Hiába beszélt a tanár, engem nem érdekelt, inkább az ábrándozásimra szenteltem minden figyelmem. JungKook vajon tényleg komolyan gondolja az egészet vagy csak szórakozna? Ha tényleg szeretne akkor nem jött volna össze mással, nem? És ha eddig ki akart szeretni belőlem, most miért döntött úgy, hogy mégsem?
Mindenesetre be kell bizonyítania, hogy valóban szeret és nem csak valami csúnya játékot játszik velem, mert ha igen, azt nagyon meg bánja!