Jane R. - A szabadság ára

Hetedik fejezet

Meglátott Joel és egyből odajött hozzám szerencsére és megölelt.

- Hű, de jól nézel ki Zoe! Nem ismerek rád. - viccelődött, hisz ő öltöztetett.

- Köszi, na, elkérhetem a kulcsot? - néztem rá csillogó szemmel.

- De ha ezt is elhagyod, kint alszunk!- kacagott rajtam. Helyes egy pasi, nem hiába modell.

- Rendben, holnap lemásoltatom. Biztos, ami biztos. - megfordultam Stacyhez indulva, de nem volt sehol. Majd jelzett egy smst a telefonom.

Bocsi, hogy elmentem, de anyukám rosszul lett az utcán.

Majd beszélünk Csók, S.

Visszapötyögtem neki, hogy semmi gond, majd hívjon, hogy mi történt. Elindultam a buszhoz, de szomorúan láttam, hogy kimaradt a járat, amivel menni akartam. Így hát neki láttam gyalog az 5km- es útnak ráadás magas sarkúban, amitől majd lerohadt a lábam.  Tekintve, hogy nem volt fizum, csak néha anyu adott egy kis pénzt ( igen tudom tök gáz 24 évesen) ezért azt a kis pénzemet nem taxira akartam költeni. Nem sétáltam valami sokat, amikor előttem leparkolt egy autó és kiszállt belőle egy őszes hajú, barna szemű úr.

- Hölgyem, haza viszem. - mosolygott melegen a barna szemeivel.

- Elnézést, de ki ön?

- Mr. Crasser sofőrje vagyok a nevem Steven Bonex.

- Mért akarja, hogy beszálljak abba a kocsiba?

- Ms. Green, Mr. Crasser már várja, kérem, ne nehezítse meg a dolgomat.

- Legyen.

- Köszönöm hölgyem.

- Majd segített beülni a kocsiba és becsukta az ajtót. Méretes kocsi volt az biztos. Szép bézs színű bőrülése volt.

- Szép estét Ms. Green. - mosolygott Crasser rám.

- Mit akar tőlem?- vágtam rá egyből.

- Kárpótolni szeretném a mai incidenst, kedvesem. Haza viszlek. - Honnan tudja, hogy hol lakom?Áh, nem leszek bunkó. Úgy is fáj a lábam és ez a minimum.

- Köszönöm. - vágtam egy fanyar vigyort rá.

- Esetleg egy kapucsínót meginna velem, ha már a kávét nem szereti?-
kérdezte azon a lágy férfias hangon.

- Mért akar mindenféleképpen meghívni valamire?

- Szeretném kiengesztelni, Zoe. Gyönyörű neve van, tudja?

- Nekem ez is túl nagy ajándék, hogy haza visz, köszönöm. A barátom már úgy is vár.

- Értem. Mióta vannak együtt? 

- Azt hiszem, ez nem tartozik magára.

- Megállt az autó. Kiszálltam volna, amikor könyökömnél fogva visszahúzott az autóba.

- Még is mi a fenét csinál?

- Bocsánatot szeretnék kérni, ha túlléptem a határait Zoe.

- Semmi gond. Köszönöm a fuvart, További szép estét. Max. - és kiszálltam. A kocsi ott maradt egy helyben és nem indult el. Fogtam magam és elindultam a lakáshoz Joel kulcsával nyitottam és már bent is voltam, gyorsan bezártam. Felkapcsoltam a lámpát, majd odasiettem az ablakhoz és kinéztem, de a kocsi már eltűnt. Ez meg mi a fene volt? Kérdeztem magamtól. Bekapcsoltam a laptopot és közben megengedtem a forró fürdőt a kádban. Könnyű nap volt, mégis elfáradtam szellemileg. Az is rátesz egy lapáttal, hogy nem tudok nem Crasserre gondolni. Amikor hozzám ért, mintha egy elektromos töltés nem volna végbe a testemben. Googlen rákerestem Max Crasserre. Kiadott egy csomó oldalt a képeken meg egy szőke hajú kék szemű nővel van. Valami Odett Ousborne. Amint kiderült ez az a nő, aki múltkor le szolgázott és a porba dobtam a blézerjét. Ezek összeillenek, mint két tojás. Milliomos meg a kurvája. Mindegy nem is érdekelt igazán, ki is lőttem a számítógépet és elmentem fürödni. Nagyon jól esett ez a fárasztó nap után. Azt hiszem elbóbiskolhattam a vízben, mert nem vettem észre, hogy csörög a telefonom. Joel volt az.