Brooklyn vagyok. Brooklyn Gibson. 19 éves fiúként éltem a magam életét, de valami más van bennem mint a többi fiúba.
Igen....jól gondolod....meleg vagyok.
Ha érdekel a történetem tarts velem!
December 20-a van. Mindjárt karácsony. Már az egész család készül. Gondolok itt vásárlásra, főzésre, takarításra. Most éppen lent reggelizünk a nagy asztalnál. Anya olyan reggelit csinált mint még soha. Talán jó hatással van rá ez az Adam. - Gyerekek! Nagyon örülünk, hogy így elfogadjátok egymást. Nem is tudjátok, hogy ez milyen jól esik nekünk. - mondta apa. - Semmiség! - kacsintott Mikey - Igazából... Nagyon örülök, hogy Brooklynt megismertem, mert legalább ő megértő és segít ha baj van. - Jajj... - pirultam el - Semmiség! Ez természetes öcsikém! - ütöttem meg a vállát. - Amúgy, kitaláltam egy jó "játékot". Ha lehet így nevezni. - mondta anya. - Na hallgatunk! - nézett mindenki anyára. - Az a lényege, hogy van mindenkinek három egész perce.... - próbált egyszerre mindenki szemébe nézve - És ez alatt a három perc alatt kell megvenni az ajándékokat egymásnak. De előtte ne felejtsük el nevet húzni!! - Ez jól hangzik!! - támogatta Adam. - Szóval... Ha jól értem az a lényeg, hogy egyenként mindenki húz egy-egy nevet, majd elmegyünk az ASDA-ba és egyesével bemegyünk ajándékot venni három perc alatt? - tisztázta a dolgot Mikey. - Igen, igen! Na mehetünk?? - kérdezte teljesen bezsongva anyám. - Először nevet kellene húzni Annie! - nevetett Mikey. - Szólíts csak anyának. - tette hozzá anya.
Kis cetlikre felírtuk a neveket, aztán beleraktuk egy bögrébe, majd egyenként kihúztunk egy-egy nevet. Én a szerelmemet, azaz Mikeyt húztam. Nagy szerencsém volt, mert tudtam, hogy mit szeretne csak egy baki volt. Ezt nem lehet az ASDA-ba kapni, ezért én külön mentem egy cipőboltba. Amint beléptem a cipőbolt ajtaján rögtön meg is találtam azt a cipőt amire vágyik. Egy fehér YEEZY. Rohadt drága. Tudom, hogy drága de érte megéri. Az ő lábméretének megfelelő YEEZYT levettem a polcról és a pénztárhoz vittem. Mit ne mondjak... Egy elég helyes fiú állt ott. A neve Rye Beaumont. Legalábbis ezt olvastam le a névtáblájáról.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ez lesz? - Igen... - Mintha amúgy nem látná, hogy ezt akarom megvenni. Gondoltam magamban. - Jó választás. - Ja. Csak baromi drága. - 142£ lesz. - mondta - Készpénz vagy kártya? - Jó is lenne készpénzbe! - nevettem - Viccet félretéve, kártyával fizetek. - PayPass -os kártya? - Igen, igen! Miután kifizettem a blokkhoz hozzácsatolt egy kis cetlit. Majd otthon megnézem. Mondtam magamban. - Köszönjük a vásárlást! Viszlát! - Viszon' látásra! - azzal az ajtót kinyitván kimentem a boltból. Annyira remélem, hogy tetszeni fog neki. Biztosan fog. Miért ne tetszene neki? Hiszen állandóan azt mondogatta, hogy: Ugye kapok majd egy YEEZYT? Mostantól egy YEEZY-re fogok spórolni. Egy valami mégis nagyon izgatott. Méghozzá az, hogy anyáék mit fognak szólni ahhoz, hogy én és Mikey együtt vagyunk? Nem szeretné se Mikey, se pedig én, hogy anyámék elváljanak. Látszik rajtuk, hogy igazán szeretik egymást. Nem ronthatjuk el. Ahogyan magam elé bámultam csak annyit éreztem, hogy a kocsi kereke megcsúszott a jégen és bumm....
~~~A kórházban~~~
A lélegeztető gép pittyogására ébredtem. A szemem résnyire volt nyitva. Egy szőke hajú nő, és két fekete hajú férfi alakja rajzolódott ki. Rögtön leesett, hogy anya, Adam és Mikey az.
